Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - IRODALOM - Glatz Ferenc: Helytörténeti forráskiadványok az 1918–19. évi forradalmak történetéről / 342–346. o.

342 Irodalom Buda visszafoglalása után az újjászerveződő országban jelentős szerepet töltött be a zsidók pénzbefektetése. A nagyobb bankárok közül számosan egész országrészek fejlődésében részt vállaltak. Wertheimer Sámson és társai pl. Sopron megye hitelezőjeként bukkannak fel. Az ügyletekben részt vevő felek kölcsönös megelégedését tükröző okiratok tanúsága szerint a következő évtizedekben kiszélesedtek a kapcsolatok. Az 1700-as évek elején hírt kapunk Heine őse, Michel Simon ügyeiről, akinek pozsonyi tartózkodásáról, tevékenységéről más források is beszélnek. A fellendülő kereskedelmi élet szokványos kísérő jelenségeiről, kisebb pereskedésekről, adóügyletekről, hitelkérdésekről számolnak be a kötet későbbi darabjai. A záróév, 1748, nem jelez különösebb történeti dátumot, csupán a szerkesztés adta szükségszerűség. Az MZSO XII. kötete, követve az elmúlt évek hasznos gyakorlatát, ismét vállalta egy magyar-zsidó történész bemutatását, hozzájárulva a készülő magyar-zsidó történeti bibliográfia munkálataihoz. Scheiber Sándor Kecskeméti Ármin életútját vázolja és leveleiből közöl mutatványokat. A jeles történész munkáinak jegyzékét e sorok írója állította össze. A közzétett oklevélanyagból meríti témáját a bevezetésben publikált két tanulmány. Kubinyi András a budai spanyol eredetű zsidó családok történetével foglalkozik, új adatokat tárva fel Mátyás udvari művészének, Cotta de Tholedonak származásával kapcsolatban. Tardy Lajos Izsák zsidó orvos, a perzsiai uralkodó és Corvin Mátyás összekötője a törökellenes világliga megszervezésében címmel az általa fellelt s itt közzétett oklevelekből dolgozik. A kötetet kísérő apparátus modern rendszerével jól szolgálja a kutatók eligazításának feladatát. Az oklevelek tartalmát tömör és világos regeszták foglalják össze, a részletes név-, hely- és tárgymutatók a dokumentumok minden vonatkozására rámutatnak. A korábbi kötetek ismertetésénél is utaltunk már arra, hogy a Magyar-Zsidó Oklevéltár a nemzetközi szakirodalomban igen fontos szerepet játszik. Hazai vonatkozásban pedig hiányt pótol, annak ellenére, hogy érdeklődési területe még távolról sincs kimerítve. A levéltárak, iratgyűjíemények feldolgozása azonban Scheiber Sándor vezetésével tovább folyik és így minden remény megvan arra, hogy a kiadásra kerülő újabb kötetek nyomán fény derül a magyar történelem és művelődés e fontos forrásanyagára. Az MZSO XII. kötete szintén a Memorial Foundation for Jewish Culture támogatásával jelent meg. Dán Róbert HELYTÖRTÉNETI FORRÁSKIADVÁNYOK AZ 1918—19. ÉVI FORRADALMAK TÖRTÉNETÉRŐL A történettudomány a történeti évfordulók megünneplését elsősorban abból a szempontból nézi, hogy tudományága mennyiben gyarapodik az ünneplések alkalmával mozgásba hozott erők révén. Mekkora az évfordulós történeti kiadványok száma, s talán még inkább: mennyire jelentősek ezek a szaktudomány számára, miben és hogyan segítik elő az ünnepelt évek vagy hónapok eseményeinek mélyebb megismerését. Az elmúlt évtizedek történeti évfordulós irodalmát a történész talán nem jogtalanul, bizonyos óvatossággal vette kézbe. Óvatosan, mert tartott attól, hogy az ünnepi megemlékezések hangulatában keletkezett történeti tanulmányok, publicisztikai munkák elsősorban azt tekintik feladatuknak, hogy kimutassák: mennyire jelentős volt az adott forradalmi átalakulás a magyar történelem egésze számára; mennyi előremutató, s máig tanulságokat hordozó törekvés, intézkedésífedezhető fel a korabeli eseményekben. S eközben gyakran elsikkadt a forradalmi átalakulások, vagy mozgalmak valós sokszínűsége, a történelmi fejlődés ezerarcúságából csak a máig húzódó perspektívába tekintés vonásai maradnak meg. Hogy a történeti irodalom e természete mennyiben függ össze a mindenkori politikai, agitációs követelmények mikéntjével — erre nem lehet feladatunk kitérni. Talán megelégedhetünk annak leszögezésével: a szaktudomány feladata e helyütt elsősorban az, hogy elmondja a maga álláspontját: mit tart az ünnepi, évfordulós irodalomban hasznosnak, mit tart kifogásolhatónak. S teszi ezt nem holmi „szakmai''' bezárkózásból, hanem abból kiindulva, hogy meggyőződésünk szerint politikai szempontból is fontos kiadványok csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha a legmesszebb menőkig eleget tesznek a szaktudomány — ezéddig nem mindig figyelembe vett — igényeinek is.