Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945–1969 : adatok a huszonöt éves fejlődés történetéhez / 47–87. o.

82 Balázs Péter A Levéltárak Országos Központja kezdettől fogva egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy az egyházi tulajdonban levő — köztörténeti szempontból is pótolhatatlan értéket képviselő — iratanyag védelméről és tudományos felhasználási lehetőségéről gondoskodjék. A 29/1950. sz. törvényerejű rendelet 17. §-a értelmében az érseki és püspöki levéltárak, továbbá a káptalanok és működő szerzetesrendek magánlevéltárai nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilváníttattak. A törvény 12. § b. pontja alapján a káptalanok és konventek hiteleshelyi provenienciájú iratait a területileg illetékes állami levéltárak vették át (jóllehet helyileg az esetek többségében továbbra is korábbi őrzési helyükön maradtak). A kormányrendelet végrehajtása során kiadott 1610-26/1950. szV.K.M. rendelet 18. § 1—3. pontja értelmében a nemzeti érdekű magánlevéltárak az elhelyezés, gyarapodás és elidegenítés, továbbá a szakmai és tudományos feldolgozó munka minden lényeges mozzanatára kiterjedően évente tartoztak a L.O.K.-nak jelentést küldeni. A református egyház levéltárügyének helyzetét kedvezően befolyásolta a Tudományos Gyűjtemények Főigazgatóságának létrehozása, amely az iratvédelem megszervezése, valamint a szakmai munkák irányítása és ellenőrzése terén a L.O.K.-nak hathatós segítséget nyújtott. Sajnos, a pravoszláv egyház és az izraelita hitközségek levéltári anyagának védelmét mind ez ideig nem sikerült hasonló hatékonysággal megszervezni. A főbb szervezeti kérdések rendezését követően a L.O.K. gondoskodott az egyházi levéltárak őrizetében levő történeti értékű iratok tudományos igényű nyilvántartásbavételéről. A róm. kat. püspökségek, a káptalanok és a működő szerzetesrendek iratairól — az állami levéltárak tudományos dolgozóinak közreműködésével — alapleltárak készültek. A református és evangélikus levéltárak a leltározási munka elvégzéséről maguk gondoskodtak. Az elkészült alapleltárak 1—1 gépelt példánya, a Levéltári Igazgatóságon és a területileg illetékes tanácsi levéltárban egyaránt megtalálható és a kutatók részére is hozzáférhető. A L.O.K. a kalocsai érseki és a győri püspöki levéltár legértékesebb irategyütteseiről ismertető leltárakat is készíttetett, s a „Levéltári leltárak" sorozatban megjelent az esztergomi prímási levéltár és a székesfehérvári püspöki levéltár repertóriuma. Mivel az egyes egyházközségek is számottevő — elsősorban a helytörténetírás szempontjából jelentős — írott forrásanyagot őriznek (általában a XVIII. század elejétől kezdődő anyakönyvi sorozatokat, amelyek 1828-ig kizárólag náluk találhatók meg, a templom és iskola építésére, fenntartására, a pap és a tanító jövedelmi forrásaira adatokat tartalmazó számadási iratokat, felsőbb körrendeletek másolatait és levelezési anyagot, továbbá a katolikusok a História domus-ok köteteit és a Canonica vísitatio-k iratait, a protestánsok az egyházi önkormányzat jegyzőkönyveit stb.), a L.O.K. 1610-T21-80/1951.SZ. intézkedésével már 1951 közepén gondoskodott ezen iratok írásos bejelentés útján történő nyílvántartásbavételéről. A bejelentéseknek az iratok jellegének meghatározására, elhelyezési körülményeik pontos leírására és a szakszerű karbantartással kapcsolatos esetleges kívánalmakra is ki kellett terjedniük. A — sajnálatosan hiányos — bejelentéseket egyházak szerint s azon belül az egyházközségek nevének betűrendjében csoportosítva a Levéltári Igazgatóság őrzi. A L.O.K. az egyházi őrizetben levő levéltári értékek védelméről biztonsági filmezés útján is gondoskodott. A püspöki és káptalani levéltárakban található középkori oklevelek s az egyházközségek őrizetében levő 1896 előtti anyakönyvek filmezése befejeződött, de sok felvétel készült az esztergomi prímási, az egri érseki, továbbá a győri és a szombathelyi püspöki levéltárak feudális kori, illetőleg a prímási levéltár