Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században .275 ben az akkor létrehozott Harmincadigazgatóság a Bankalitási Reprezentáció alatt, a Magyar Kamara hatáskörén kiyül, de annak ellenőrzése alatt intézi. A Magyar Kamara kezében jobbára csak a birtokügyek, a háramlási jogok adminisztrációja maradt: a jegyzőkönyvek tartalmának elszegényedése világosan mutatja, hogy a. Kamara központja szinte csak árnyékhivatal már, melyet inkább csak a múltja és'az ország alkotmányában biztosított rangja, semmint funkcióinak szükségessége tart fenn. Hogy ez a tisztviselők sorsára kedvezőtlenül hatott ki, nem szorul bővebb magyarázatra. A Kamara hivatalnokainak helyzetén már az 1720-as fizetésrendezés sem segített gyökeresen. 1732-ben újra segélyt kellett adni a szubaltern tisztviselőknek, melyet azonban jövedelem híján csak vontatottan folyósítottak.

85 A következő évben a kamarai tisztviselők közös megmozdulásra szánták rá magukat a Helytartótanács hivatalnokaival együtt, jogos követeléseik érdekében. Csatlakoztak hozzájuk a Kamara tanácsosai is, akik ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy saját fizetésük felemelését elérjék, s a kívánságot az Udvari Kamaránál pártfogásba vették. Az egyik súlyos érv éppen az volt, hogy a Magyar Kamara, a legrégibb hivatal, szakadatlanul működik, s megterhelése napról napra nagyobb

86 (ebben az időben szűnt meg a Neffczern-féle harmincadbérlet). A harmincadügy visszakerülése a Kamarához több munkát, de több fizetésemelési jogalapot is jelentett. Mégis, 1740-ben, még az osztrák örökösödési háború kitörése előtti hónapokban, a Kamara összes szubaltern tisztviselői újra folyamodnak. „Szomorúan tapasztaljuk naponta '-— írják —, hogy a lakbér, a tűzifa, az élelem ára emelkedett. Télen a rossz időjárás miatt szüneteltek a szállítások, s most mindent háromszoros áron kell megvenni." Ingóságaikat keli elzálogosítaniuk, ami méltatlan a Kamara státusához. így segélyt kénytelenek kérni, aminek megadását annál inkább remélik, hiszen Lipót császár is adott a török háború okozta drágaság miatt 1665 novemberében ilyet, egy egész évi fizetés, még előbb pedig II. Ferdinánd is 1623 júniusában, 8 havi fizetés összegében.

87 Kérték egyszersmind, hogy a következő negyedévi fizetést előre adják ki, de ezt a kérést nem teljesítették.

88 A következő évben a helyzet az osztrák örökösödési háború miatt tovább romlott, úgy, hogy az 1741. június 19-i ülésen elhatározták, hogy az egész kamara nevében felségfolyamodványt nyújtanak be a fizetésemelés tárgyában.

89. De segítség helyett további nehézségekkel találták szemben magukat. Nemcsak a drágulással kellett megküzdeniök, hanem még szerény fizetésükből is lefaragtak. Az 1742. április 11-én kelt királyi határozat értelmében, bármily rangban levő kamarai tisztviselőnek, akár magyarországi születésű volt, akár „extraneus", fizetéséből 10%-ot vontak le hadicélokra. A száz forint alatti jövedelműeknek 8%-ot.

90 Magától értetődően ez a kisfizetésűeket, kivált a járulnokokat sújtotta a legerősebben. A hivatalnokoknak ez a csoportja a háború következtében a legnagyobb ínségre jutott. Az 1720-ban megállapított fizetés már régóta elégtelen volt a megélhetéshez. Amellett a létszámfeletti járulnokok száma elég nagy. Munkájukat elfogadják, de megélhetésükről nem gondoskodnak. Már 1738-ban panaszolják, hogy sokan vannak a létszámfelettiek, míg ugyanakkor a járulnoki állások egy része betöltetlen. 85 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 26. f. 67. 86 OL, MKL, Protoc. Cons. 1733 f. 299. (máj. 2-i ülés) 87 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1740—171. 88 OL, MKL, Protoc. Cons. 1740 ff. 368, 422. 89 OL, MKL, Protoc. Cons. 1741 f. 325. 60 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 27. f. 225.