Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 287 kamarai sóúttérképezés kezdeményezőjét, kinek intenciói nyomán az 1770-es években számos hasonló témájú, a változásokat is feltüntető kartograíikus mű készült. Ez a szerepe ugyan szerény a világhírűvé vált Kempelen sokrétű tevékenységében, mégis adalék sokoldalú egyénisége ismeretéhez. Említendő még e korszaknak egy, bár nem ilyen reprezentatív nevű, de fontos munkásságú tagja is, a kiváló pénzügyi szakember, Cothmann Antal.

157 A németországi születésű Cothmann kezében — ki 1746 és 1750 közt titkári, majd 1766-ig tanácsosi minőségben működött — futottak össze a magyarországi bácskai, bánsági kamarai telepítések ügyei. Munkássága nyomán létesült számos új község, szervezőkészsége és alapossága az ország gazdasági életének fellendítésében jelentékeny szerepet játszott, annak egyik előkészítője volt. Egyébként Cothmannak e tevékenységében a Kamaránál volt egy előde, Descharf de Hanssen János Antal. Deschan — tulajdonképpen Jean de Hanssen—mint magyar kamarai tanácsos már nem mutatott olyan aktivitást, mint fiatalabb éveiben a Bánátban, mikor még az Udvari Kamara szolgálatában állott: ennek oka valószínűleg előrehaladott kora volt: 55 éves korában lett magyar kamarai tanácsos. Ekkor már mozgalmas múlt volt mögötte. Szavojai Jenő seregében harcolt mint tiszt, azok között volt, akik a töröktől visszafoglalt területen meg is akartak telepedni. Só- és harmincadhivatali szolgálata a Bánátban gyors karriert jelentett a számára. Munkássága kiterjedt a telepítésügyre csakúgy, mint a hajózásra, a bányászatra és a közigazgatás elvi kérdéseire is. Már 1733-ban a bánáti adminisztráció tanácsosa, sokfelé járt, s mint sóügyi igazgató kemény szervező munkát végzett. Mint Grassalkovics a Kamarát, ő is kézben tartotta saját szakterületét, a sóügyet.

158 Lehet, hogy szülőföldjéről, Németalföldről is hozott már magával közigazgatási tapasztalatokat, de az Udvari Kamara szolgálatában fejlődött kiváló szervezővé. Bár végül Pozsonyban gyökeresedett meg, temesvári kapcsolatait is fenntartotta. Fiai, János és József is a Magyar Kamara szolgálatába léptek, az előbbi fiatalon elhalt, az utóbbi Mária Terézia uralkodásának végén már titkár, II. József idején tanácsos, majd a temesvári kamarai adminisztráció vezetője; a nemzetség végülis a Bánátba származott vissza, ott lelt végleges otthonra.

159 Kevésbé pozitívan értékelhető, de a maga korában nagyon fontos volt a két Neffczer munkássága is. Ezekről egy korábbi tanulmány során már szó esett.

160 Itt csupán azt jegyezzük meg, hogy ezek ellenpólusai voltak az olyan hivatalnokoknak, mint Deschán vagy Cothmann, akik szintén az Udvari Kamara intencióival kerültek Magyarországon vezető állásba. Ez utóbbiak nem a magyarok kiszorításának köszöhették pozíciójukat, hanem nagyobb gyakorlatuknak, tapasztalataiknak, ismereteiknek. Mint már utlalás történt erre, az olyan, a magyar nemesség érdekét védő vezető állású hivatalnokok, mint Grassalkovics sem kifogásolhatták pozíciójukat, mert nagymértékben hasznára voltak az országnak. Cothmann, a reformer erősebben adott hangot véleményének Magyarország korszerű kiépítésére, mint az idősebb és már fáradtabb, korábbi generációhoz tartozó Deschán. 157 Ember Győző: Der österreichische Staatsrat und die Ungarische Verfassung. 1761 — 1768. I. Acta Historica Vol. VI. Nr. 1 — 2., (Bp. 1959) 125, 130 — 131, 147. p. 158 Ld. az OL, MKL, Expeditiones Camerales in Negotio Salis iratsorozatát és jegyzőkönyveit. 159 peffi ^ p • Die Festung Temeschwar. München, 1966. 63. p. 160 Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII — XVIII. században. Levéltári Közlemények 38. évf. (1967), 209 — 210. 1.