Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

286 Fallenbüchl Zoltán szűnt.

154 Csak II. József trónra léptekor történt jelentősebb változás, amikor 1780/81ben egy újabb bizottság az összes nyugdíjakat felülvizsgálta abból a célból, hogyan lehetne azokat csökkenteni vagy megvonni. Emelést a legméltányosabb esetben sem engedélyezhetett a bizottság.

155 II. József alatt a látszólagos kedvező intézkedések egész sora ellenére sem történt javulás, sőt ellenkezőleg. De ennek a korszaknak a vizsgálata kívül esik e tanulmány keretén. A Kamara személyzetét a XVIII. század második felében nem jellemzik már annyira a régebbi „nagy családok", ez azonban nem jelenti eltűnésüket, inkább annak következménye, hogy a létszám — kivált a hetvenes évek elejétől — megnövekedett, s ebben a nagyobb számban természetszerűleg háttérbe szorultak. A XVII. századi jellegzetes kamarai hivatalnokcsaládok közül változatlanul szolgálnak a Pongráczok és a Methek; de a név eltűnése sem jelent okvetlenül kihalást, hiszen a kapcsolatok anyai ágon is folytatódnak. Egyes hivatalnokcsaládok későbbi nemzedékei eltörekszenek a Kamarától, az „előkelőbb" és egyszersmind magyarabb és nemesibb jellegű Helytartótanácshoz, illetve az attól függő tartománybiztosságokhoz, s ha utóbb fel is bukkannak a Kamaránál, már csak vezető állásokra törekszenek, mint pl. a Sauska család tagjai, vagy pedig egyáltalán nem vállalnak hivatalt, hanem vagyonukból élnek, mint a Péterffyek. Ugyanekkor viszont új dinasztiák is képződnek a Kamaránál: a kétségtelen magyar nemes Hávorok, a nemrég nemesített Filók, az osztrák nemes, de Magyarországon polgári életformájú Freüdhofferek, a polgári Heimbucherek stb. Az. újabb dinasztiák azonban már nagyobbrészt német nyelvűek, kultúrájuk a szomszédos délnémet területekével rokon, ezen magyar államtudatuk sem változtat. A vegyes származású réteget a hasonló életforma, a hivatali pálya azonos környezethatásai mégis bizonyos egységbe olvasztják. Jelentős szerepet játszik életformájuk kialakításában egyfelől Bécs közelsége számos impulzusával, másfelől az államhatáron inneni nagy területtel való kapcsolat. Bécsből jön a későbarokk, rokokó stílusáramlat kulturális hatásaival, az Aufklärung új irányzata; Magyarországról a hivatali feladatok, kötelességek tömege. Mindezek a tényezők és hatások kedveznek a kiváló egyéniségeknek. A XVIII. század második felében sok érdekes egyéniség állott a Kamara szolgálatában. Két tanácsos: Amadé László báró — 1750 és 1764 közt viselte tisztét — és Kempelen Farkas, a híres technikus — 1757-től 1764-ig titkár, majd 1785-ig tanácsos — közismertté váltak. Az előbbit ugyan költői munkássága, az utóbbit találmányai tették híressé, mégsem lehet kamarai működésüket említés nélkül hagyni. Amadé nem volt igazi tisztviselő: inkább társadalmi ambícióból, mint a munkában való részvételért akart tanácsos lenni, de kötelezettségeinek több-kevesebb lelkesedéssel mégis eleget tett; Kempelen viszont határozottan kiváló hivatalnok, akinek ötletgazdagsága, tervezőképessége a Kamara adta lehetőségek közt nagyon feltűnt, bár sokszor nem érvényesülhetett eléggé. A sóüggyel, melynek igazgatója volt, nagy ambícióval foglalkozott. Újító érdeklődésének egyik terméke volt az a Magyarország sószállító utait és sóhivatalait feltüntető térkép is, melyet 1760-ban készített. Ez nemcsak a legrégibb ismert hazai sószállítóút-térkép, de a legkorábbi magyar tematikus térképek egyike is.

15G Talán nem túlzás Kempelenben látni a magyar "* OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 101. f. 192 — 3 és 523 — 7 (1771. szept. 13.) 155 OL, MKL, Cancelleriae et Regestraturae necnon Postae Negotia item Honorifica et Gremialia. Mutató, 1781. évi 1. köt. Fons 38. 156 Mappa Regni Hungáriáé salis officia designans. 1760. Orsz. Széchényi Könyvtár Térképtára, Ta 6.