Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején 179 A földreform távolról sem elégített ki minden igényt, mert mikor erre lehetőség kínálkozott, május 28

í-án Tótszentmártonból 28, Petriventéről 10, Semjénházáról pedig 5 család jelentkezett Somogy vagy Veszprém megyébe való kitelepülésre, ha ott földhöz juthatnak. A végrehajtást a földigénylő bizottság végezte, de ha a jegyzőnek adatokra volt szüksége, egyszerűen magához hívatta a földigénylő bizottsági elnököket. Felfogására jellemző, hogy mikor Petriventén felosztották azt a birtokot, melyet Lőrincz József jákói (Somogy m.) nagygazda (72 holdas) bérelt, készséggel adott neki községi bizonyítványt abból a célból, hogy gazdasági felszerelését, melyek között két cséplőgép, egy traktor, 2 ló, 3 szekér és rengeteg egyéb holmi szerepelt, hazavihesse Jákóra. Annál több dolga akadt a jegyzőnek a katonaság által átadott, menet közben cserébe adott, vagy elhagyott, és a mezőn csatangoló lovak használatba adásával. Május 25-én Tótszentmártonban 38, Semjénházán 11, Petriventén 26 ilyen ló volt egyes gazdáknál. Ha az ilyen lovat más faluba való gazdája felismerte, és tulajdonjogát marhalevéllel igazolta, a jegyző a lovat visszaadatta, de ha a bizonyítás hiányos volt, a jegyző erélyesen kiállt a körjegyzőségbeli gazda mellett, és elutasította a kérelmezőt. Júliusban már abban a kérdésben, hogy ki használja a lovat, a július 10-én megválasztott termelési bizottság határozott, tehát népi szerv lépett fel, bár ekkor is előfordult, hogy a határozatot a községi elöljáróság adta ki, a bíró és a körjegyző aláírásával. Akár a termelési bizottság, akár a körjegyző határozott, az ilyen „fogott lovak" kérdésében az az elv vezette, hogy az ilyen lóval olyan gazdát kárpótoljanak, akinek azelőtt volt lova, de a háborús események során megfosztották tőle. Tehát a régi vagyoni rendet próbálták helyreállítani, nem pedig a nincsteleneket támogatni. A „fogott lovak" tekintetében olyan éles viták zajlottak, hogy egyik gazda erőszakkal is elvette a másiktól. Ilyenkor az ügyet a jegyző jelentette a főszolgabírónak és az a járási rendőrkapitánysághoz tette át. A rendkívüli viszonyok, természetesen rendkívüli feladatokat róttak a községi igazgatásra. Már április 22-én a főszolgabíró elrendeli, hogy írják össze az összes nyilas párttagokat. Május 15-én a tótszentmártoni körjegyző teljes nyilas listával válaszol. Most lassabban, de precízen dolgozott. Minden névnél feltünteti a viselt tisztséget. Tótszentmártonban 6 pártszolgálatos, közülük 3 fegyveres volt, 3 tag,, állítólag kilépett". Petriventén egyáltalában nem voltak nyilasok, a semjénháziak mind őrizetben vannak. A tótszentmártoniak ügyét az elöljárókkal is letárgyalta, erről jegyzőkönyvet is vett fel, a nyilasok őrizetbevételét azonban nem tartotta szükségesnek. A főispán rendeletére újabb, most már személyekig menő összeírást készített május 4-én, de csak egy osztrákot talált, aki a napokban költözött oda a szlovéniai Belatincről. Ismételten foglalkozni kellett a községben elrejtett idegen ingóságokkal, külön is a deportált zsidók vagyonával, de semmi sem került elő. Április végén újabb tájékoztatást kell küldeni az iskolákról. Most már Semjénházán is volt tanító, csak Petriventén nem kezdték meg a tanítást, oktató hiányában. Az iskolákat nagyobb épületkár nem érte, bútorzatuk is — kivéve a gazdátlanul maradt petriventeit — használható volt, csak a tanítási felszerelés hiányos. Új feladatként jelentkezett az elhagyottnak minősülő lakások kimutatása (ilyen nincs), és közintézmények elhelyezésének — lakóházak igénybevétele útján való — biztosítása, pl. az újonan szervezett tótszentmártoni rendőrbiztosságé. Ez persze nagy viták között történt. A főszolgabíró ugyanis még április 26-án a csendőrség visszaállí12*