Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata 233 Nincs hely rá, hogy a hamisítás valamennyi belső jegyét felsoroljam,' elég megemlíteni, hogy a túlbuzgó hamisító háromszor (!) és helytelen formában szól aranybullával való megpecsételésről: secrecioris et sollempnioris sigilli nostri, videlicet auree bulle munimine confirmaremus... aureo sigillo nostro confirmamus... sigilli nostri videlicet auree bulle munimine roboran' fecimus,

39 és amikor a corona Hungarie-rói beszél a kancelláriai gyakorlatnak megfelelő corona nostra helyett, elárulja, hogy a kancellárián kívül áll. A hamisító a szerkesztésnél a püspökség régebbi okleveleit is forrásul használta.

60 Új történeti felfogását az 1134-es cirographum és a magyar krónika alapján adta elő. 1134: 1217: Regnante nobilissimo.rege Ladisclauo venissemus ad Zagrabiensem episcopa...predictus rex...Zagrabiensem cons- tum ac monasterium Zagrabiense a tituit episcopatum, videlicet ut quos sancto Ladizlao rege ... constructum, error Idolatrie a dei cultura extraneos qui terram Sclavonie sive banatum fecerat, episcopalis cura ad viam veri- ab errore ydolatrie ad christianitatem tatis redüceret...

61 convertens corone Hungarie subiuGesta Ungarorum: gavit.

64 Rex autem Ladizlaus cum suis in Sclavonia fuerat

62

. Cronica Hungarorum: Sanctus Ladizlaus... prius Dalmáciám atque Croaciam sue monarchie iure perpetuo subiugavit.

63 v 59 Ld. 55. jegyz. A titkos pecsét nem azonos az aranybullával, hanem egy kis ellenpecsét, sigil lumsecretum,sigillumminus,sigiUumadcausas (vö. Roman, A.: Manuel de sigíllographie. Paris 1912 34; Ewald, W.: Siegelkunde. Berlin 1914. 101.; Kumorovitz, L. B., A Bécsi Magyar Történeti Intéze Évkönyve 7 (1937)69; uő.: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest 1944 60), amely Magyarországon anulus, gyűrűspecsét alakban tűnt fel a XII. sz. második felében (ld pl. Fejérpataky L., III. Béla király oklevelei. Budapest 1900. 5). 60 A protocollum, arenga és a dátum per manus szavakkal kezdődő eschatocollum előképe az 1217-es oklevélből származik: Reg. Arp. 325. sz. = Tkalcic I. 36—37, 44 = Smiciklas III. 150,. 156—157. Előképet mondok, mivel ennek a szövege, melyet a többivel együtt 1227-ben irtak át, szintén interpolált. Interpoláció található a corroboratio-ban (ld. () zárójelek között): Verum quia facili lapsu rei geste memória mentes mortalium deserit, ut huius negocii deliberacione legitima per nos pertractata (racio quodlibet privilégium in huius pagine preiudicium per Banconem vei Ochuz comitem, vei quempiam alium nobis ignorantibus inpetratum, quod in respectu presentis privilegii cassum esse debet penitus et inutile) salva semper et inconcussa permaneat..., ahol is a deserit szó után a szükséges nisi scripture monumenta commendetur kifejezés kimaradt (ld. a helyes formulát: Fejér III/l. 238). Az 1227-ben Rómában átírt oklevelek közül az 1201-i Imre-féle nagy birtokösszeírás (Reg. Arp. 193. sz. = Tkalcic I. 11—16 = Smiciklas III. 7—13) is átdolgozottnak látszik; egyrészt hiányoznak belőle az 1215-ben említett birtokok: Sciteh... Pribisseu et Drencina, sicut in magno privilegio regis Hamerici habebatur {Tkalcic I. 36; Smiciklas III. 138—139), másrészt már szerepel benne Wertus birtok, melyet csak 1226-ban adományoztak a püspökségnek {Tkalcic I. 56; Smiciklas III. 261). 61 Smiciklas II. 42. 62 SRH. I. 412. 63 Uo. 406. 64 Smiciklas III. 147.