Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.

256 Stier Miklós halasztást nem tűrően volt erre szükség, mert az 1936. év terméseredményei mintegy 10 %-kal elmaradtak a korábbi éveké mögött. A négyéves terv — melynek irányítására Göring kapott teljhatalmat — lényegében a háborús gazdasági rendszer erőltetett ütemű kiépítését jelentette, s a fokozottan érvényesülő autarchiás törekvések ellenére is számos — főként mezőgazdasági — termék behozatali szükségletét növelte meg. Az új magyar kormányt azonban kellemetlenül érintette a német kívánság, amit egyébként személyesen Göring közvetített még Gömbös Gyula temetésének napjaiban. Ez részben abból adódott, hogy ez időre már a mezőgazdasági termékeket Európa számos országában lehetett volna javuló áron nemes valutáért értékesíteni, s így a németországi exportot csakis más, Magyarország számára kedvezőbb piacok rovására lehetett biztosítani. A gazdasági indítékok mellett azonban határozott politikai tényezők is befolyásolták a kormány álláspontját. A magyar uralkodó osztályok nagy gazdasági és politikai befolyással rendelkező, jelentős csoportjai — főként a nagytőke Bethlen körül tömörülő tekintélyes része s a legitimista.nagybirtok — a német orientációs politika valamelyes fékezését látták már szükségesnek. A Darányikormány éppen ezen' erők aggályainak megfelelően kívánta bizonyos mértékig mérsékelni az egyre növekvő német gazdasági és politikai befolyást, amikor az új miniszterelnök 1936. október 27-én az előző évek rossz takarmánytermésére hivatkozva levélben közölte Göringgel, hogy nem áll módjában nagyobb szállításokat eszközölni. Ily módon bizonyos feszültségre került sor ebben a kérdésben a tárgyaló felek között, s ez csak 1936 decemberében, többszöri, nézeteltérésektől nem mentes levélváltás után kezdett oldódni, miután a magyar kormány eredeti állásfoglalásához képest engedményeket tett.

38 Valószínűnek tartjuk, hogy ez a körülmény is arra késztette a budapesti követséget, hogy az új magyar miniszterelnökről és kormányáról a fentiekben már jelzett óvatossággal, inkább a várható pozitívumokat jelentse Berlinbe. Valószínű, hogy az adott pillanatban — éppen e tárgyalások sikerének érdekében is — jobbnak látták Berlin megnyugtatását, hiszen ők ismerték jobban a magyarországi viszonyokat, s meglehetősen biztosra vehették, hogy az új magyar kormány, ha belpolitikailag el is távolodik a totális államszervezéstől, külpolitikailag kénytelen a Gömbös által előkészített úton haladni. Teljes bizonyossággal talán már sohasem lehet kideríteni, mi a magyarázata a német követség ezen taktikázásának, de tény, hogy 1936. évi ilyen jellegű működésével a gyakorlatban vetette meg alapjait egy lényegében új, 1938-tól a Birodalom Magyarországgal kapcsolatos hivatalos politikai magatartásának. Talán úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a német külügy 1938-tól hivatalos, elvi szintre emelte követségének korábbi politikai taktikai gyakorlatát. 1938—39-re ugyanis a hihetetlenül felgyorsuló társadalmi mozgás következtében, a nyilasok szervezkedése folytán hallatlanul megerősödött a szélsőjobboldali mozgalom Magyarországon. Az ehhez képest még mindig inkább konzervatív jellegű magyar kormányok aktív, viszonylag38 PA. AA., Ha — Pol. Abt. Austauschgeschäfte (Ungarn) Bd. Li Ritter, a gazdaságpolitikai osztály vezetője levele Mackensenhez. Berlin, 1936. okt. 29. Berend — Ránki egyébként éppen ezekről a tárgyalásokról hangsúlyozza, hogy jeléntőségük túlnőtt az egyszerű üzletkötés keretein. Ekkor — s főként 1937 nyaráig vált világossá, hogy az új négyéves terv Magyarországot fokozott mezőgazdasági szállításokra kényszeríti s még inkábbanémet gazdasághoz köti. 1937 nyarán pedig a német kormány részéről a kereskedelmi tárgyalások során első ízben jelentkezett nyíltan az az erélyesen követelődző, a hatalmi helyzetből történő diktatúra forma, amely előtt a későbbiekben a magyar kormányok szinte minden komolyabb ellenállás nélkül meghajoltak, s amely a továbbiakban jellemzőjévé vált a két ország kapcsolatának. Vö: Berend— Ránki im. 159—171. old.