Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 271 közepette milyen nehézségekbe került a tisztviselőknek népes családjuk eltartása, -képzelhető. így nem csodálható, ha magasabb állású tisztviselők is folyvást a teljes elszegényedéssel küszködnek. Brean Lipót tanácsos — kinek már előbb hozzá kellett nyúlnia a pozsonyi harmincad által adminisztrált nem csekély, 11 000 forintnyi tőkéjéhez

52 — kevés vagyont hagyott hátra, 22 évi szolgálat után: özvegyének kegyadományt kellett kérnie.

53 Csatáry István özvegyének 1737-ből kelt folyamodványából megtudható, mi okozta a hivatalnokok permanens szegénységét: az adósságok és a kamatok állandó növekedése.

54 Pedig Csatáry eredetileg nem is volt szegény ember. Pozsonyban saját házat mondhatott magáénak, amelyet azonban javíttatnia kellett. 1720-ban vasat és épületfát hozatott bee célból az országba — a külföldi áru valószínűleg olcsóbb és jobb volt, mint a hazai.

55 A ház javítására sokat költött. A gyermekek eltartása, a hadiadó, neje első házasságából való adósságai, tűzkár és betegség annyira tönkretették a családot, hogy Csatáryt végül is kölcsönpénzből temette el özvegye.

56 A kisebb hivatalnokoknál még könnyebben ment az anyagi tönkrejutás. Fronck János írnok, ki a szolgálatban rokkant meg, fizetése terhére minduntalan előleget kér, hogy a télre szükségeseket beszerezhesse.

57 Még a szerencsésebbek azok voltak, akiknek adóssága a családon belül maradt, mint Händler Tamás számvevősegédé, ki a sógorának tartozott 200 forinttal, azaz két teljes évi írnoki fizetés összegével.

58 A Kamara hivatalnokainak vagy hátramaradottaiknak sokszor értéken alul kellett ingó vagy ingatlan vagyonuktól megválniok, hogy a hitelezők szorongatását elhárítsák. Somogyi István számvevő özvegye csak úgy menekült meg attól, hogy minden ingóságát elkótyavetyélje, hogy királyi határozat nagyobb összegű kegyadományt biztosított számára.

59 Pedig Somogyi 1706-tól 1745-ig, csaknem negyven évig szolgált, s ebből öt évig Erdélyben működött, mint kincstartósági főszámvevő s ott is igen meg voltak munkájával elégedve.

60 Somogyinak már 1724-ben 1522 forint fizetéssel volt a Kamara hátralékban.

61 Nem csodálható tehát, ha a pozsonyi háztulajdonosok sorában nem sok kamarai hivatalnok nevével találkozunk. A tanácsosok közül még akadtak, akik házra tettek szert —• Jeszenszky, Maholányi Mednyánszky, Neffczern — de még ezek is többnyire kénytelenek előbb-utóbb eladni ingatlanukat.

62 Ebben az összefüggésben válik érthetővé Okolicsányi László tanácsos megjegyzése — különben nem az egyetlen ilyen megnyilvánulás —, hogy hivatalviselése anyagi kárral járt a számára.

63 Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Kákonyi Ferenc írnok

84 és Timon regestrator is.

65 így nem csodálható, ha a tisztvi52 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1707 — 433. 53 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 25. f. 79. 54 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1732 — 123 és 210. 55 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1720 — 296. 56 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1740 — 153. 57 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1703 — 117, 1709 — 93 és Protoc. Cons. 1709. f. 80. 88 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1710 — 364. M OL, MKL, Litt, ad Cam. 1745 — 150 és Lib. Deb. (Resol.) Lib. 30. f. 22. 60 OL, MKL, Lib. Deb. (Resol.) Lib. 26. f. 3. 61 Österreichisches Staatsarchiv, Hof kammerarchiv. Gedenkbücher, Ung. Reihe. Bd. 1724/25. pag. 289. (22. Sept. 1724.) 82 Kováts Ferenc: "Old curiosity shop." Adalékok Pozsonv társadalom- és gazdaságtörténetéhez... Szeged, 1935. 6 — 11, 36. I. 63 OL, MKL. Litt, ad Cam. 1745 — 153. e; OL, MKL, Litt, ad Cam. 1719 — 493. 88 OL, MKL, Litt ad Cam. 1710 — 353, 1713 — 150.