Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.

252 Stier Miklós báró Neurath birodalmi és Kánya magyar külügyminiszter között Budapesten lezajló megbeszélésen a német miniszter kérdésére válaszolva Kánya nyomatékosan kijelentette, hogy „Gömbös miniszterelnök esetleges távozása után is változatlan marad a magyar bel- és külpolitika."

27 A kérdés legközelebb még élesebben — s most már a maga teljes aktualitásában — 1936. október 11-én merült fel. A Gömbös Gyula temetésére Magyarországra érkezett Göring porosz miniszterelnök ugyanis „ama aggályának adott kifejezést, hogy mind kül-, mind belpolitikánk Gömbös halála után lényegesen meg fog változni". Kánya feljegyzésében maga is jelzi válaszának jellegét: „Igyekeztem őt megnyugtatni (kiem. tőlem S. M.) azzal a megállapítással, hogy Darányi talán kevesebb lendülettel, de egészen biztosan épp oly szívóssággal és határozottsággal fogja úgy a belpolitikában, mint neihzetközi vonatkozásban azt az irányt követni, amelynek Gömbös németországi népszerűségét köszönhette."

28 A német és a magyar diplomáciai iratoknak a fentiekben kiragadott csoportja tehát újabb módszertani problémát vet fel. Mint láttuk, mindkettőben az a nyílt törekvés jelentkezik, hogy az újonnan kinevezett magyar miniszterelnök, Darányi Kálmán várható politikáját elődje, Gömbös programja egyenes és töretlen folytatásának tüntesse fel. Az a sajátos szituáció áll tehát fenn, amikor két, többé-kevésbé •— legalábbis az irattermelő szerveket tekintve — egymástól független forráscsoport már-már feltűnő igyekezettel, szinte teljesen egybehangzóan állít valamit, ami a valóságos viszonyokat hamisan tükrözi. Mint már jeleztük, ezek az iratok éppen ezen sajátosságukkal válnak az új kormány várható politikájának kiváló jellemzőivé. A magyar külügyi iratok alaposabb elemzése után ugyanis kétségtelenné válik, hogy tudatos diplomáciai manőverrel állunk szemben. Mint láttuk, maga Kánya rögzítette említett feljegyzésében, hogy Göring megnyugtatására törekedett. 1936 őszére ugyanis a magyar külpolitika előtt már többé-kevésbé világosan állt a felismerés : a magyar revíziós törekvések realizálásának egyetlen lehetséges útja a hitleri Németország bizalmának elnyerése s a vele kötött külpolitikai szövetség. S mivel a Német Birodalom számára a gombosi politika, a fasiszta törekvések látszottak legszimpatikusabbnak, s mivel ezt vezető német politikai személyiségek többször is félreérthetetlenül kinyilvánították,

29 ezért a magyar politikai vezetőréteg úgy akarta a Birodalom rokonszenvét, jóindulatát biztosítani, hogy Darányit Gömbös örökösének, a gombosi program jövőben hivatott megvalósítójának igyekezett feltüntetni. Ez az igyekezet tükröződik tehát a magyar külügyi iratokban, s ez a történész számára világosan jelzi, hogy a Darányi-kormány nem lesz minden tekintetben 100%os követője a Gömbös-kormánynak. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy még 1936 őszén nyilvánvalóvá vált, hogy az új kormány szakít a totális fasizmus kiépítését célzó gombosi kísérlettel. Felhagy a kormánypárt Gömbös alatt megkísérelt fasiszta tömegpárttá való átszervezésével, sőt határozottan reorganizálja a párt Marton által kiépített szervezetét.) Nehezebb feladatnak tűnik megválaszolni azt a kérdést, hogy mivel magyarázható!: a német követség hasonló tartalmú jelentései. Nyilvánvaló, hogy e jelentések célja, a követség érdeke nem egyezhet meg a magyar külügyével. Aligha kereshetjük 27 Ol. Külügyminisztériumi Levéltár < — a továbbiakban: Küm.), res. pol. 1936—^21—796. 28 Ol. Küm. res. pol. 1936—20/25—4Ö87. 29 A Jegnyíltabban éppen Göring 1936. okt. 11-én: „Wir haben ihn so gerne gehabt" (Oly nagyon szerettük őt!) — mondotta többször is Gömbösre vonatkozóan. OL., Küm. pol. 1936—20/ 25—4087.