Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
278 Fallenbüchl Zoltán (a tanácsosok természetesen előbb sem üléseztek vasárnap) — alternative egy-egy inspekciós legyen bent a Kamara épületében a sürgős munkák elvégzésére, de az is csak a nagymise után; a nem-parancsolt ünnepeken pedig a munka csak 10 órakor kezdődhet, hogy előtte a hivatalnokoknak módjuk legyen templomba menniök. 107 Ha a vasár- és ünnepnapi munkaszünetet biztosították is, a hétköznapokon a munka fokozódott. Ezen utóbb Grassalkovics halála sem változtatott. A személyzet létszáma nem állt arányban az elvégzendő munkával. így nem lehet csodálkozni azon, hogy 1775-ben már azt panaszolja a tisztviselők egy csoportja, hogy naponta 9—10 óráig is dolgoznak s ezért jutalmat kérnek. Pedig már az 1770. január 2-án kelt királyi határozat elrendelte, hogy jutalmat a kamarai tisztviselők csak egészen rendkívüli esetben kaphatnak. 108 A személyzethiány — legalábbis a Kamara szükségleteinek megfelelő személyzet hiánya és a Magyar Kamara hatáskörének kibővülése is — nemegyszer alkalmat szolgáltatott arra, hogy a bécsi Udvari Kamara saját személyzetéből engedjen át embereket a Magyar Kamarának. Az Udvari Kamara embereinek a Magyar Kamarához való helyezése néha direkt úton történt, például Werndle Ferenc számtanácsos esetében, kit 1743-ban vett át a Magyar Kamara. 109 Werndle e Keleti Kereskedelmi Társaság és a Hollandiával való higanykereskedelem pénzügyi vonatkozásait intézte, s mint a sóügyek szakértője került a Magyar Kamarához. 110 Fia már itt lett írnok. A sóügy átadása miatt is, mely 1743-ig az Udvari Kamara alá tartozott, töb« ben kerültek a Magyar Kamarához, így Deschan de Hanssen tanácsos és mások. Viszont a Magyar Kamara tisztviselőinek is nyitva állott az útja az Udvari Kamarához. Neühold János például a Magyar Kancelláriához került Ürményi József utódaként lett udvari kamarai tanácsos 1773 májusában, 111 ami a két hivatalnak ha nem is jogi, de tényleges kapcsolatát mutatja. E kapcsolat hol erősebb, hol gyengébb volt, de a személyzeti ügyekben gyakran adódtak véleménykülönbségek. Természetes, hogy az Udvari Kamara szívesen látott a Magyar Kamara kulcspozícióiban intencióit követő férfiakat, de ezt a szándékát nem mindig sikerült keresztülvinnie. A Magyar Kamaránál a közgazdaságtudományt elméletileg jól ismerő emberek nem állottak bőven rendelkezésre, viszont a hazai jogot, történelmet és genealógiát, az itt beszélt nyelveket ismerők az Udvari Kamaránál akadtak szűkösen. így a két hivatal közt bizonyos kölcsönösség állt fenn. Nehézség elsősorban azoknak az állásoknak a betöltésénél volt, melyeket mindkét hivatal saját befolyási körében szeretett volna látni. Ilyen súrlódás volt pédául Raicsányi Ádám levéltárnok kinevezésénél. Az 1720-ban létesített állás 18 évig volt betöltetlen, míg Raicsányit két évi huzavona után sikerült a Magyar Kamarának kineveztetnie. 112 Hasonló ütközés volt — ellenkező előjellel — Ribics Rudolf György levéltárnok kinevezésénél 1754-ben. A Sopron megyei származású, tehát magyarnak tekinthető Ribics 113 az Udvari Kamara elnökének, Königsegg-Erps grófnak párt107 OL, Magy. Kanc. Ltr. Libri Regii, Tom. XLVII f. 623. 108 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 100. f. 16— 1, 109 OL, MKL, Protoc. Cons. 1743 ff. 153, 185. 110 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 84. f. 92. 111 OL, MKL, Cancellaria et Gremialia. 1773. máj. 680. sz. 112 Herzog József: A magyar kamarai levéltár története. -^-Levéltári Közlemények, 1928. 3 — 4. 1., valamint: Eckhart Ferenc: A magyar kamarai levéltár szervezése a XVIII. században. Magyar Könyvszemle, 1915. 152. 1. 113 Szinnyei Ferenc: Magyar írók élete és munkái. 11. köt. (Bp., 1906.) 955. hasáb.
