Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - KRÓNIKA - Bakács István: A bécsi 10. genealógiai és heraldikai kongresszus / 385–387. o.

Krónika 385 szagos Levéltár vezetősége viszont rendszeresen részt vett azokon a megbeszéléseken, amelyek az új levéltári törvény, illetve a Levéltárak Ügyviteli Szabályzata kidolgozásává! kapcsolatban az Igazgatóságon folytak. A Levéltári Igazgatóság a tanácsi levéltárak munkatervének összeállításához irányelveket dolgozott ki, az egyes levéltárak 1969. évi munkaterveit és 1968. évi beszámolóit írásban véleményezte, s a területi referensek útján a munkák állását és módszertani megoldását a helyszínen is megvizsgálta, illetve megbeszélte. Komplex-szakmai vizsgálatot az Igazgatóság csupán a Győr-Sopron megyei 1. sz. Levéltárban végzett, a tervében szereplő másik 3 helyen — a levéltár kérésére — a vizsgálatot el kellett halasztani. A 27/1969. sz. törvényerejű rendelet elemzésére és a további elgondolások megvitatására az év végén az Igazgatóság a tanácsi levéltárak igazgatói részére értekezletet tartott. A megyei tanácsok a levéltárak helyzetét és munkái át megértéssel ki sértek, a legtöbb tanács hathatós segítséget nyújtott a levéltár anyagi-személyi problémáinak legalább részleges megoldásához. A Győr-Sopron megyei 1. sz., a Hajdú-Bihar, valamint a Tolna megyei Levéltár helyzetét a megyei tanácsi VB megtárgyalta s problémáik megoldására megfelelő határozatokat hozott. * Befejezésül szeretnők hangsúlyozni, hogy a levéltárak — súlyos elhelyezési gondjaik és még mindig szerény anyagi és személyi ellátottságuk ellenére — 1969-ben is egyenletes, jó munkát végeztek, teljesítették tervfeladataikat, s kiadványi-közművelő tevékenységük gazdagabb és sokrétűbb volt, mint eddig bármikor. A tanácsi levéltárak többsége már megtalálta helyét megyéje kulturális életében, s munkájával elismerést és megbecsülést vívott ki magának. Iratanyaguk rendezettségének, selejtezettségének és segédletekkel való ellátottságának 1970-ben esedékes felmérése már az elkövetkező évtized munkájának megalapozott tervezését fogja szolgálni. Balázs Péter A BÉCSI 10. GENEALÓGIAI ÉS HERALDIKAI KONGRESSZUS A genealógiai és heraldikai tudományok első nemzetközi kongresszusát 1929-ben Barcelonában rendezték, a következőre csäk a második világháború után, 1953-ban került sor Rómában, majd a harmadikra 1955-ben Madridban. 1958 óta rendszeresen kétévenként tartják: Brüsszelben, Stockholmban, Edinburghban, Hágában, Párizsban és Bernben rendezték meg. E kongresszusokról a magyar tudományos élet nem szerzett tudomást, de ezeken még osztrák résztvevő is alig volt, így pl. a brüsszeli kongresszuson, amely a levéltár- és pecséttannal is foglalkozott, mindössze ketten. Pedig az 1955. évi kongresszus előadásait magába foglaló kb. 800 lapos kötetről az Adler — a most százéves fennállását ünneplő osztrák genealógiai és heraldikai társaság folyóirata — oly véleményt adott, hogy az előadásokból kitűnően a genealógia és heraldika megszűntek a történettudomány mostohagyermekei lenni s felszabadultak a „barokk dilettantizmus" gyámsága alól. Míg az előző kongresszusok jobbára a román népek genealógiai kutatásaival foglalkoztak, a Bécsben szeptember 14—18 között tartott 10. kongresszus súlypontilag a kelet-európai országokban folyó kutatások eredményeit kívánta összefoglalni. Már a hágai kongresszus felvette napirendjére az ikonográfiát, a párizsi pedig a numizmatikát, szfragisztikát és az ikonográfiát. A bécsi kongresszuson 9 szekcióban folytak az előadások, mégpedig három genealógiai, két heraldikai szekción kívül egy-egy a vexillográfia, az ikonográfia, a szfragisztika és az inszigniológia kérdéseit tárgyalta. Míg az e!ső öt szekcióban 84 előadást tűztek napirendre, a többi négyben huszonhatot. (Megjegyezni kívánom, hogy az 1969 őszén kiküldött meghívók alapján 118 biztos és 7 esetleges előadást jelentettek be, a végleges programban 110 előadás szerepelt és gyakorlatilag ebből csak néhány előadás maradt el.) Minthogy a több mint száz előadásra — amelyeknek harminc percnél hosszabb ideig nem volt szabad tartaniok s utánuk csak igen rövidre szabott hozzászólásokat, ill. kérdéseket engedtek meg — összesen 22 és háromnegyed óra állott rendelkezésre, a bécsi egyetem 5—6 tantermében párhuzamosan folytak az előadások s a résztvevők igényeik, érdeklődési körük szerint „vándoroltak" egyik tanteremből a másikba. A kongresszuson a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságát az Országos Levéltárral egyetértésben e sorok írója képviselte. Magyarországi előadó négy volt, további kettő kitűzött előadása azonban elmaradt. A kongresszusra egyébként a kiadott névjegyzék szerint 33 országból érkeztek résztvevők, köztük a Vatikán és Dél-Korea is képviseltette magát. A résztvevők zöme természetszerűleg Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársaságból jött, de érkeztek az Egye-