Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

234 Györffy György 1134-ben még éltek öreg emberek, akik az 1090-es eseményekről tanúskodhattak. Az ősgestának a Képes Krónikában megőrzött szövegét is még a 70 évre visszanyúló „történeti emlékezethatáron" belül írták.

65 A krónika tudósítása későbbi időből kell származzék, amikor már nem voltak tudatában annak, hogy Dalmáciát csak Kálmán foglalta el, aki 1105-ben a velencei uralom alá került dalmát városokat meghódította.

66 De ennek a feljegyzésnek idején még tudniok kellett, hogy Dalmácia és Horvátország mely területet jelentette korábban. Az 1217-es oklevél kompilátorát már 137 év választotta el az eseményektől, nem volt tehát élő tanú 1090-re, viszont volt az 1190 előtti évekre, s így forrásokból összeszerkesztett történeti tézisét megfontoltan a hagyomány és köztudat ellenében, saját egyháza érdekében konstruálta.

67 Tézise elég jól meg volt támasztva ahhoz, hogy 1232-ben a pannonhalmi apátot kompromisszumra kényszerítse: az apát ez alkalommal lemondott a comitatus Simigiensis, que est ultra fluvium Dravam tizedeiről négy Veszprém-egyházmegyei kápolna tizedei és 500 ezüstmárka ellenében.

68 Az új tétel az 1226 óta uralkodó Kálmán király és herceg érdekeinek is megfelelt, aki, miután egy sor délszláv országot egyesített jogara alatt, ezeket egyházilag is területéhez kívánta csatolni. Törekvésének a Boszniában fennálló nehézségektől eltekintve

69 még az a gyenge pontja is volt, hogy a Száva-vidék a régi egyházszervezet szerint Magyarországhoz tartozott, s benne a zágrábi püspök a kalocsai érsek suffraganeuse volt. így érthető, hogy 1240-ben Kálmán, akit ezúttal már a rex et dux Sclavorum címmel illetnek, elküldte követét IX. Gergely pápához, hogy az elszegényedett spalatói érsekségnek a zágrábi püspökséggel való egyesítését kérje; ugyanakkor azonban késznek nyilatkozott pro meliorandu statu ipsius Spalatensis ecclesie szlavóniai dukátusát a zágrábi püspöknek adni. Hogy ez az akció támadás volt ä kalocsai érsek jogai ellen, azt a pápa azonnal észrevette, és válaszában az érsek beleegyezését kívánta.

70 Ha felmerül a kérdés, hogy honnan eredt ez a fennálló viszonyok között forradalminak ható gondolat, nyomra vezet az a körülmény, hogy ez időbén Phila zágrábi prépost volt Kálmán kancellárja és Spalatóban a befolyásos főesperesi méltóságot Tamás, a történetíró töltötte be. Kálmán a következő évben belehalt a mohi csatában kapott sebébe. Phila, aki még négy évig élt, 1244-ben Spalatóban időzött, éspedig illusztris társaságban. Ebben az évben ugyanis IV. Béla a bán és Phila mellett Bertalan pécsi püspököt küldte ki a Spalato és Trau városok közötti per döntőbírájául.

71 Bertalan minden szlavóniai 65 A történeti emlékezethatár kérdéséhez ld. cikkem 9. jegyz. 66 Dalmácia meghódításának évszámához ld. Novak, K: Zadarski Kartular 189—196; Györffy Gy. Történelmi Szemle 10(1967) 49. 67 Bár a középkori helyi hagyományok történeti értékét illetően meglehetősen szkeptikus vagyok, mégis csak feltűnő, hogy a tengermelléki Horvátország és Dalmácia vidékére vonatkozó oklevelekben a XII—

XIII. században gyakran hivatkoznak a horvát királyok intézkedéseire, ezzel szemben a Dráva—Száva közére vonatkozó XIII. századi oklevelekben a régi adományokról lévén szó, csak XI. századi magyar királyok intézkedéseire hivatkoznak (Smiciklas III. 293; Wenzel VI. 457, XI. 250), s a zágrábi püspökség kartuláriumában (XIV. sz.) megőrzött krónika a X. századi magyar fejedelmekkel kezdődik és Szent Lászlónál sem szól semmit hódításról (Tkalcic II. 1—5; SRH. I. 203—9). 68 Smiciklas III. 363. 69 Cirkovic, S. M.: Die bosnische Kirche. L'oriente Cristiane nella storia della civiltá. Academia Naz. dei Lincei. Roma 361 (1964) 551. kk. ™Theiner: Mon. Hung. I. 176—177. 71 Koller II. 124—125. vö. Smiciklas IV. 247 és Reg. Arp. 780 sz.