Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - IRODALOM - Dán Róbert: Magyar-zsidó oklevéltár XII. k. Szerkeszti és kiadja: Scheiber Sándor. Bp., 1969. / 341–342. o.

Irodalom 341 lóságos problémának így valóságos, tényleges forrásbázisa is van, mely teljes egészében megtalálható a külföldi nagy könyvtárakban, teljesebben, mint a hazaiakban. Ma, amikor fokozott érdeklődéssel fordulunk az idegenben feltalálható, magyar vonatkozású kútfők felé, különös jelentősége van a Vajayéhoz hasonló, egy tárgykör teljes, külföldi forrásanyagát is feldolgozó munkáknak. Alig van kor, amelynek kútfőit oly teljességgel publikálták volna, mint az, amelybe a magyar „kalandozások" Vajay vizsgálta szakasza is beletartozik. Gombos Albin több mint három évtizede páratlan akríbiával válogatta ki és tette közzé háromkötetes Catalogus-ában ezeknek a kútfőknek minden magyar vonatkozását, Vajay forrásfelhasználásának lelkiismeretességét és forrásanyagának gazdagságát s egyúttal munkájának jelentőségét is a hazai forráskutatás számára mi sem bizonyítja jobban, mint az, hagy lábjegyzeteiben nemcsak Gombosnál nem található (így a Catalogus episcopurn [sic!] Wirziburgensium), vagy Gombos óta megjelent (Recueil des actes de Charles III le Simple, roi de France) kútfőkiadásokkal is találkozunk, hanem, hogy tárgyának megvilágítására sikerült eddig még ki nem is adott levéltári anyagot (a Poitiers-i Archives Départementales de la Vienne-ben a Fonds de Noaillé-t) is felkutatnia. Emellett azonban gazdag könyvészete önmagában is nagy értéket jelent; a kor kutatói mindig haszonnal forgathatják. Vajay számba vette a hazai történetirodalom ide vágó termékeit is. Talán csak az Egyetemi Tankönyv I. kötetének mellőzését hiányolhatjuk; szempontjainak tekintet bevételével a „kalandozásoknak" nemcsak megszervezése, diplomáciai előkészítése, európai „nagypolitikai" céljai, hanem esetleg a magyar nép X. századi sajátos, társadalmi, gazdasági viszonyaiból következő indítékai is élesebb megvilágításba kerültek volna. Komjáthy Miklós MAGYAR — ZSIDÓ OKLEVÉLTÁR XII. K. Bp., 1969. 547 1., IV t. Szerkeszti és kiadja: SCHEIBER SÁNDOR Az 1957. évi. V. kötettől változatlan formátumban és ismét figyelemre méltó tartalommal jelentkezett a nagymúltú MZSO-sorozat. Az 1969-ben megjelent XII. kötet is azt bizonyítja, hogy a magyar zsidó történeti források feltárása a hazai levéltári kutatás egyik igen mozgékony és eredményes területévé vált. Az évek óta folyó rendszeres kutatómunka egyre szélesebb területre terjed ki és ennek eredményeként régebben is, és ez alkalommal is történelmünk, művelődésünk eddig ismeretlen oldalait tárja fel, helyezi új megvilágításba. A XII. kötet hatszázhúsz dokumentumot tartalmaz, az 1414 —1748 közötti évekből, melyek többsége először itt kerül közlésre. A munkatársak közül Kubinyi András a középkori Buda zsidó vonatkozású iratait, Tardy Lajos a magyar—perzsa diplomáciai manőverek igen korai emlékeit regisztrálja. Házi Jenő folytatja a Fővárosi Levéltár, a soproni városi és megyei levéltárak, valamint a Vas megyei levéltár okleveleinek bemutatását. A szerkesztő Scheiber Sándor és a közreműködő Pataki János és Zsoldos Jenő ugyancsak középkori, illetve XVII — XVIII. századi forrásokat tárnak fel. A gyűjtemény legkorábbról datált oklevele Zsigmondnak 1414-ből, Kölnben kelt utasítása a Pozsonyi Káptalanhoz. A határvidék védelmével kapcsolatos V. László 1457-ben kelt parancsa a szakolcai zsidókhoz. Mátyás perzsiai követjárásának következményeiről az 1459-ben Kaffa városában kelt levél tájékoztat. A perzsa uralkodó megbízásából Európába akkreditált Izsák zsidó orvos küldetésével összefüggésben feltárul a velencei tanács és Mátyás álláspontja a készülő törökellenes koalíció munkálatairól. A középkori Buda fontos művelődéstörténeti emléke a városi szabók céh határozata, amely eltiltja a zsidókat e mesterség megtanulásától, gyakorlásától. Ismét találkozunk — ezúttal egy kölcsönzési ügylet kapcsán — a korábbi kötetekből már ismert Mendel zsidó prefektussal. A XVI. század első évtizedeiből Thomas Cajetan és a pesti Collegium charitatis egyesület működéséről kapunk újabb adatokat. A közölt iratok sorából érdeklődésre tarthat számot pl. Szerencsés Imre özvegyének hagyatéki leltára, valamint olyan, a közviszonyokat érintő adalék, mint pl. egy szökött zsidó rab budai tartózkodásáról beszámoló levél 1575-ből stb. A XVII. századból datált források általában gazdaságtörténeti vonatkozásúak, keletkezési helyük a királyi Magyarország. 10 Levéltári Közlemények IL