Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 277 múlva azonban ismét megromlottak, s így több eseten okulva, 1758-ban már királyi határozat tiltja el létszámfeletti járulnokok felvételét. 101 Még nagyobb kihatású volt a következő évben kiadott nősülési tilalom. 1759ben királyi határozat rendelte el, hogy többé nős embert ne vegyenek fel járulnoknak, a meglevők pedig elmozdítás terhe alatt nem nősülhetnek meg. A szigorú határozat indokolása utal arra, hogy 150 forintnyi fizetésből családjukkal nem tudnak megélni, a nős járulnokot nagyon leköti a házi gond, s terhére van az uralkodónak, mert inkább sajnálatból, semmint érdemből történnek az előléptetések. 102 Ezefia konkrét esetek adta tapasztalatból folyó rendelkezésen már erősen észlelhető a racionalizmusnak az államrezonról vallott felfogása, mely nem veszi számba az alattvalók legelemibb természetes jogait sem, ha az érdekéről van szó, s erősen különbözik az előző korszak szemléletétől, mely egyházi hatásra a házasságkötés szorgalmazásában elsősorban erkölcsi kérdést látott. Míg előbb kivétel volt az olyan hivatalnok, aki nőtlen — és családtalan — maradt, addig ettől az időtől kezdve megjelenik az agglegény-hivatalnok típusa, mely később, II. József uralkodása idején már elég gyakori, a XIX. század első felében pedig szinte dominánssá válik az állami tisztviselői karban. Aligha lehet tévedés, ha ennek, a hivatalnokság demográfiai helyzete szempontjából olyan jelentős folyamatnak a gyökerét ebben a vélt államérdektől sugallt rendelkezésben keressük. Ehhez később részben talán hozzájárult az is, hogy az eltörölt jezsuita és más szerzetesrendek polgári hivatalba kényszerült tagjai nőtlenségi fogadalmukat halálukig megtartották. Természetesen a családalapítás megrendszabályozásával nem lehetett a járulnokok kérdését megoldani. Már az 1761-es évben újra folyamodtak az accessisták fizetésemelésért, de ezt a kérelmet a háborúra hivatkozva, visszautasították. 103 A háború befejezése után azonban a fizetésrendezést már nem lehetett tovább halogatni, s ekkor az írnokok végre 500, a járulnokok pedig 200 forintos fizetéshez jutottak. 104 De a járulnokok helyzetének rendezése nem sokat segített a Kamara személyzeti problémáján. A viszonylag kisszámú tisztviseíőkar, mely nem nőtt a fokozódó feladatokkal egyenes arányban, már az 1740-es évektől kezdve sokat szenvedett a túlterheléstől. Ha — mint láttuk — panaszuk előbb is volt e téren, a század közepétől még jobban romlott a helyzet. Erdődy György Lipót, a főúri kamaraelnök tisztét korántsem kezelte olyan szigorúan, mint a Selfmademan Grassalkovics, aki irányítani akart és irányított is. Ez az adott viszonyok mellett csak a túlterhelés fokozásával volt lehetséges. Már 1750. szeptember 15-én elrendeli a Kamara tanácsa, hogy a heti ügyek kivonatát úgy készítsék elő hétfőre, hogy az már az elnökhöz mehessen. 105 Tíz nappal később pedig megintik a hivatalnokokat, hogy legyenek szorgalmasabbak a munkában. 106 így adódott, hogy gyakran még vasárnap is dolgozniok kellett. A vasárnapi munkaszünet intézményes biztosítására 1766. december 18-án királyi határozat kötelezte a Kamarát. Ez a resolutio elrendelte, hogy vasárnap és a parancsolt ünnepeken minden írnok és alárendelt tisztviselő fel van mentve a munka alól 101 OL. MKL, Benignae Resolutiones. (Másolati könyvek) (a továbbiakban: Ben. Resol.) Tom. 88. fok 201. 102 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 89. f. 68. 103 OL, MKL, Ben. Resol, Tom. 90 f. 515 — 13 (1760. nov. 18.) és Tom. 91 f. 50 — 3 (1761. febr. 4.) 104 OL, MKL, Liber Referaderum. Nr. 101, pag. 235 — 239. 105 OL, MKL, Protoc. Cons. 1750. f. 668. 106 OL, MKL, u. o. f. 714. •6 Levéltári Közlemények II.
