Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Rácz Béla: A Belügyminisztérium újjászervezése, 1944. december–1948. július / 89–131. o.

92 Rácz Béla Tehát a BM hatásköre az egészségügyi-rendészeti, a közegészségügyi, gyógyszerészeti, járványügyi, szociális, gyermekvédelmi és társadalombiztosítási ügyekkel már kezdettől fogva csökkent. Míg a Népjóléti Minisztérium felállítása jelentősen szűkítette a Belügyminisztérium hatáskörét, addig az egységes állami rendőrség felállítása bizonyos fokig növelte ezt. Ismeretes, hogy míg a Horthy-korszakban a közrendészeti feladatokat a rendőrség, illetve a csendőrség megosztva látta el, s a csendőrség sajátlagosan katonai szempontból a Honvédelmi Minisztériummal is kapcsolatban állt, addig az Ideiglenes Kormány hivatalba lépése után e feladatok ellátását kizárólag az 1690/1945. ME. sz. rendelettel felállított államrendőrség vette át, amely kizárólag a belügyminiszter legfelsőbb felügyelete és ellenőrzése alatt állt.

5 Az egységes rendőrség felállításáról szóló e rendelet csak májusban jelent meg, de már januárban a belügyminiszter első intézkedését mint az ország területén működő összes közbiztonsági szervek legfelsőbb felügyelője és ellenőrző hatósága

6 adta ki. A BM ügykörében még az első időszakban az említetteken kívül számos kisebb változás is bekövetkezett: ezekre az ügykörök részletes ismertetésénél térünk ki. Tehát az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumának az ügykörébe 1945 elején három nagy igazgatási ágazat irányítása, ellenőrzése és felügyelete tartozott: az ország közrendészete, közigazgatása és közjogi ügyei. Ez a tagozódás lényegében 1953 július közepéig megmaradt, amikor is a közigazgatási ügykör teljes egészében a Minisztertanácshoz, a közjogi teendők egy része pedig a helyi tanácsokhoz került át. 3. 1944 utolsó hetében, amikor a kormány tevékenységét megkezdte, az ország képe a következő volt: Budapesten, az ország fővárosában és Dunántúlon még tombolt a legszörnyűbb nyilas terror. A frontokon kíméletlen küzdelem folyt a felszabadító szovjet hadsereg egységei és a fasiszta csapatok között. A felszabadított országrész nagy részét a fasiszták kifosztották, esztelen ellenállásukkal elpusztították. A szabad országrész még alig tért magához. A tömegekbe a helyi forradalmi, haladó erők igyekeztek életet, mozgást vinni. E küzdelmek élén legtöbbször a kommunisták álltak, az ő kezdeményezésükre egyre többen csatlakoztak a tenni akarók s cselekvők táborához. Az aktív harcosok az esetek többségében a Függetlenségi Front helyi szervei, a Nemzeti Bizottságok útján öntevékenyen hozzáláttak városuk, községük demokratikus életének megszervezéséhez, nem várva a központi utasításokra. Az első időszakban ui. a városok, községek között nem volt meg a telefon-, távíró- és postai összeköttetés. A közlekedési eszközök is hiányoztak. A kinevezett miniszterek jóformán minden helyi ismeret nélkül álltak a debreceni pénzügyigazgatóság 1—2 szobájában, megfelelő munkatársakat igyekezvén összegyűjteni. Erdei Ferenc belügyminiszter és államtitkárai: Zöld Sándor, az MKP delegáltja és Kovács Béla, a Kisgazdapárt küldöttje (az induláskor az SZDP a BM-ben nem kapott államtitkári funkciót) hasonló gonddal küzdöttek. A minisztériumnak közigazgatási, közjogi, rendőrségi szakemberekre lett volna szükségük, de ezek Debrecenben nem voltak. A vezető horthysta állami tisztviselők, akik megfelelő gyakorlattal és ismerettel rendelkeztek, a népharag elől elmenekültek. Erdei Ferenc így örömmel vett a BM szolgálatába más területekről jelentkező demokratikus gondolkozású személyeket. 5 MK 1945. 26. sz. május 10. 6 MK 1945. 2. sz. január 27. (5006/1945. BM ein. sz. rendelet.)