Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

266 Fallenbüchl Zoltán got akkor vezető főrangúak előtt kívánatosnak, mert a személyes hála révén bennük készséges híveket remélhettek. Ilyen volt például a Kamaránál a wesztfáliai származású Wernekingh Gáspár altitkár, ki a Pálffy család szolgálatából került a hivatalhoz.

19 Duma járulnokot pedig az osztrák Starhemberg gróf ajánlotta be. Természetesen a főurak támogatása elsősorban nem a külföldiek,,hanem magyarok érdekében érvényesült. így például Gerdenics Mártont, ki előbb az Eszterházyak pozsonyi palotájának volt inspektora, patrónusa hozta a Kamarához.

20 Meth Lipót Ádám pártfogója maga a nádor volt.

21 A magasabb állások betöltésében még fontosabb szerepet játszott az ország vezető embereihez fűződő kapcsolat. Palugyay tanácsos például Széchényi érsek titkára volt, mielőtt a Kamarához került volna.

22 Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak magas összeköttetések révén juthatott be valaki a Kamara szolgálatába. Bár a származás sokszor döntő volt az elhelyezkedésben — gyakran nagyobb állásokat is apáról fiúra származtatnak ebben a korban, s nemcsak Magyarországon, hanem másutt, német, francia, olasz földön is —, mégis mindig voltak a Kamara tisztviselői közt olyanok, akik új embereknek tekinthetők e hivatal szolgálatában. A „dinasztiák" ebben a korban is jellemzőek, akárcsak a XVII. században. Az előző időszak hivatalnokainak egyenes- vagy leányági leszármazottai mellett azonban mások is érvényesülhettek. A XVII. századi tisztviselői karból a XVIII. században is szolgálnak a Hersiczek, Gullikok, Váradyak s különösen a nagyon régi Pongrácz család tagjai. A Meth család, melynek törzsatyja Márton-Lipót volt, a XVII. század 70-es évei óta szolgálta a Magyar Kamarát; a XVIII. században dinasztiává válik s a XIX. században is megtalálhatók még tagjai a hivatalnokok között. A régi Pákay-nemzetség, melynek tagjai a XVII. század kezdete óta a köztisztviselők sorában helyezkedtek el, 1750-ben hal ki Pakay János György írnokkal, ki már nem futhatott be olyan fényes pályát, mint ősei;

23 a Tamasfalvayak már a század elején eltűnnek a Kamarából. Az utolsó sarj a járulnokként elhalt János, 1706-ban teszi le a tollat. Ugyancsak a század első felében tűnnek el a Kamarából a Csernyánszky család tagjai is, s valamivel később, az egy századon át a pozsonyi várgondnoki tisztet viselő, majd a Kamara szolgálatába lépett Gössingerek is. A helyettük feltűnő újabb családok: a Kákonyiak, Kovácsicsok, Zavodszkyak,. Hávorok kevésbé ragaszkodnak a Kamara központjának hivatalaihoz. Nemcsak a harmincadosi állások kedvéárt hagyják el a Kamara központját: másutt is töltenek be közhivatalt. A lehetőségek megnőttek, az állások száma megszaporodott. 1723-ban magában Pozsonyban a Helytartótanács, majd a tartománybiztosság, s más újabb, alakuló hivatalok is előmeneteli lehetőséget nyújtanak azoknak, akik hivatali munkával akarják kenyerüket megkeresni. A Kamara immár nem az egyetlen nagyobb királyi hivatal, de még mindig a legnagyobb. Munkaerő-szükséglete pedig funkciói gyarapodásával növekedik s így jut hely a régi családok leszármazottainak csakúgy, mint az újonnan feltűnteknek. De nemcsak az állami hivatalok vontak el erőket a Kamarától. A megyéknél is növekszik a fizetéses tisztviselők száma, a nagybirtokosok szolgálatában egyre több az adminisztratív állás. Sok hivatalnokcsalád fia az egyházi pályára lép. így Péterffy 19 Conceptus informatíonis, ld. a 9. sz. jegyzetet. 20 OL, MXL, Protocollum Cameraiis Consiliifa továbbiakban: Protoc. Cons.) 1714, fol. 224, 1719, f. 75. 21 OL, MKL, Protoc. Cons. 1716. f. 27. 22 ConceDtus informatíonis, ld. a 9. sz. jegyzetet. 23 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1738 — 1.