Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.

A magyarországi német követjelentések 1933-—1939 255 lyen mértékben a vele baráti viszonyban álló államok politikája irányváltoztatásokat mutatna fel."

33 S mi több, a Wilhelmstrasse s budapesti követsége 1935—36-tól a magyar külpolitika egyértelmű német orientációjával annak biztos tudatában is számolhatott, hogy a magyar uralkodó osztályok nemcsak egyszerűen revíziós céljaik megvalósítása érdekében, tehát nemcsak egyszerűen külpolitikailag kötődtek mind szorosabban a Német Birodalomhoz, hanem gazdaságilag is mind erősebben szorultak a hitleri Németországra. A német külügy gazdaságpolitikai osztályának anyagaiból pompásan kiderül, hogy a szorosabb értelemben vett gazdasági érdekeken túl a németek magyarországi gazdaságpolitikájának egyik tudatos célja a politikai kapcsolatok megalapozása, a külpolitikai együttműködés alátámasztása volt. Egy 1937-ből származó feljegyzésben olvashatjuk, hogy „a német kormány 1934-től tervszerűen és tudatosan" törekedett Kelet-Európában, mindenekelőtt Magyarországon olyan gazdasági kapcsolatokra, amelyek mintegy előkészítik, s alátámasztják külpolitikai céljait. Majd megállapítja: „Elmondható, hogy ez a politika általában sikerrel járt."

34 Egy 1938-ban írott feljegyzésben pedig megfogalmazták: „A német gazdaságpolitika Magyarországgal szemben azt a célt követi, hogy az adott, kedvező, természetes feltételek alapján a két ország közötti gazdasági összefonódást olyan szorossá alakítsa, amennyire ez lehetséges, és hogy így a baráti politikai kapcsolatokat gazdaságilag aláépítse." S hogy e politika sikerrel járt, ezt legfényesebben a következő megelégedett megállapítás tükrözheti: „Magyarország szívesen és készségesen működött közre ennek a gazdaságpolitikának megvalósításában, hiszen ez nemcsak politikailag, hanem mindenekelőtt gazdaságilag is érdeke volt."

35 A német—magyar gazdasági kapcsolatok jellegének kérdésével részletesen Berend T. Iván és Ráhki György Magyarország a fasiszta Németország „életterében" c. könyve foglalkozik. A továbbiakban így csupán néhány adat felvillantásával szeretnénk a német—magyar gazdasági együttműködés intenzitásának a 30-as évek közepén beállott erősödését érzékeltetni. A birodalmi pénzügyminisztérium egyik feljegyzése szerint: „amíg 1930-ban még a magyar kivitel 53,8%-a irányult a szomszéd országokba s csak 23,2 %-a Németországba és Itáliába, addig 1936-ban az első öt hónapban már 46,6% Német- és Olaszországba s csak 24,8% a szomszéd államokba. A behozatalt jelző számok és arányok változása csaknem megegyezik."

36 Egy másik feljegyzés pedig azt részletezi, hogy ezen belül a Németországba irányuló kivitel 1934-től 1936. dec. 31-ig 34 millió RM-ról 93 millióra növekedett, tehát majdnem megháromszorozódott, s „ezek a számítások a hadianyag-szállításokat nem is tartalmazzák".

37 1936 őszén, a Darányi-kormány megalakulásának időszakában is éppen fontos gazdasági tanácskozások folytak a német és a magyar kormány között. Németország mezőgazdasági termékek, mindenekelőtt gabona- és takarmányanyagok szállítását sürgette — német hadianyag-szállítások fejében — Magyarországról. Hirtelen, 33 Politikai jelentés, 1936. nov. 2. PA. AA., PA. IV. Ungarn Pol. 1. Bd. 1, GFM 7426/E 539 742—6. Közli: A WM 158. o. 31 PA. AA., Ha —

Pol. Abt. CIodius 56/2 (Német Külügyi Hivatal Gazdaságpolitikai Osztálya— Clodius-anyag): Feljegyzés a német—magyar gazdasági kapcsolatokról. Berlin 1937. XI. 8. 35 PA. AA., Ha — Pol. Abt. CIodius 56/2; Feljegyzés a német—magyar gazdasági kapcsolatokról. Berlin, 1938. aug. 10. 38 Bundesarchiv Koblenz (a továbbiakban: BA), Reichsfinanzministenum R. 2/421 Ungarn. Kézirat. Berlin, 1936. szept. • 37 PA. AA., Ha— Po! CIodius 56/2.: Feljegyzés 1937. nov. 8. — Mas — elsősorban magyar — •források alapján jutott ugyanerre a megállapításra Berend— Ránki'id. mű. 134. o.