Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata 227' hadjárata alkalmával az adriai partokig jutott el „Szlavóniába". A zárai chartulariumban ez olvasható: Anno... millesimo XCI.i. tempore quo Uladdisíau, Pannoniorum rex Chroatiae invadens regnum, domnum Almum, suum nepotem illó statuit regem, és maga László is azt írta ebben az időben Itáliába, hogy szomszédos lett.

20 Amikor azonban a XIII. században a magyar krónikát olvasták, akkor már Sclavonia alatt a Drávától délre fekvő egész területet értették, közben ugyanis jelentésjbővülés következett be, mely a későbbiekben az országnév teljes eltolódásához vezetett. Ezt a jelentés-változást a magyar „ducatus" területi változása váltotta ki. A honfoglaló magyarok, mint a korábbi türk-kazár államberendezés örökségét hozták magukkal azt a szokást, hogy a magyarok hét törzsén a nagyfejedelem, ugyanakkor a hozzájuk csatlakozott kazár-kabar törzseken a trónörökös uralkodott. A XI. század folyamán a kabarok két korábbi törzsi területe Bihar és Nyitra központtal dukátussá alakult át, mely az ország egyharmadát tette ki. Ez a dukátus 15 megye fölötti uralmat jelentett. Külön ettől azonban fennállott egy, a dukátushoz tartozó udvarház-rendszer is, és ilyen birtokok (szolgálónépek, falvak és földek) nemcsak a hercegi, hanem a királyi megyékben is feküdtek, szerte az egész országban. Ugyanakkor a királynak is voltak birtokai, ill. szolgálónépei a dukátus területén. Ez a rendszer nemcsak az oklevelekben nyilatkozik meg, hanem Kálmán király törvényében is (1/12), mely a ducis ministri, qui in mega regis sunt, et regis, qui in mega sunt ducis felől intézkedik. A király bíráskodása kiterjedt az egész Magyarországon, a dukátusban is, a királyi egyházak, ill. püspökségek birtokaira is, minthogy ezeket eredetileg királyi udvari birtoknak tekintették. I. László idejében öccse, Lambert volt a trónörökös az első dukátusban, amikor azonban a király 1091-ben Horvátországot Magyarországhoz csatolta, Horvátország, mint második dukátus unokaöccsének, Álmosnak jutott osztályrészül. Miután Kálmán Dalmáciát is megszerezte és Álmost megvakíttatta, a magyarországi dukátust megszüntette,

21 Dalmáciát és Horvátországot pedig fiának, a megkoronázott ifjú II. Istvánnak adta és régi horvát szokás szerint egy bánt (kormányzót) állított mellé.

22 II. István utóda, II. Béla Boszniát, mint második dukátust másodszülött fiának, II. Lászlónak adta. A XII. század közepén a nádori és báni méltóságot az egész országban Belus bán, Ilona királyné fivére töltötte be,

23 miután azonban III. István Le Liber Pontificalis. Paris 1892. II. 437). Vö. még 1186: in marchia Vngarie Pilstain {Zahn, J.: Urkundenbuch von Steiermark. Graz 1875. I. 650); 1231: Landestrost in partibus Ungarie positum(Thallóczy L.—Barabás S.: A Blagay család okmánytára. Budapest 1897. [röviden: Blagay okmt.}: XXIV. 1.). Későbbi adatok találhatók: Karácsonyi J.: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Budapest 1916. 27—29. A ,Szlavónia'kifejezés jelentésváltozásával behatóan foglalkozott Pesty F.: Az eltűnt régi vármegyék. II. 176—224; Die Entstehung Croatiens. Budapest 1882. 33 kk. és Klaic, V.: Slavonien vom X. bis zum XIII. Jahrhundert. Agram 1882. 1—51.; ezek a müvek már csak azért is elavultak, mert forráskritikájuk nem állott a ma már megkövetelt színvonalon. 20 Zadarski Kartular. Ed.: V. Novak. Zagreb 1959. 251; KSS 200; ld. fentebb 17. jegyz. 21 Györffy, Századok 92 (1958) 47—51, 551, 565—584, 950. 22 Smiciklas II. 392—393. Országának kiterjedésére vonatkozólag nincsenek adataink. Abból

1 az adatból, hogy egy bán a XII. sz. elején Zágráb mellett fekvő magánbirtokát a püspökségnek adományozta (uo. 177), csak árrá lehet következtetni, hogy itt volt birtokos. 23 Uo. 46, 55, 100. E. Szentpétery: Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatíca. Budapestini 1923—[röviden: Reg. Arp.] 71—73, 76—78, 80—82, 84—87, 102. sz. Abból a körülményből, hogy a közönségesen „Belus ban"-nak nevezett herceg 1163-ban a zágrábi püspökség perében bíráskodott, nem lehet semmiféle következtetést levonni; egyrészt az igazi bán ebben az. időben Boricius volt (Tkalcic I. 2—3), másrészt a királyi egyházak birtokpereiben való bíráskodás, a király előjogai közé tartozott, melyet alkalmilag más méltóságviselőknek átengedett; így Belüg,