Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzői a XV. század derekán / 103–113. o.

110 Bónis György Amikor a közjegyzőség polgárjogot nyert nálunk, a XV. században, hazánkban is közjegyzők dolgoztak mint szentszéki jegyzők, sőt ez egyenesen szabállyá lett. Ők őrizték az eredeti periratokat, s alkalomadtán hiteles átiratokat adtak ki róluk.

41 A szakmában járatos jegyző hiányát perbeli kifogásként lehetett felhozni. Amikor pl. 1453-ban az esztergomi káptalan ügyvédje fellebbezést nyújtott be Lukács doktor székesfehérvári (Mindenszentek) prépost határozatai ellen, nemcsak a delegált bírónak, hanem jegyzőjének, Nagyécsi Györgynek gyanús voltára is hivatkozott. Ezt a fellebbező szerint nem a felek közös akaratával választották ki, és nincs megfelelő képzettsége; erre vall, hogy egy a bírónak átadott magánjellegű iratot mint okleveles bizonyítékot vett a jegyzőkönyvbe, s ebben — a gyanús bíró kívánságára — csak az ellenfélnek előnyös tényeket tüntette fel.

42 Annak azonban nincs nyoma, hogy ez a kifogás, mely a küldött bíró megvesztegetésének kijelentéséhez képest még nagyon szelíd, a jegyző további működését bármiben akadályozta volna. Hiteles okiratokat csak nótárius legális állíthatott ki. Amint Magyi János közjegyző késő XV. századi formuláskönyve előadja, az egyházi bírósági eljárásban fel lehet vetni a törvényesség kifogását. Fel kell szólítani a jegyzőt, igazolja legalitását, vagyis valódi közjegyzői felhatalmazását, különben nem érdemel hitelt: ,*Quod nótárius consistorialis doceat de legalitate, utrum sit vei est verus thabellio, an non. Quia si non fuerit thabellio, non est sibi fides adhibenda."

43 Ebben az esetben az egyházi felsőségnek kellett a kívánt biztosítékot megadnia. A sasadi tizedper során az esztergomi székeskáptalan szükségét érezte annak, hogy a római Rota két végrehajtójától, Bertalan budafelhévízi préposttól és András székesfehérvári olvasókanonoktól kiállított és Dorogházi László közjegyző részéről hitelesített oklevelet mindhármukkal elismertesse. Miután a két delegált bíró külön-külön oklevélben elismerte pecsétjének valódiságát, 1458 végén a káptalan ügyvédjei felkeresték Szécsi Dénes érseket, átnyújtották neki a kérdéses oklevelet, és felhívták a jelenlevő Dorogházit a megfelelő nyilatkozat tételére. Ekkor a közjegyző kezébe vette az oklevelet, és elismerte, hogy ez tőle származó valódi kiadvány. Ezután az érsek jelentette ki, hogy a szentszék volt jegyzője, Dorogházi László, hiteles és törvényes tabellio, és általában ilyennek tekintik, mint ilyent gyakran felkeresik, a közvélemény ennek tartja, kiadványait hitelesekként fogadja el, s ő híven és törvényesen látja el tisztét. Végül ezt a nyilatkozatot a prímás gyűrűspecsétjével és Szász János közjegyző záradékával hitelesített oklevélbe foglalták.

44 Az ilyen biztosításokra valószínűleg gyakran lehetett 41 így Nagyécsi György 1453: Emit. 45—5—1.; kötelessége az átiratok kiállítása, 1453. szept.. 2: Emit. 45—4—19.; hasonló helyzetből származott Kolozsvári Szásznak a 20. jegyzetben utolsóként idézett kiadványa. 42 1453. máj. 18: ... item quod nonnullos testes me absente ... me non citato ..., sed solus pro suspecto recusatus cum quodam Georgio ... de NaaghEch asserto notario etiam suspecto et non communi consensu partium electo ... recepistis et dicta eorum scripsistis aut dictus Georgius ... scripsit, prout voluistis ... (Később:) Item quod non habetis norarium expertum ..., qui acta debito modo conscriberet, pridem etiam, dum procurator partis adverse quasdam exceptiones dedisset et preterea quasdam scripturas pro animi vestri informatione, Ín signaturis continetur quedam iufa produxisse, que tamen non sünt iura ... Item in eisdem signaturis continetur de voluntate vestra, qui eidem Georgio pronuncciastis, ubi obmissa sünt substantialia, que facerent pro parte mea, sed solum scripta sünt illa, que sünt pro parte adversa ... Emit. 45—4—17. és 45—12—15. 43 Magyi-fk. 439-IV. sz. M. G. Kovachich: Formuláé solennes styli in cancellaria, curiaqueregum, foris minoribus, ac locis credibilibus, authenticisque Regni Hungáriáé olim usitati ... (Pesthini 1799.) 409. 44 1458. dec. 2: Quem quidem Ladislaum de Doroghaza pridem notarium consistorialem coram vicario nostro in spiritualibus generáli ... dicimus et recognoscimus fuisse et esse autenticuni