Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (1917–1922). Dokumentumgyűjtemény. 1. k.: Az oroszországi magyar hadifoglyok forrradalmi mozgalma (1917–1922). 2. k.: A magyar internacionalisták részvétele a szovjethatalom védelmében a polgárháború frontjain. Budapest, 1967–1968. / 186–189. o.

188 Irodalom háború befejezéséig. Ezért ebben a kötetben a felépítés eltér az I. kötet kronologikus rendjétől: a fejezetek tematikus elv szerint, frontonként alakultak ki, az alfejezetek az egyes katonai alakulatok, ezen belül pedig témák szerint tagolódtak, s csak a témákon belül követik egymást a dokumentumok időrend szerint. A kötetet kitűnő archeográfiai apparátus jellemzi. Külön meg kell emlékeznünk a terjedelmes függelékről, mely mintegy kétszáz oldalon válogatott bibliográfiát, rövidítésjegyzéket, név- és helynévmutatót, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által kitüntetett magyar internacionalisták jegyzékét tartalmazza. Mindez (függetlenül a néhány apróbb sajtóhibától) nagyon emeli a kötetek használhatóságát. Külön ki kell emelnünk a két kötet gazdag képanyagát. így elmondhatjuk, hogy a közel négy évig tartó gyűjtés során a gyűjtemény szerkesztőbizottsága és a kötetek összeállítói (Rjabuhina O. Sz., Horlak A. A., Csizsova Z. M., Bélay Vilmos) olyan kiváló, standard értékű kiadványt alkottak, melyet nem nélkülözhetnek az e korral és témával foglalkozó történészek. Természetesen nincs itt helyünk rá, hogy ezt az irdatlan mennyiségű dokumentum tömeget részletesen ismertessük. Ennélfogva csak az internacionalisták néhány kimagasló vezetőjéről és magáról a mozgalomról fogunk szólni. Annál is inkább, mivel az előszó (L. J. Jakovlev, Milei György és Józsa Antal munkája), továbbá Józsa Antal és Milei György már említett műve („A rendíthetetlen százezer") részletesen ismerteti a magyar internacionalisták történetét. A hadifogolytáborokban már az 1917-es februári forradalom előtt felismerik és megtalálják egymást a munkásmozgalomban egykor résztvevő egyének. Több helyütt kis -=-8-10 főből álló — marxista csoportok alakultak ki. Ezekben egyaránt voltak munkások és értelmiségiek, egyszerű honvédek és tisztek. Ilyen csoport alakult ki Taskentben (vezetője Iványi János cipészmunkás), Peszcsankában (Steinhardt Ferenc), a távolkeleti Skotovóban (Vántus Károly, Jancsik Ferenc), Szamarkandban (Székely József). Kimagasló jelentőségű volt a tomszki tábor, ahol először a tisztek között indult meg a szervezkedés (Gardi Gyula, Lipsits Ernő, Münnich Ferenc, Reiner Károly, Seidler Ernő, később Kun Béla). A szeretyinszki hadifogolytáborban Fried Dezső közül alakult egy szociáldemokrata jellegű tiszti csoport. Kun Béla Tomszkban, Ligeti Károly Ivanovo Voznyeszenszkban már a februári forradalom után megtalálták a kapcsolatot az orosz munkásmozgalommal, mindenekelőtt a bolsevikokkal (2.—3. sz.). Kun Béla, Münnich Ferenc, Pór Ernő, Gavró Lajos és még sokan mások beléptek a bolsevik pártba. 1917 novembere és 1918 januárja közt mintegy 40 városban vettek részt magyar hadifoglyok a szovjethatalom létrehozásáért és megerősítéséért vívott fegyveres harcokban. Az októberi forradalom győzelme megszüntette a hadifogolytáborok börtönrendszerét. A hadifoglyok ettől fogva ugyanolyan bért kaptak munkájukért, mint az orosz munkások. Mint az Izvesztyija VCIK c. lap írta, a hadifoglyok azzal, hogy szolidárisnak nyilvánítják magukat a forradalmi Oroszország békeprogramjával, óriási* szolgálatot tesznek az általános, demokratikus és igazságos béke megkötése ügyének (24. sz.). 1917. dec. 16-án nagygyűlést tartottak a moszkvai és Moszkva melletti táborokban levő hadifoglyok (22. sz.). Magyar részről Rudnyánszky elvtárs szólalt föl. 1917. dec. 30-án megalakult a moszkvai internacionalista hadifogoly szervezet. „Nemzetközi Szocialista" címmel magyar nyelvű forradalmi újság indult meg 1917. dec. 14-én, Kun Béla irányításával. A moszkvai hadifogolybizottság Ausztria—Magyarország és Bulgária szociáldemokratáinak bevonásával 1918. márc. 14-én ült össze Moszkvában (45. sz.). A referátumot Kun Béla tartotta. A tanácskozás úgy döntött, hogy 1918 áprilisában összehívja a forradalmár hadifoglyok összoroszországi kongresszusát. 1918. március 24-én alakult meg az OK(b)P KB magyar csoportja. Elnöke Kun Béla, titkára Pós Ernő volt. Taglétszáma 1919 márciusig 130-ra emelkedett. Itt tevékenykedett Jancsik Ferenc, Gisztl Pál, Wienermann Lajos (az 1. nemzetközi lovasezred legendáshírű parancsnoka — 1918 októberében halt hősi halált) és még sokan mások. Ez a számadat a moszkvai csoportra vonatkozik, ahol a legszigorúbb volt a tagfelvétel. Moszkván kívül 15 helyi csoport működött mintegy 600 fővel. A moszkvai csoport 1918. április 3-tól 15—20 ezer példányban hetenként kétszer, 1918 novembertől hetenként egyszer „Szociális Forradalom" címmel politikai és tudományos újságot adott ki. Szerkesztőbizottságának tagja volt Kun Béla, Szamuely Tibor és Rudnyánszky Endre. Alap 1919 márciusigjelent meg (utódja a moszkvai Vörös Újság volt 1919. aug. 1-től 1921. aug. 31-ig). A mozgalomnak ebben a fölfelé menő szakaszában se szeri se száma nem volt az újonnan megalakuló szervezeteknek, lapoknak, iskoláknak, melyekkel itt nem foglalkozhatunk. Ellenben kimagasló jelentőségénél fogva foglalkoznunk kell az internacionalista hadifoglyok összoroszországi kongresszusával, mely 1918. április 14-től ülésezett Moszkvában. Ezen több mint 200 küldött vett részt, ezek közt kimagasló szerepet játszottak a magyar hadifoglyok (69., 70., 80. sz. dok.). A kongresszus külön figyelmet szentelt az internacionalista alakulatok megszervezésének és a Magyarországra visszatérő mintegy 300 ezer főnyi magyar és nem magyar hadifogoly között végzett forradalmi felvilágosító munkának. A kongresszus fölhívta a hazatérő foglyokat, hogy fegyverrel a kezükben