Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - KRÓNIKA - Bakács István: A bécsi 10. genealógiai és heraldikai kongresszus / 385–387. o.

386 Krónika sült Államokból, Belgiumból, Francia-, Svéd-, ír- és Olaszországból, Angliából, Svájcból, Hollandiából is számosan, közöttük nem egy ott élő hazánkfia. A Román Népköztársaságot is többen képviselték. Valójában azonban a kelet-európai államok részvétele nem volt egyensúlyban a kongreszszus célkitűzéseivel, holott — mint a továbbiakban látni fogjuk — a napirenden szerepelt egyik tudományág művelése sem függ az illető ország társadalmi rendjétől. Az a — romantikusnak nevezhető — felfogás ugyanis, amely a genealógiában csak az ősigazolást, a heraldikában pedig a pecsétgyűrűn hivalkodó címerhez való jogosítást látta, véglegesen letűnt. E. Friedreichs (Frankfurt) találóan vetette fel a kérdést: az utolsó ötven év eseményei nem tették-e feleslegessé a genealógiát s szükség van-e ma is e tudományágra? Amikor azután az örökösödési jog mellett az át örökléstan követelményeiben jelölte meg a genealógia művelésének társadalmi igényét s a biográfus számára is nélkülözhetetlennek minősítette, valójában új perspektívát adott e tudományágnak. Amikor pedig a népművészet, a néprajz és a heraldika összefüggéseiről hallottunk előadásokat (W. Bergev és M. Kundegraber, Wien), akkor a heraldikai alakok eddig ismeretlen gyakorlati alkalmazásáról szereztünk tudomást. így pl. Európa különböző országaiban a községi címerekben ismételten előforduló, vázában levő három szál virág, a népi hímzéseknek is kedvelt motívuma. Előadás hangzott el (Vajay Szabolcs, Párizs) arról, hogy a XII — XIII. században Magyarországhoz tartozott országok későbbi pénzein, címerein megtaláljuk az egykori egybetartozásnak reminiszcenciáit; ezen át a címeralakok „öröklésének" új eszméjét kívánta az előadó bizonyítani. S ennek az új irányzatnak hatása jelentkezett Ferdinándy Mihály (Puerto Rico) előadásában, amikor II. Fülöp jellemét, sokszor megmagyarázhatatlan tetteit, felmenői életével és tulajdonságaival kívánta érthetővé tenni. Kétségtelen, hogy hazai kutatóink közül kettőnek előadása szintén ebben az irányban indult el, azonban a kutatás perspektíváit erősen továbbnyitva a társadalomtörténet, ill. a művészettörténet tágabb területeire jutottak el. Fügedi Erik a XV. századi magyar főnemesi családoknak sokszor a kánoni előírásokkal is ellentétes házassági kapcsolatainak bemutatásával s a XIV. századi főnemességnek a XV. század első felében bekövetkezett kihalásával adott magyarázatot az e korabeli belpolitikai eseményeknek, Radocsay Dénes pedig a bécsi levéltárakban és gyűjteményekben őrzött címeres nemeslevelek közül azokat mutatta be, amelyek a kortársi magyar miniatűrfestők stílusára utalnak. Szólnunk kell a heraldikához közelálló két tudományágnak, az ikonográfiának és az imignio" lógiának a kongresszuson betöltött szerepéről. Míg az első témakörben 4, a másodikban 9 előadás* tűztek napirendre, ami egymagában jellemzi az utóbbi jelentőségét, s táguló érdeklődési körét* Ez természetes is, hiszen miként a címer, akként a jelvény is (amely egyaránt lehet a címersisakon el" helyezett korona vagy egy rendi öltözék) az összetartozás kifejezője, illetőleg megkülönböztető jelÉpp az egyik előadás (O. Höfler, Wien) bizonyította, hogy a sírleleteken vagy a legrégibb reliefeken több tárgyon vagy személyen ismételten előforduló bármilyen állati vagy tárgyi motívum (pl. farkasfő, szarv, fejdísz stb.) az egybetartozás kifejezője, vagyis ezek a heraldika előfutárai. E tárgykörben, egyébként Bertényi Iván, az ELTE docense tartott a rangjelző koronáról okleveles adatokon felépített előadást.. Természetesen voltak olyan előadások is, amelyek a „hagyományos" szemszögből foglalkoztak a genealógiai és heraldikai kérdésekkel, de nyilvánvaló, hogy a tudományág fejlődése szempontjából ilyen irányú vizsgálódásokra is szükség van. Mint említettük, a párhuzamosság nem tette lehetővé, hogy minden olyan előadást meghall" gassunk, amely a magyar kutatókat érdekelhetné, így csupán azokon a genealógiai és heraldikai előadásokon törekedtünk megjelenni, amelyek elvi kérdések tisztázását tűzték ki, vagy amelyeknek magyar vonatkozásuk volt. Megállapítható azonban, hogy az előadások színvonala — mondhatnánk: tudományossága — nem volt egyforma. Voltak széles körű és mélyreható kutatómunkán felépülő előadások s voltak olyan ismertető jellegűek, amelyek csupán egy-egy részletkérdést világítottak meg az illető ország kutatói által elért eredmények összegezésével. Egy nemzetközi hallgatóság előtt természetszerűleg ezek is érdekesek voltak, habár nem volt mögöttük aprólékos kutatómunka. Előadás hangzott el a romániai genealógiai és heraldikai kutatásokról (Flondor S., Cariones. cu T.) is, ezzel kapcsolatban kívánunk rámutatni arra, hogy a kongresszus már említett kelet-európa

1 súlypontozottságát figyelembe véve, nekünk is számot kellett volna adnunk a kongresszus napirendjén szereplő valamennyi tudományágnak helyzetéről éspedig nemcsak elvi, de gyakorlati síkon is. Elég talán rámutatnunk a szfragisztika tudományos művelése, a pecsétek restaurálása és a pe csétmásolatok készítése terén elért eredményeinkre. Kétségtelenül, az elhangzott magyar előadások bizonyították, hogy nálunk is van érdeklődés e szaktudományok iránt s nálunk is folyik tudó rhányos munka a modern felfogásnak megfelelően. De helyes lett volna ennek, összefoglalása s ere d menyeink sokoldalú bemutatása.