Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: Archives, Vol. VIII. (1968) / 350 - Vörös Károly: Archives et Biblioteques de Belgique, Tom. XXXVIII–XXXIX. (1967–1968) / 350–352. o.

Folyóiratszemle 351 :sát ismerteti, érdekes analógiaként hasonló helynévadások kialakulásának általános szabályaira. — E. BROUETTE a Condé sur Escaut-i káptalan kartuláriumát ismerteti, a benne átírt 1103 és 1296 kö.zötti, de egy korábbi és itt ugyancsak korrigált leírásban nem említett 81 oklevélen kívül 6 további oklevél regesztáival. —• A folyóirat Levéltári krónika rovatában a belga levéltárügy publikációinak bibliográfiáját olvashatjuk: részben a belga levéltárak 1965 — 66. évi kiadványairól, részben különösen a levéltárak által 1966-ban közzétett kiadványokról. — A szám közli a belga levéltárakban található külföldi levéltári folyóiratok jegyzékét: a 77 folyóirat közül a Levéltári Híradóból.csak .egyes számok vannak, folyóiratunkból pedig csak az 1931 és 1960 közötti évfolyamok, azok is hézagosan. — Részletes beszámolót olvashatunk a washingtoni levéltári kongresszusról, a Nemzetközi Levéltáros Tanács tevékenységéről és a belga és külföldi levéltári kiadványokról. — Az 1968. évi folyamhoz külön szám is tartozik, mely a Bruxelles-ben 1967. november végén tartott, a belga egyháztörténet forrásaivalfoglalkozó konferencia az egyházi levéltárakra és könyvtárakra vonatkozó szekciójában tárgyalásra került anyagot tartalmazza. Levéltári vonatkozásban a tanulmányok a belga püspöki szemináriumok levéltáraival, az egyházi levéltáraknak az egyházi igazgatásban elfoglalt helyével, a premontreiek és a ciszterek kolostori levéltáraival, és a ferencesek történeti intézetével foglalkoznak. — L. VAN MEERBECK tanulmánya az állami levéltárakban őrzött egyházi eredetű fondokat ismerteti. — T. XXXIX. (1968) No. 1 — 2.: IB.. PERSOONS a középkor folyamán különösen kiterjedt másoló tevékenységet folytató karthauziak és keresztesek által leginkább alkalmazott írásmódokat tárgyalja: a fractúrát, a rotundát, a bastardicát és littera currenst.—A. UYTTERBROUCH egy, a Terbank-i középkori leprakórház frissen kiadott levéltári leltárában szereplő helynevet (Berchern) azonosít igen gondos egyházjogtörténeti-filológiai munkával. — E. VANDEWOUDE Louis Kinkin-nek, a királyi magánjavak 1863 és 1875 közötti igazgatójának a Királyi Palota Levéltára által legújabban megvásárolt iratait ismerteti, függelékben a 18 csomónyi anyag leltárát és a levelezés egyes jellegzetes darabjait közölve: állásából kifolyólag Kinkin igen szoros kapcsolatban állott az uralkodóházzal s a levelek a kor történetének, s az uralkodóház életformájának szempontjából igen tanulságosak. — E. FATHY AL-AKERMI tanulmánya az arab világ levéltárügyeiről a szíriai és a szudáni levéltárügyet ismerteti azonos kérdőívekre beérkezett váiaszok alapján, kiterjedve részint az élő levéltári anyag rendezésének módszereire (s ennek kapcsán a rendezési és a leltározási gyakorlatra, az állami szervek tudományos, kulturális intézmények, alapítványok, egyesületek archiválási kötelezettségére — ideértve az állami levéltárba való beadást is —, a leltározási elvekre, a levéltárak különgyűjteményeire) — részint a levéltárak hozzáférhetőségére, kutathatóságára (ennek során külön a tudományos és az ügyviteli felhasználhatóságra, a kölcsönzésekre) — ,végül a levéltáros szerepére a kutatók tájékoztatásában és irányításában, majd a levéltárosok anyagi és tudományos helyzetére, szakmai képzésére. A válaszok, amellett; hogy adatszerűségükben is igen érdekes képet adnak e két arab állam levéltár ügyéről, nagyon jellegzetesen tükrözik a korábbi gyarmatosító hatalmak a függetlenné vált államokra átörökített levéltári felfogásának még ma is érezhető sajátosságait: az angol mintára szervezett szudáni levéltárügyben a levéltáros hivatalnok, akinek nincsenek feladatai a kutatások irányításában, tájékoztatásában — a francia hagyományú Szíriában történészként is kezelik, s feladatai történeti vonatkozásúak is. Szervezetileg is jellemző, hogy Szudánban •a levéltárügy önálló igazgatási ágazat, míg Szíriában az 1959-ben megszervezett Történeti Levéltári Igazgatóság a Műemlékek és Múzeumok Igazgatóságához van kapcsolva. Mindezek ellenére mindkét ország levéltárügye egy modern és sajátosan arab levéltárfelfogás irányába tendál. — A folyóirat Vegyes rovatában középkori németalföldi kéziratok hasonmás kiadásairól (J. DESCHAMPS), és a belgiumi francia írók bibliográfiájának most megjelent II. kötetéről olvashatunk. Részben könyvtári indításaik ellenére sem érdektelenek számunkra az olyan közlemények, mint, az 1965 — 69. évi belga kézirattudományi tevékenységről szóló beszámoló (kitérve többek között a kéziratkatalógusok, kiállítási katalógusok, írástörténet vonatkozásában, vagy egyes kéziratokról szóló művekre); — s a kiváltképpen tudományos könyvtárakban a reprográfiával kapcsolatban jelentkező szerzői jogi kérdésekkel foglalkozó értekezlet ismertetése: az 1965. évi német szerzői jogi törvényt ilyen szempontból tárgyaló LOHSE aacheni könyvtárigazgató, a holland gyakorlatot ismertető V.R.H. KOOPS groningeni levéltárigazgató és az NDK gyakorlatát bemutató J. LAMBERT bruxellesi könyvtáros cikkét a 3—4. sz. közli. — A belga egyháztörténetre vonatkozó források tárgyában tartott, a kérdéseket társadalomtörténeti aspektusokból is szinte napjainkig elmenve, vizsgáló konferenciának igen részletes beszámolóját is itt olvashatjuk (az egyházi levéltárakra és könyvtárakra vonatkozó referátumait már az előző évfolyam külön száma közölte). — No. 3 — 4.: J. DHONDT p'rofesszor egy egyetemek közti legújabbkori oktatási és dokumentációs központ létrehozásának problémáival foglalkozik. — P. BODARD a régi, a XVI. század végétől a XVIII. századig 41 helységre kiterjedő Bouillon-i hercegség „cour souverain"-jének: igazgatási és bíráskodási szerveinek levéltári leltárait és ezek alapján levéltárát elemzi. Módszertanilag is tanulságosan összevetve a régi leltárakat a ma is megle•vő anyaggal, megállapítja, hogy a jegyzőkönyvi anyag túlnyomó része ma is megvan, s az 1560 előtti