Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve, 1945–1969 / 3–46. o.

20 Ember Győző lyet a jó munkaszellem, a munkafegyelem biztosításához nyújtottak. A munkaszellem, a munkafegyelem valóban megváltozott, megjavult a Levéltárban 1949 után. Ennek bizonyítására legyen elég egyetlen kiragadott adatot említenem. 1952 harmadik negyedében a Levéltár 9 dolgozója 9 esetben 24 percet késett. Ma 1970-et írunk. Ezt az 1952-es teljesítményt ma 1 dolgozónk 1 nap játszva túlteljesíti. De ezen az ,,eredmény"-en nincs okunk örvendezni. A Párt és a Szakszervezet hathatós segítségére lenne szükség a jelenben is, hogy a meglazult munkafegyelmet, a megromlott munkaszellemet meg tudjuk javítani. Anélkül természetesen, hogy az 1950-es évek helytelen túlzásaihoz térnénk vissza. De a lónak nemcsak oldalai vannak, hanem háta is. * Nem vállalkozhatom arra, hogy e beszámoló keretében akárcsak összefoglalóan ismertessem végzett munkánkat, soroljam fel eredményeinket. Néhány tényezőt, néhány adatot emelek csak ki. Azt már említettem, hogy hatáskörünk és munkánk a gyűjtőköri szervek irattárainak segítésével és ellenőrzésével bővült. Gyűjtőkörünk is tágabb lett, a gazdasági szervek közül gyűjtjük azoknak az iratait, amelyek országos jelentőségűek voltak, s amelyek 1962 előtt a Központi Gazdasági Levéltár gyűjtőkörébe tartoztak. Anyagunk mennyiségi gyarapodásáról már szólottam. Gyűjtőköri anyagunkat sok esetben nemcsak átvenni kellett, hanem fel is deríteni. E téren távolról sem tettünk meg mindent. Részt vettünk a külföldi levéltárakban őrzött magyar vonatkozású anyag felderítésében, amit a levéltári szakhatóság irányított és irányít. Az iratkonzerválás és restaurálás terén — ide értve a pecsétek konzerválását is —-a semmiből indultunk és a nemzetközi élvonalba jutottunk. Nemcsak a saját anyagunkat konzerváljuk és restauráljuk, hanem más levéltárakét is. Sajnálatos, hogy az iratfertőtlenítésben kitűzött célunkat, a nagy gázkamra üzembe helyezését rajtunk kívül álló okok miatt elérni még nem tudtuk. A filmezésben is óriási méretű fejlődésre hivatkozhatunk. Az 1947-ben készült hároméves tervünk évi 40 000 felvételt irányzott elő, 1949-ben 90 000 felvétel készült, mostani ötéves tervünk szerint évi másfél milliót készítünk. Filmtárunk állománya 1954 végére már meghaladta a 3 milliót, 1969 végére pedig a 20,6 milliót. Ebből 7,5 millió saját anyagunkról. 6,4 millió tanácsi levéltárak anyagáról, 4 millió egyházi levéltárak anyagáról, 2,5 millió külföldi levéltári anyagról készült. Könyvkötő műhelyünk fejlődött ugyan, de korántsem olyan mértékben, mint másik két műhelyünk, s mint amilyen kívánatos lenne. Sokféle rendezési munkát végeztünk-, fő célul a rendezésben azonban azt tűztük ki. hogy kialakítsuk egész anyagunk ideális raktári rendjét, egész anyagunkat középszinten rendezzük, mintaállványozzuk és raktári jelzetekkel lássuk el. Az ideális raktári rendet majdnem teljesen megvalósítottuk, csupán kisebb átcsoportosítás van még hátra. A középszintű rendezettséget erősen megközelítettük. 1954 végén 31019fm anyagunknak 22,2 %-a nem érte még el ezt a rendezettségi szintet, 1969 végén 38 919 fm anyagunknak csupán 1,81 %-a, azaz 702 fm. A teljes mintaállványozottságot is jelentős mértékben megközelítettük. 1969 végén egész anyagunknak 6,43 A)-a, azaz 2500 fm volt még mintaállványozatlan.