Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

272 Fallenbüchl Zoltán selők az öregség közeledtével előbb munkájuk egy részétől igyekeztek szabadulni,

66 majd a teljes fizetéssel való nyugdíjazást kérik.

67 A nyugdíjak rendszere a XVIII. század első felében még nem alakult ki teljesen. Bár nyugdíjakat alkalmilag adtak, a terhek rendszeres vállalásától az államháztartás észrevehetően húzódozott. Mindjárt másképp állt a dolog, ha a kérvényezőnek királyi határozatot sikerült kieszközölnie. A Kamara igyekezett beteg és öreg hivatalnokairól gondoskodni. Az agyvérzéses Keresztessy Márton számvevősegédet már évekre felmentették a hivatalbajárás kötelezettsége alól,

68 Pakay István regestratort pedig bécsi kórházban gyógykezelték a Kamara költségére.

69 A nagy járvány idején a Kamara orvosdoktort is szerződtetett Georg Koller személyében betegeinek ellátására, ki a következő évben állása véglegesítését kérte.

70 Öregségi nyugdíjat általában olyankor adtak, mikor valaki a munkában ment tönkre és dolgozni már nem tudott, mint az említett Fronck János írnok

71 vagy Timon János titkár.

72 Mivel nyugdíjalap nem állt rendelkezésre, a nyugdíjazottak tulajdonképpen státusbeli fizetésüket tartották meg, s helyettesük legfeljebb annak egy részét kapta. Ez magyarázza, hogy a substituáltak, a helyettesek megnövekedett feladatkörük és felelősségük mellett is előbbi, kisebb beosztásukból származó fizetésük mellett maradtak. Ez sok panasznak volt forrása. Bár már 1684 óta szabály volt,-Jiogy az előléptetetteknek a megfelelő nagyobb fizetést kellett volna kapniok, ezt gyakran nem tartották meg, olykor pedig csak ígéretet kaptak. Az érdekeltek nem is mulasztották el, hogy a Szentírásra hivatkozva erélyesen lépjenek fel. „Méltó a munkás a bérére" — tér vissza nemegyszer a kérvényekben.

73 Stabil nyugdíj híján a kegyadománykérés volt a családról való gondoskodás leggyakoribb formája. Tanácsosok esetében, akik hosszabb ideig szolgáltak, a gratiale néha nagy összeget tett ki. Az 1708-ban elhalt id. br. Mednyánszky Pál özvegye, Ordódy Klára például 20 000 forintnyi gratialét kapott.

74 Az 1728-ban elhalt Tallheimb tanácsos özvegyét 30 000 forintnyi kegyadományra terjesztette fel a Kamara, de az uralkodó csak 10 000-et engedélyezett.

75 Ezekben a nagy összegekben természetesen az uralkodóhoz fűződő személyes kapcsolat is tükröződött, mert a szintén hosszú szolgálatú Várady László kamarai perceptor özvegye, Ott Anna Margit csak 2000 forint kegyadományt kapott.

76 Somogyi István számvevő özvegye, Brandner Anna Borbála viszont 6000 forintot.

77 Ekkora összegeket a Kamara rendes bevételeiből egyszerre bajosan lehetett kifizetni, ezért az ilyeneket rendesen több részletben folyósították, s az özvegyeknek néha évek hosszú során át kellett várniok, amíg a megígért összeghez juthattak. E kegyadományok kifizetése jobbára akkor vált lehetségessé, ha valamilyen rendkívüli jövedelemhez jutott a Kamara, például a 6,1 OL, MKL, Litt ad Cam. 1721 — 182. 67 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1745 — 153 (Okolicsányi tanácsos) és Lib. Deb. (Resol.) Lib. 24. f. 37. (Timon titkár.) 68 Bp. Egyet. Ktr. Kézirattár, Kaprinay-gyűjt. 7. köt. 23 — 30.1. 69 OL, MKL, Protoc. Cons. 1711 ff. 26, 306. 70 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1713 — 297, 1714—112. 71 OL, MKL, Protoc. Cons. 1709. f. 80. 72 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1718 — 14. 73 Pl.: OL, MKL, Litt, ad Cam. 1714 — 34. 71 OL, MKL, Protoc. Cons. 1714 f. 609, 620 és Litt. Cam. 1713—253. 75 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1719 — 124 és Lib. Deb. (Resol.) Lib. 25 f. 325. 76 Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Gedenkbücher, Ung. Reihe. Bd. 1726. pag. 391. (12. Dez. 1726.) 77 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 30 f. 22.