Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.
A városi igazgatás reformja Mária Terézia korában 119 delegátusokat küldjenek. 1752-ben Sankt PÖltenben a választási biztos megtiltotta, hogy a polgárok panasziratokat szerkesszenek és azokat közvetlenül az alsó-ausztriai kormányhoz eljuttassák. 20 A városi önkormányzat legfontosabb testületi szervének, a belső tanácsnak a működésében is változást hozott az igazgatási reform. A tanács üléseit rendszeresen meg kellett tartani, lehetőleg az összes tanácsos részvételével. Az üléseken először a kerületi hivatalok leiratait olvasták fel, ezt követték — a nyilvánosság teljes kizárásával — az egyéb ügyek. Általában hetenként egy-két alkalommal ülésezett a tanács, de van példa arra is — pl. Wiener Neustadtban —, hogy naponta összeült. Az ülést soronkívül a bíró hívhatta össze, ezzel a jogával azonban csak ritkán élt. Az ülések mindig a megadott órában, pontosan kezdődtek. Egyes városokban — így pl. Gmundenben—a késésért pénzbüntetést fizettettek. Az ülések általában három—négy óráig tartottak és a jelenlevők számától függetlenül határozatképesek voltak; azokon bármely polgár megjelenhetett és ügyét előadhatta. Fontos, az egész polgárságot érintő ügyek tárgyalása esetén a belső és külső tanács együtt ülésezett. A tanácsosok a legtöbb városban fizetést nem kaptak, esetleg adóelengedésben részesültek. 21 Az 1753. évi reformok során merült fel az a követelmény, hogy az egész tanács jogilag képzett személyekből álljon. Ennek következményeképp a helyi illetőségű tanácstagok — képzettség hiányában —- kiszorultak a vezetésből. Helyüket idegenek, a tartományi kormány emberei foglalták el. 22 A városi önkormányzat másik testületi szerve, a külső tanács (Áusserer Rat) szerepe a tárgyalt korszakban megnövekedett. Minden fontosabb alkalomkor kikérték véleményét. Jelen volt az adó kivetésekor, a számadások felülvizsgálatakor, a városi állások betöltésénél, polgárjog adományozásakor. Külön gyűléseket nem tarthatott, véleményét a belső tanács csaknem mindig figyelembe vette. Tagjai fizetést nem kaptak. 23 A választott község (Wahlbürgerschaft, Genannten) a tanácsválasztásban kapott egyre nagyobb szerepet, választáskor képviselte az egész polgárságot. Tagjai tisztségüket életfogytig viselték. 24 Az 1747- és 1753-ban bekövetkezett változások az ügymenetre is hatással voltak. Ettől kezdve a városi jegyzőkönyvbe minden tárgyalt ügyet be kellett vezetni, még ha határozat nem is született (korábban csak a határozatokat jegyezték be). A határozatok csak biztosi jóváhagyással voltak érvényesek. 1754-től kezdve a jegyzőkönyveket a kerületi hivatalokhoz küldték be. A személyes felelősség fokozására a városi jelentéseket, bizonyítványokat, bírói okleveleket többé nem „Bíró és Tanács" aláírással látták el, hanem minden jelenlevő személyesen írta alá. 25 20 Codex Austriacus V. k. 523. I. — /. Beidtel i. m. 57. 1. — A. Hermanni. m. I. k. 594. 1. 21 /. Mayer i. m. IV. k. 5.1. — F. Krakowizer: Geschichte der Stadt Gmunden, uo. 1898. 1. k. 247. 1. — Oberösterreichisches Landesarchiv, Linz, Stadtarchiv Freistadt Ratsprotokoll 1761—67. fol. 91. s köv. 23 K. Gutkas i. m. 12.1. 23 K. Giovanni i. m. 167. 1. — F. Krakowizer i. m. 248—49. 1. — A. Kerschbaumer: Geschichte der Stadt Krems uo. 1885. 461.1. 24 J. Steeger: Darstellung der Rechte und rechtlichen Gewohnheiten der königlichen freien Stádte in Ungarn, Wien 1834. II. k. 121. 1. — A. Virozsil: Staatsrecht, Pest 1865, II. k. 372. 1. — K. Meindl: Geschichte der Stadt Wels, uo. 1878. II. r. 19—20.1. 25 A. Kerschbaumer: Geschichte der Stadt Tuln, 111.1. — E. Guglia i. m. II. k. 56.1. — A. Starzer i. m. 246.1. — A. Hermann i. m. I. k. 594.1. — Staatsarchiv Wien, Staatskanzlei, Patentensammlung, Fasc. 28. 1772. márc. 17.
