Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Balázs Péter: A magyar levéltárügy 1945–1969 : adatok a huszonöt éves fejlődés történetéhez / 47–87. o.

A magyar levéltárügy 1945—1969 81 b) Adatokat gyűjtenek a külföld levéltárügyére. Ilyen jellegű kiszállásokra a jövőben is szükség lesz, de ezeket az utazásokat a korábbiaknál jobban elő kell készíteni, s az egyes kérdések tanulmányozására minden esetben a legalkalmasabb szakembereket kell kiküldeni. (Ilyen jellegű kiküldetésekre pl. az Új Magyar Központi levéltár tervezésével és építésével kapcsolatban volt és lesz még szükség.) c) A kiküldetések zöme a külföldi levéltárakban levő magyar vonatkozású dokumentumok (Hungarica) felderítését és filmezésre való jegyzékbevételét szolgálja. A külföldi magyar vonatkozású levéltári anyag felderítésének és publikálásnak gondolata nem új keletű. A Magyar Tudományos Akadémia 1832-ben terjesztette elő azt az indítványát, hogy a külföldi levéltárakban és könyvtárakban levő — hazánkat érintő — kéziratokat le kellene másolni, majd egy történeti kútfőket tartalmazó sorozatban közzé kellene tenni. A Történettudományi Osztály kezdetben — megfelelő anyagi fedezet hiányában — a külföldre utazó kutatók önkéntes és önzetlen munkájára számított, a XIX. sz. második felében azonban már (elsősorban Eötvös József kultuszminiszter megértő támogatása révén) anyagi fedezetet is tudott biztosítani a kutatók feltáró és másoló munkájához. Sajnos, az Akadémia a múlt század végétől már nem foglalkozott rendszeresen a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagának feltárásával, s az első világháború kitörése különben is útjában állott minden ilyen törekvésnek. A háború befejezése után Csánki Dezső, az Országos Levéltár főigazgatója, helyesen ismerte fel, hogy a korábbi jelentős erőfeszítéseknek nem szabad egyszer s mindenkorra megszakadniuk, továbbá, hogy ezt a gazdátlanná vált feladatot— a megváltozott körülmények között — az Országos Levéltárnak kell magára vállalnia. Csánki Dezső biztosítani tudta, hogy több olaszországi levéltár (Nápoly, Firenze, Bologna, Velence stb.) anyagáról tartósabb külföldi kiküldetések eredményeképpen levéltárosok tollából a Levéltári Közlemények hasábjain alapos tájékoztatók jelenhettek meg. Sajnos, bizonyára anyagi nehézségek miatt, ez a kezdeményezés is abbamaradt. A külföldi magyar vonatkozású iratanyag rendszeres feltárása jelenleg csakis a levéltárügy intézményes feladatát képezheti. Rajtunk múlik, hogy a jelenleg meglevő lehetőségeket maximálisan kihasználva e téren is tekintélyt vívjunk ki magunknak, s az illetékesek figyelmét is felhívjuk arra, hogy az egyéni témákhoz kapcsolódó külföldi kutatások mellett — népgazdasági és tudománypolitikai érdekből is — egyre nagyobb teret kell kapnia egy-egy fond, illetve levéltár rendszeres Hungarica-célú feltárásának. A Levéltári Igazgatóság mind a szocialista, mint a kapitalista országokkal jelentős kiadvány cser ét bonyolít le: a Levéltári Közleményeket szocialista országokba 26, tőkés országokba 15, a Levéltári Szemlét szocialista országokba 44, tőkés országokba 10, a többi sokszorosított levéltári kiadványt (leltárakat, jegyzékeket, fondjegyzékeket) szocialista országokba 24, tőkés országokba 7, a Történeti Statisztikai Évkönyvet szocialista országokba 25, tőkés országokba 9 példányban küldjük meg. Cserepéldányként szakkiadványok minden érintett országból folyamatosan érkeznek az általunk küldött műveknek megfelelő értékben. Az Igazgatóság több országgal jelentős volumenű filmcserét bonyolít le. 20. Bár az egyházi levéltárakról a megfelelő helyen a legtöbbször említést tettünk, a teljesség kedvéért célszerűnek látszik, hogy helyzetükről röviden összefoglaló áttekintést is adjunk. 6 Levéltári Közlemények