Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Kállay István: A városi igazgatás reformja az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon Mária Terézia korában / 115–135. o.

120 Kállay István A városi igazgatás egyedi szervei esetében az állások betöltésével, a szakképzettséggel és a készpénz fizetésekkel kapcsolatban hozott újat a reform. Mária Terézia már 1743. január 18-án elrendelte, hogy — még a legkisebb — városi állások betöltésénél is őt kell megkérdezni. Ez az intézkedés sohasem valósult meg, 1749-tő kezdve a tartományi kormányok hagyták jóvá a városi tisztviselők alkalmazását vagy választását. Ennek ellenére még 1759-ben is előfordult, hogy — Krems és Stein városokba — az uralkodó maga nevezett ki városi jegyzőt.

26 Az 1750-es évektől kezdve egyre határozottabban követeltek szakképzettséget a városi tisztviselőktől, mindenekelőtt a jegyzőtől és munkatársaitól. A városi jegyző — igen gyakran nemes személy — a tartományi kormány előtt tett esküt. Az évente megtartott tanácsválasztás alkalmával őt nem választották, alkalmazása életfogytig tartott. Jogban járatos személynek kellett lennie. Abban az esetben, ha megválasztásakor polgárjoggal nem rendelkezett, idővel megszerezhette azt. Irányítása alatt nagyszámú írnok, kezelő és díjnok dolgozott, kiktől szintén jogi és igazgatási ismereteket követeltek meg.

27 1747-től kezdve fokozatosan érvényesült az az alapelv, hogy a városi tisztviselők, alkalmazottak állandó —nem természetbeni — fizetést kapjanak. 1754-től kezdve minden tisztviselő és alkalmazott városonként váltakozó fix fizetést kapott. Legmagasabb volt a városi jegyző fizetése, mely évi 500 ft körül mozgott. Az írnokok és egyéb segédszemélyek 60—200 ft körüli fizetést kaptak.

28 Rendészeti ügyekben a reform szigorítást hozott. A Codex Austriacusban

29 azt olvashatjuk, hogy sok visszaélés, hiányosság volt a városokban. Különösen a kenyér, hús, tűzhelyek, kocsmák és a céhek rendészeti ellenőrzése nem volt megfelelő. Ezért 1754-ben az uralkodó elrendelte, hogy a céhek élére a céhszabályokat jól ismerő, tapasztalt biztosokat kell állítani, akik a céhek ülésein részt vesznek. A céheknek mindazon ügyeket, melyekkel foglalkoztak, jegyzőkönyvbe kellett foglalniok. Ugyancsak 1754-ben rendelte el az uralkodó, hogy a városokban működő seborvosok és fürdősök a bécsi egyetemen tegyenek vizsgát.

30 A rendészeti munka megjavítását célozták a városi rendészeti biztosoknak és helyetteseiknek adott utasítások. E szerint a biztos feladata a közrend és biztonság fenntartása, a lakókra, bérlőkre, ágybérlőkre és általában a lakosok tulajdonára való felügyelet volt. Ellenőrizte a városban használt súlyokat, mértékeket, az uzsorát, a vasárnapi munkaszünetet, a tűzrendészetet, a köztisztaságot. A lakosok közül bevont bizalmi személyek és saját tapasztalatai alapján ellenőrizte a kocsmákat és vendégfogadókat.

31 1756-ban jelent meg a szolgaügyet szabályozó rendelkezés.

32 E szerint a szolgáknak legkevesebb egy évre kellett szegődniök, a be- és kilépési időpont december 31., ill. május 1. volt. Aki alkalmazva volt és nem állt munkába, börtönbe került; ha 26 E. Guglia i. m. I. k. 339. 1. II. k. 56. 1. — /. Beidtel i. m. 57. 1. — O. Brunner i. m. 302. I. 27 G. Grill: Die Stadtrichter, Bürgermeister und Stadtschreiber von Freistadt. Freistádíer Geschichtsblatter, 1. füzet, uo. 1950. 63.1. — F. Krakowizer i. m. I. k. 289—90, 292—93.1. 28 F. X. Pritz: Beschreibung und Geschichte der Stadt Steyer, Linz 1837, 344. 1. — G. Grill i. m. 63.1. — Codex Austriacus, V. k. 444—45.1. — F. Krakowizer i. m. 289—93.1. — E. Strassmayr: Die Linzer Stadtvertretung, Jahrbuch der Landeshauptstadt Linz, uo. 1936. 82.1. 29 Codex Austriacus V. k. 830. 1. 30 Staatsarchiv Wien, Staatskanzlei, Patentensammlung, Fasc. 24. 1754. jún. 25. 31 uo. 1772. márc. 9. — Codex Austriacus V. k. 878.1. 33 uo. V. k. 1333—37. 1.