Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bónis György: A sasadi tizedper közjegyzői a XV. század derekán / 103–113. o.
A sasadi tizedper közjegyzői a XV. század derekán 107 jegyző kiadványainak megírásában is. így a Szász irodájában megismert „archaizáló kéz" 1459. május 2-án mindkettőjük, két napra rá egyedül Dorogházi számára írt oklevelet. 26 Ezáltal a közokiratok külső formájára vonatkozó hagyomány is átkerült egyik irodából a másikba. A tüskés iniciálékat általánosan használták, de egy másik, amelyik hatalmas répához hasonlít és kecses hurokban végződik, különösen jellemző Dorogházinak — leginkább Szásszal közösen készített — kiadványaira (8. kép), így a közjegyzői irodák személyzetét a mester szerény, de állandó kíséretének foghatjuk fel, mely egy-egy főpap kúriájában nagyobb mértékben is kifejlődhetett. A munkaviszony tanuló-viszonnyal kapcsolódott össze, s az ügyesebb írnokok közjegyzőkké emelkedhettek. III. Már az eddig mondottakból megtudtunk egyet-mást a közjegyző és az írnok közötti munkamegosztásról. Míg régebben az oklevél kiállítása mestermunkának számított, most a közjegyzők szinte az egész fáradságos munkát segédeikre tolták át. Feltehetően formuláskönyvek állottak az írnokok rendelkezésére, bár a magyar forrásanyagban csak egyetlen, az 1470-es és 1480-as évekből származó közjegyzői formulárium ismeretes. 27 Az írnok először fogalmazványt készített, amelyet a közjegyző átnézett és korrigált (9. kép). 28 De nemegyszer a már letisztázott .oklevélben is szükség volt javításokra. Ilyenkor a közjegyző a hitelesítő záradékot kiegészítette egy mondattal, amelyben a helyileg pontosan megadott razúrát tudomásul vette és jóváhagyta. 29 Ha az oklevél az érsek nevében kelt, tehát ha a közjegyző mint bírósági írnok működött, akkor a szöveghez külön sajátkezű záradékot csatolt, amelyben megadta a pontos sorszámot és az interpolált szavakat. Szolgáljon itt Kolozsvári Szásznak egy záradéka például (10. kép). 30 Ez a láthatóan az olasz közjegyzői gyakorlatból származó eljárás az okirat hitelességét kívánta későbbi kifogásokkal szemben megóvni. Ki rajzolta a néha művészi kialakítású iniciálékat? Általában az írnok maga. A Harangival kapcsolatban bemutatott oklevelekből (2. kép) ez azáltal tűnik ki, hogy a kalligrafikus I az egyes sorok kezdőszavaihoz illeszkedik. Az „archaizáló kéz" kiadványaiban az író szélesen vágott tollát meg lehet különböztetni a közjegyző keskenyre vágott tollától (5. kép), s ebből kiderül, hogy az előbbi az iniciálék rajzolója. Néha azonban iniciálé nélkül állítottak ki közokiratokat, mint pl. Lovási két sajátkezű kiadványát 31 és Dorogházinak egy olyan oklevelét, amelyet mint a szé26 Emit. 45—6—18. és 21. 27 Bónis György: Magyi János formuláskönyve és a gyakorlati jogtanítás. Jubileumi tanulmányok I. A pécsi egyetem történetéből, szerk. Csizmadia Andor (Pécs 1967.) 225—260. 28 1457. szept. 6: Emit. 45—5—15. A hátlapon Emericus(Lovasi?) — Hasonló eset 1383-ban IRMAE Pars V, 10, 9. § 128. jegyzet. 29 így Harangi, 1453. febr. 19.: Constat michi nötario de rasura in dictione „decimanona" in secunda riga superius computanda, quam hic approbo. Emit. 45—4—13. 30 1460. ápr. 20.: Johannes Zaaz de Coloswar nótárius in premissis fidem facio de sillabis in dictionibus „sexagesima" in quadragesima secunda in rasura a principio in dictione „inhibeatis" interlineari in quinta et média ab inferiori sursum lineis positis computandis. Ego Johannes Zaz nótárius prescriptus. Emit. 45—7—2. — Hasonló 1462. júl. 10.: Johannes Zaz de Coloswar nótárius suprascriptas dictiones videlicet „Saxardiensi" et alias sequentes in quarta linea a principio numeranda rasas hic.approbo. Emit. 45—7—7. Az idézőjelek tőlem valók. 31 1453. máj. 18. és jún. 16, mindkettő Emit. 45—4—17.
