Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

274 Fallenbüchl Zoltán lattyára!"

81 Noha itt már a hivatal tekintélyének megsértéséről is szó volt, ez semmiféle következménnyel nem járt Gyungelre, sőt Horváth halála után ő lett utóda a fogalmazóságban. Egyébként Horváthot 1710-ben, folytonos súrlódásai miatt ideiglenesen felfüggesztették állásából, de csakhamar vissza is helyezték.

82 Később lényegesen kevesebb a panasz a hivatalnokok viszályai miatt. A Kamarát mindig türelem és jóindulat jellemezte a hivatalnokok hibáival szemben. Várady Antal járulnokot már 1723-ban figyelmeztették, hogy éjjeli kóborlásait és részegeskedéseit hagyja abba, de csak 1730-ban, egy ismételt nagyobb botránya után bocsátották el,. elrettentő példaképpen.

83 Időről időre később is hangzottak el panaszok a tanácsosok részéről a fegyelemre. írásbeli munkát végző emberek között mindig akadnak, akik nemcsak a tőlük megkívánt szövegeket vetik papírra, hanem valami mást is. Voltak ilyenek a Kamara tisztviselői közt is, hiszen ezek mind az egyházi, mind a világi irodalomban jártas emberek közül kerültek ki. A Szentírásból, az egyházatyák műveiből vagy az ókori klasszikusaktól származó idézetek nem ritkák a kamarai tisztviselők beadványaiban. Az irodalmi műfajok közül a verses krónika és az üdvözlővers állottak legközelebb a hivatalnokokhoz. Rimaszombathy István az 1710-es években magyar nyelvű verses karácsonyi jókívánsággal kedveskedett ünnepi vendéglátójának; az anyanyelvi verselésnél nagyobb népszerűségnek örvendett a latin üdvözlőköltemény műfaja. Noha a tanácsosok között is akadt olyan, aki üdyözlőverssel próbálkozott — Laffert Ferdinánd, Erdődy György Lipót kamaraelnök koronaőri beiktatása alkalmából —, igazi mestere ennek a fajta költészetnek a Kamaránál Füleky László jegyzőkönyvvezető, majd titkár volt. Füleky tehetséges verselő, ki az időmértékes verset a rímessel ügyesen párosította és jól értett a chronograrnok és chryptogramok készítéséhez is. Mint költeményeiből látszik, európai látókörű ember volt, aki a magyarországi latin-barokk költészet egyik tipikus képviselőjének tekinthető. Munkásságáról itt csak röviden emlékezhetünk meg, részletesebb ismertetése külön tanulmány tárgya lehet. Füleky verselőkészségét a Kamara irányítói is elismerték és felhasználták.. 1726-ban Duplex genii ac ingenii című, Erdődy György kamaraelnökhöz, 1741-ben pedig Occidui solis augustissimi aurora című, az uralkodóházhoz írt üdvözíőversét nyomtatásban is közrebocsátották. Munkásságának nagy része azonban sosem jelent meg nyomtatásban, s az irodalomtörténet sem vett róla tudomást. Pedig ezeknek a latin nyelvű verseknek, melyek, igaz, inkább az akkori idők jelenének, semmint az aeternitásnak szóltak, nem kis hatásuk volt a kortársakra, hangulatot teremtettek az üdvözölt érdekében, visszhangtalannak tehát ez az irodalmi tevékenység nem nevezhető. Timon János titkár is, mikor 1717-ben megvált a Kamarától, egy emlékirat-félét írt, s adott át a hivatal tanácsának „Pro memoria aeterna".

84 Ez azonban valószínűleg közigazgatási s nem irodalmi érdekű lehetett. Nincs kizárva, hogy a Kamara ügyintéző munkájának bírálatát adta benne, aminek meg is volt az alapja. Nemsokára komoly veszedelem fenyegette ezt a régi hivatalt. A Kamara számára az 1720-as évek végén és az 1730-as évek elején kritikus periódus következett be. A Neffczern-féle bérletrendszer és azt követően a Neffczernféle harmincadigazgatóság korszaka ez. A harmincadok igazgatását ebben az idő81 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1707 — 442 és 1707 — 453. 82 ÖL, MKL, Protoc. Cons. 1710 ff. 142, 208, 209. 83 OL, MKL, Protoc. Cons. 1723 f. 250 és Lib. Deb. (Resol.) Lib. 25 f. 292. 84 OL, MKL, Protoc. Cons. 1717 f. 32.