Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - KRÓNIKA - Szedő Antal: A XI. (bukaresti) Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia, 1969. szept. 23–27. / 193–194. o.

KRÓNIKA A XI. (BUKARESTI) NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI KEREKASZTAL KONFERENCIA (1969. szept. 23—27.) Az 1969. évi, Bukarestben megrendezett Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia két fő témát vitatott meg: a helyi önkormányzatok levéltárainak és a levéltári anyag konzerválásának, restaurálásának kérdéseit. A konferenciát, melyen 25 ország és 3 nemzetközi intézmény 68 képviselője, (ebből 10 a vendéglátó román levéltárügy részéről) vett részt, szeptember 23-án reggel 9 órakor nyitotta meg Onescu román belügyminiszter (Romániában a levéltárak a Belügyminisztériumhoz tartoznak). Majd rövid szünet után a szovjet Belov elnöklete alatt megkezdődött az első munkaértekezlet, melyen a helyi önkormányzatok (városok, községek) levéltárairól volt szó. A referátumot R. H. Bautier, az École des Chartes professzora, a kerekasztal konferenciák főtitkára készítette. A referátum — bár különösen a szocialista országok vonatkozásában nem volt mentes a félre értésektől — figyelemre méltó és a nemzetközi levéltárügy egy eddig a kapitalista országokban elhanyagolt területére irányította a figyelmet. Az e levéltárak helyzetét vizsgáló sémája 5 típust különböztet meg: \. Az angol típus. Itt egymás mellett teljesen önálló községi, városi levéltárak halmaza van, amelyek nem függenek valamely központtól, levéltári főigazgatóságtól. 2. Jugoszláv típus. Itt egymás mellett önálló községi és városi levéltárak vannak, melyeknek munkáját azonban koordinálják. 3. Francia típus. Ezt főleg szakmai, módszertani központosítás jellemzi, mely a községek, városok autonómiáját tiszteletben tartja ugyan, de az állami levéltáraknak felügyeleti ellenőrzési jogot ad. 4. Skandináv típus. Itt területi állami levéltárakat szerveztek, melyek a községek, városok régi levéltári anyagát begyűjtik. 5. Szovjet típus. Itt tökéletes a centralizáció, mely az állami élet különböző fokozatainak megfelelően állami levéltárak hálózatát állítja fel, melyek — többek közt — a községeknél és városoknál keletkező levéltári anyagot is begyűjtik. Ez a séma tulajdonképpen annak a fejlődésnak is sémája, melyet — talán Svájcot és Görögországot kivéve — Európa minden állama megtett. Vagyis — nem tekintve Jugoszláviát — az egyes államok levéltári törvényhozása arra törekedett az elmúlt húsz évben, hogy a szervezet típusa a kettes típusról a hármas típusra, vagy a hármasról a négyesre, illetőleg a négyesről az ötösre váltson át. A helyi önkormányzatok leváltári anyagát biztosítani képes fejlődés Bautier sémája szerint tehát a következő fokozatokon menne át: Állami levéltári főigazgatóság felállítása; hatáskörének szélesbítése kerületi vagy megyei állami levéltárak felállításával; ezután az állami levéltárak jogot kapnak a városi, községi levéltárak ellenőrzésére, illetőleg azok régi anyagának beszállítására; majd az anyag teljes centralizációja, főleg kisebb egységeknél; végül községi és városi irattárak szervezése (melyek a frissen keletkezett iratokat őrzik). Bár Bautier főleg ezeket az általa felállított tételeket szerette volna megvitatni, a két napos vitában a felszólalók népes (29 fős) táborából mindenki elsősorban a saját országában meglevő viszonyokat ismertette, a szokott panaszokkal, melyek a kevés raktárra, jól képzett személyzet hiányára vonatkoztak és az ebből következő anyagpusztulásra. Ezek közül kiemelném Duboscq (Franciaország) felszólalását, ki annak fontosságára mutatott rá, hogy a nagyobb városok levéltárat tartsanak. A két magyar felszólaló közül Szedő Antal az új magyar levéltári törvényt ismertette, Ember Győző pedig rámutatott arra, hogy mennyire fontos a jó iratkezelési rendszer az irattárakban és mennyire fontos, hogy ezek elkészítésében az országos levéltárak tudományos dolgozói is segítsenek. 13 Levéltári Közlemények