Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, Bd. 20–21. (1967–1968) / 362–364. o.

362 Folyóiratszemle gyűjtemények" kezelésére, s ez is sok levéltárost von el. A fizetés sem magas: kezdő segédlevéltáros évi 900 fontot keres s 1500-ig emelkedhetik a fizetése. 1966-ban Angliában 35 megyei levéltár működött, ebből 2-nek volt 15-nél több alkalmazottja (összesen 57 fő, ebből 15 a levéltáros), 6-nak 11—15 (összesen 77 fő, ebből 27 levéltáros) 17-nek 5—10 (összesen 125 fő, ebből 62 levéltáros) és 10-nek 5-nél kevesebb (összesen 32 fő, ebből 20 levéltáros). A kisebb levéltárakban viszonylag több levéltáros dolgozik, mert ezekben nem tartanak kisegítő személyzetet, s az ilyen jellegű munkát is levéltárosok végzik. A 20 főnél kisebb személyzetű levéltárakban tehát a levéltárosok munkája nincs gazdaságosan kihasználva. A 35 megyei levéltáron kívül még 140 kisebb levéltár is működik. Ezek többsége múzeumok, könyvtárak, egyetemek függeléke. Nagyobb részüknek képzett levéltárosra van szüksége. Az egyetemekhez tartozók jó fizetést tudnak biztosítani, a többiekben viszont még rosszabb a munkaerőellátottság, mint a megyei levéltárakban, mert az ilyen helyeken dolgozó levéltáros előtt a múzeum vagy a könyvtár magasabb állásai el vannak zárva, mivel nincs muzeológusi, illetőleg könyvtárosi szakképesítése. A kutató szempontjából is hátrányos, hogy ilyen sok a vidéki levéltár. Nehezen tud eligazodni, hol is keresse anyagát és rendszerint csak a nagyobb levéltárakban kutat. Az egyetemi könyvtárak is állítanak fel kéziratgyűjteményeket. Az újonnan épült területi levéltárak épületeinek többsége nem megfelelő, mert más épületek függelékei, s nem tudnak terjeszkedni. Túl sok a kis levéltár, s ha összevonnák őket, nemcsak a munkaerőhiány szűnnék meg, hanem a levéltárak minősége is megjavulna. A következőkben azzal foglalkozik, hogyan lehetne ezt a redukálást megvalósítani. A területi levéltárak számát 25-re kellene csökkenteni. A függelékben 6 pontos javaslatot közöl a területi levéltárak újjászervezése. A döntő szerep e téren a helyi közigazgatási szervekre vár. — E. J. ROBINSON az „egyházi biztosok" 18—19. századi irataival foglalkozik. Az ő feladatuk volt új egyházközségek létesítése s az összes egyházközségek működésének biztosítása. Irataikból gyakran a papság egész lelkipásztori tevékenysége nyomon követhető. Irataik Angliában összesen 3 és fél polcfolyómérföldre rúgnak és 26 levéltárban vannak elhelyezve. — F. HULL a helyi hatóságok levéltáraival foglalkozik rövid cikkében. A levéltáros eddig elsősorban ä régi iratokkal foglalkozott. A jövőben azonban sokkal többet kell foglalkoznia az utolsó 10Ö évben keletkezett iratokkal. Ezeket kell legjobban ismernie, mert főleg ilyeneket kell megőrzésre átvennie. Nem szabad, hogy a helyi levéltárak csak a már begyűjtött iratanyag őrzésével foglalkozzanak és az újabb iratok begyűjtését elhanyagolják. — Az ismertetett könyvek közül kiemelkedő a francia J. PÉROTiN-től a trópusi levéltártan kézikönyve és F. G. EMMISON könyve a levéltárak és a helytörténet viszonyáról. — No. 8.: CHRISTOPHER N. L. BROOKE két táblával illusztrált tanulmánya a középkori oklevél hamisítás problémájával foglalkozik. A hamisítás a XII. századi Angliában elterjedt volt s olyan technikai ügyességgel végezték, hogy az már szinte elismerést érdemel. — RICHARD F. DELL a skóciai és angliai levéltárak közti különbséget írja le. Tanulmányából megismerhetjük az iratok nyelvének, az adminisztráció formáinak különbözőségét, valamint a főbb irattípusokat. — EDWIN WELCH cikké a nonkomformista egyházi alapítványok iratairól szól. Ezek a nonkomformista protestáns egyház történetének igen fontos forrásai. — ALAN D. RIDGE a montreali kórház ápolónőképző iskolája levéltárának létesítéséről írt cikket. Az intézet iratanyagát az intézet 75. évfordulója alkalmából szervezték levéltárrá. — J. K. H. CUNNINGHAM cikke az iratanyag tűz elleni védelmével foglalkozik, ismerteti a levéltári tűzesetek lehetséges okait, a tűzvédelmi intézkedéseket, a tűzvédelmi ismeretek oktatásának módját, a tűzoltás módszereit, a tűzvédelmi jogszabályokat. — MICHAEL COOK, L. J. MCDONALD és EDWIN WELCH leírja az 1968-ban Cambridge-ben tartott iratkezelői konferenciát, melyen megtárgyalták az iratkezelés főbb szabályait, a selejtezés módszerét, a központi irattárak létesítésének mikéntjét. — A kisebb közlemények közül kiemeljük J. A. RAFTIS cikkét, mely a falusi bíróságok irataival, mint a falu társadalomtörténetének forrásaival foglalkozik. — Az ismertetett könyvek közül figyelemre méltó a M. M. POSTÁN professzor tiszteletére kiadott tanulmánykötet, mely a The Economic History Review egyik száma. Borosy András MITTEILUNGEN DES ÖSTERREICHISCHEN STAATSARCHIVS. Wien. Bd. 20. (1967): A folyóirat elsősorban az osztrák állami levéltár iratanyagát feldolgozó történelmi tanulmányokat közöl. A. SPRUNCK egy a spanyol örökösödési háború idején a Habsburg-ház szolgálatában álló spanyol diplomata: Francisco Bernardo de Quiros működéséről szóló tanulmányának harmadik, befejező részét közli. — F. WEHRL hosszú eszmetörténeti tanulmánya az 1750—1790-es évek bécsi katolikus papságának világnézetét vizsgálja. Részletesen elemzi a janzenizmus hatását a bécsi klérusra, a papság és a szabadkőművesség kapcsolatait s a klérus konzervatív részének működését. — A. H. BENNA II. József császár trónörökös korában nyert kiképzésével foglalkozik, különös tekintettel a történelem, jog és alkotmánytan terén végzett tanulmányaira. Ismerteti azon udvari tanácsosok működését, akik József tanítómesterei voltak. — Közel száz lapos tanulmányt közöl H. BRETT-