Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

132 Kállay István számának növekedése hozott változást, bár a tervezett állandó királyi biztosi intézmény — elsősorban pénzügyi meggondolásokból — nem valósult meg. A két városi testületi szerv, a belső és külső tanács, munkájának szakszerűsége növekedett, tagjaitól szakképzettséget követeltek. Ezt szolgálta az állandó fizetések rendszeresítése. A központi kormányzat törekedett a visszaélések megszüntetésére, a rokoni kapcsolatok felszámolására. Figyelemmel kísérték a testülétek Összetételének alakulását is. A harmadik testületi szerv a választott község vezetője, a szószóló, különös ellenőrző funkciót kapott az egész városi igazgatás felett. Ugyancsak szakképzettséget követeltek meg az egyedi szervektől is, ill. állandó fizetéseket állapítottak meg részükre. A városok működésével kapcsolatban szabályozták az ügymenetet, gondot fordítottak a városi levéltárak rendezésére. A rendészet reformját szolgálta a kapitányi hivatal megjelenése, a szolgaügyi rendelkezés kiadása és a tűzvédelem szorgalmazása. Jelentős volt az árvaügyben bekövetkezett változás: az árvaügyi bizottságok felállítása és az árvatabellák bevezetése. A megfelelőbb adóelosztást szolgálta a városok felmérése, ill. a telkek méretének egységesen ölre való átszámítása. A városi gazdálkodás szakszerűségét növelte a szakképzett számvevők, erdőfelügyelők alkalmazása és a hetenként tartott külön gazdasági tanácsülések. A felállított városi-elemi iskolák fenntartásának terheit a városok viselték. Kísérlet történt ezenfelül az igazgatás és jogszolgáltatás különválasztására.

150 Mária Terézia korszakának kutatói

151 már a múlt században rámutattak arra, hogy az uralkodó szakadatlanul birodalma egységes kormányzására törekedett, vagyis ugyanazt a rendszert kívánta alkalmazni Magyarországon is, melyet a Lajtán túl oly nagy eredménnyel foganatosított. A fentebb elmondottak is erre utalnak. Közelebbről arra, hogy a korszak nagy igazgatási reformjai nem múltak el nyomtalanul a magyarországi városok felett sem. A legfontosabb alapelv, mely a birodalom egészében érvényesült, a központi államhatalom erősítése, a felügyelet és ellenőrzés növelése volt. A központi hatalom elsősorban olyan igazgatási ágazatokba hatolt be, melyekkel addig senki sem foglalkozott.

152 A felügyeletet növelte az államtanács és az udvari számvevő kamara felállítása. Az osztrák örökös tartományok városaiban meglevő tartományúri biztosi intézményt nem sikerült Magyarországon is bevezetni. A városi testületi szervek hatáskörének korlátozása a birodalom osztrák részében sokkal magasabb fokot ért el, a választott községek szerepe azonban mindkét részben növekedett. Magyarországon a község feje, a szószóló, olyan kivételes ellenőrző hatáskört nyert a tanács felett, mely csaknem elérte a királyi biztosokét. A testületek tagjaitól és az egyedi szervektől szakképzettséget követeltek meg, ill. állandó készpénz fizetést vezettek be. Figyelmet fordítottak az ügymenet és levéltár kérdéseire. 150 Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az 1760-as években — elsősorban Borié államtanácsosjavaslata alapján — a váltó bíróságokat a szabad királyi városokban kívánták felállítani. A kérdés még további vizsgálatot igényel; a javaslat azonban mindenképpen a városok hitelügyleti tevékenységére utal. 151 A. Arneth i. m. IV. k. 107. 1. — Marczali Henrik: Mária Terézia, Budapest 1891. 167. 1. 152 Erre Szekfű Gyula mutatott rá: Magyar történet. Budapest 1935. IV. k. 515.

1.