Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzői a XV. század derekán / 103–113. o.

108 Bónis György kesfehérvári olvasókanonok jegyzője irt (7. kép).

32 Míg az első és a harmadik oklevélnél feltehetjük, hogy az ifjabbik írástudó átengedte a rajzot az idősebbiknek, a második kizárja az ilyen feltevést, mert Lovasi maga írta és egyedül hitelesítette, így alapjában véve az iniciálé az író munkája; hiányát talán az idő hiányára vagy a nem kielégítő fizetségre vezethetjük vissza. Ugyanaz az író persze nem volt egyetlen iniciáléhoz kötve. így az „archaizáló kéz" 1458-ban egy azonos oklevél két példányában eltérő motívumokat használt; a plasztikus hatásra törekvő második iniciálénak szép párhuzamát találjuk meg János episcopus Pennensis, pápai küldött bíró oklevelében (11. [kép). Hatott e téren az iroda hagyománya is. Mint felvételünk mutatja, egy 1458 júliusában rajzolt iniciálé majdnem hét év múlva visszatér Szász János közjegyző kiadványában (12. kép).

33 Míg a szöveget és az iniciálét szabályként az író készítette, a szignet, az aláírás és a hitelesítési záradék a közjegyző személyéhez kapcsolódott, hiszen az okirat hitelessége ezeknek az alkatrészeknek a valódiságától függött! Természetesnek vehetjük azt az eljárást, hogy először a szöveg készült el tisztázatban, s azután írta hozzá a maga részeit a tabellio. Kivétel azonban itt is volt. így Szegedi Benedek egyik kiadványán azt látjuk, hogy szignetje benyomul a szöveg utolsó sorába, ez a sor azonban csak a kézjegy után kezdődik.

34 így a díszes rajz alkalmasint már a letisztázás előtt rákerült a hártyára, ami a munkatárs iránti bizalom jelének tekinthető. Néha még ennél is tovább mentek. Harangi László ereklyetartóról mintázta kézjegyét. Aláírása (Ladislaus Michaelis) fölött öt alacsony lépcsőből álló talapzatot rajzolt, mely fölül három fehér X-jelet mutató fekete csíkban végződik. (Ez talán zománcot akart jelképezni.) Egy további keskeny alapból három levágott gallyal rendelkező fa emelkedik ki, de koronáját négy félkörből alakított tárcsa helyettesíti, közepén kereszttel és négyszer öt ponttal. Fára csak a négy sugarasan elhelyezett, szív alakú levél emlékeztet. A kézjegy végül ötágú koronában csúcsosodik ki, melynek három középső ága egyszerű liliomokkal ékes. E szignet mellett kapott helyet a gótikus majuszkulával kezdődő hitelesítési záradék. Ám Harangi 1452. szeptember 14-én kiadott oklevelén egy másik, sokkal ügyetlenebbül megrajzolt kézjegyet látunk (13. kép).

35 A talapzat csak három lépcsőből áll, a fatörzsnek pedig két ága balra, egy jobbra nyúlik, pont megfordítva, mint a szokásos szigneten. A korona ágai a szokottnál erősebben hajlanak szét. Amellett a záradék írása nem is a közjegyzőé. Minthogy az oklevél tartalmilag tökéletesen beleillik a sasadi perbe, hamisítást feltételezni nincs okunk. Csak arra gondolhatunk, hogy Harangi, akinek záradékaiban egyébként is némi ingadozást lehet megfigyelni (így sajátkezű oklevélírásról beszél a záradékban, holott a munkát egyik írnokára bízta),

36 a kézjegy és a záradék megrajzolását-megírását is átengedte bizalmas munkatársának. Műhibáját több mint fél évezrede nem kifogásolta senki. Egyébként a közjegyzők a hitelesítési záradék kiállításában éppen úgy örömüket lelték, mint írnokaik a különféle iniciálék megrajzolásában. Harangi pl. rendszerint a gótikus majuszkulát használta az első szavakban (Et ego ...), melynek bal oldalát — mint láttuk — hol üresen hagyta, hol betöltötte. Máskor kettős, ív 32 1458. nov. 19: Emit. 45—6—11. •

33 1458. júl. 24: Emit. 45—5—24.; 1465. jan. 18: Emit. 45—8—2. , 34 1457. szept. 5: Emit. 45—5—14. 35 Emit. 45—4—9. — A művészettörténeti kérdésekben nyújtott szíves segítségéért Dr. Mojzer Miklósnak tartozom hálával. 36 1452. jún. 24: Emit. 45—4—5.