Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzői a XV. század derekán / 103–113. o.
A sasadi tized per közjegyzői a XV. század derekán III szükség, ezért került be az esztergomi vikáriusnak ugyancsak Dorogházi legalitását megerősítő oklevele a prímási szentszék mindkét korai XVI. századi formuláskönyvébe. Keletkezésük korának vikáriusa, Ferrarai Amadéi Tamás az állítólagos kiadója annak az oklevélnek (fides de legalitate notarií), mely a kétség okát a felek távoli lakóhelyében jelöli meg, s a fentieken kívül a közjegyző jó hírére is hivatkozik. 4 * V. Végül néhány szót a közjegyzők helyzetéről a kor magyar társadalmában, s azokról a lehetőségekről, amelyek nyitva állottak előttük. Amint már az említett családnevek is mutatják, az emelkedésre vágyó fiatal klerikusok az ország különféle tájairól jöttek Esztergomba vagy más főpapi székhelyekre, de különösen sokan városokból és mezővárosokból. 46 Az ifjaknak ugyanis jól kellett tudniuk latinul, amikor a notariusi pályára léptek. A XV.' században már virágzó városi iskolák léteztek hazánkban, s ezeket a kísnemesség fiai is látogatták; emellett választhatták a káptalani iskolákat is. Azután egy-egy jómódú protektor segítségével bejutottak valamelyik főpap udvarába, s itt már szorgalmuk és használhatóságuk szabta meg további pályájukat. Ez a tanulsága Magyi János közjegyző életének. Szabolcs megyei, szerény kisnemesi környezetéből, alkalmasint a híres egri káptalani iskolában töltött tanulóévek után kerülhetett be az ottani püspök, Rangoni Gábor környezetébe, s ez tette lehetővé, hogy 1476-ban Óbudára költözzék át. Itt szerezte meg a császári közjegyző rangját, mégpedig pontosan a budai városi jegyző házában, egy bizonyos Jan Tamástól; sokkal később, 1490-ben kapta meg a pápai közjegyző képesítését is a pesti Szent Mihály-kápolnában. Ezeket a tényeket virágdíszes kézjegyével és záradékával együtt (16. kép) gondosan bejegyezte becses formuláskönyvébe. 47 Egyébként a közjegyzői kinevezés módját még nem ismerjük pontosan. Magyarországon pápai és császári közjegyzők is működtek, de képesítésüket nem közvetlenül a keresztény világ két fejétől kapták. A XIV. század végétől kezdve ismerünk eseteket, amelyekben magyar püspökök és prépostok, valamint a hazánkba küldött pápai nunciusok és jövedelemszedők jogot kaptak több tabellio kinevezésére. Egy bizonyos Raccha-i Benedek zágrábi egyházmegyei klerikust 1407-ben, amikor a császári közjegyzői minősítést Rómában megkapta, Giovanni Venturini felhatalmazott arra, hogy ugyanezt a tisztet ruházza további tizenkét magyarországi és szlavóniai férfira, miután a megkívánt vizsgát megállották. 48 Egy ilyen felhatalmazás évtizedekre biztosíthatta a közjegyzői utánpótlást és az alkalmas tanítványok előléptetését. Ezért az egyébként ismeretlen Jan Tamást is Magyi János közjegyző mesterének tekinthetjük. Míg Magyi a három testvérvárosban: Budán, Pesten és Óbudán fejtette ki tevéét legalem notarium talemque et pro tali habitum ... et ad eum tamquam ad talem habuisse et habere recursum, prout communis hominum oppinio tenet, atque instrumenta per eum confecta haberi pro instrumentis veris et autenticis, suumque officium fideliter et legaliter exercuisse. Emit. 45—6—17. 45 Beneéthy-fk. 265, 310, 431. sz.; Nyási-fk. 270. sz. (a magam regestái szerint számozva). Ld. ezekről IRMAE Pars V, 10, Í8. § és Bónis Gy.: Un formulaire de l'officialité primatiale hongroise de 1512. Recueil de Mémoires et Travaux de la Société de'Histoire du Droit Écrit, 7 (1970) 31—40. 46 Legújabban Kubinyi (a 18. jegyzetben) i. m. 223—224.1. 47 Bónis: Magyi János ... (fent 27. jegyzetben) 227, 239. 48 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (Budapest 1958) 5648. sz.; a többi esetre ld. Barta István (a 9. jegyzetben) Lm. 37.
