Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

176 Degré Alajos gondoskodást szolgálta. Ilyen volt annak nyomatékos elrendelése, hogy ne csupán a bunkerokat és a tankakadályokat temessék be, de teremtsenek rendet és tisztaságot az utcákon és az udvarokon is. Bizonyára szó volt az értekezleten, bár a jegyző feljegyzéseiben nem szerepel, a tűzvédelem megszervezéséről is. Ezt azonban a jegyző — írásban — kalendáriumba kívánkozó módon továbbította a község bíráinak úgy, hogy a bíró minden községben 3 napon belül szervezze meg, oktassa ki és szerelje fel a tűzoltóságot. Ez csak akkor volt teljesíthető, ha visszamaradt a régi tűzoltófelszerelés. Hangsúlyozták, hogy az élelmezésre nagy gondot kell- fordítani, ha szükséges, népkonyhát is kell felállítani. Erre azonban nem volt szükség. Ugyancsak a jövő évi élelem megteremtését szolgálta az a kívánság, hogy „mindenki dolgozni köteles", jelentendő a szántás és vetés állapota is. Tótszentmárton határában az április 10-i jejelentés szerint 820 kat. hold be volt vetve, de 446 hold még bevetetlen. A helyzet tehát nem volt rossz — hisz nagybirtok nem volt a falu határában, de a tavaszi munkák elvégzése sürgőssé vált. Ugyanide tartozik a külön utasítás is, hogy az elesett katonák azonnal eltemetendők,—még azt is előírták, hogy ne vizes helyre temessék őket,—az elhullott állatokat pedig azonnal el kell földelni. Végül az értekezleten a jegyző csak egy szóval jegyezte fel ugyan a földreformot, de a következő napon elég precízen kihirdette, hogy „A nagybirtokok 100 holdon felül fel lesznek osztva. A földigénylők jöjjenek össze, válasszák meg maguk közül a bizottságuk tagjait és írják össze az igénylőket".

20 Vannak adataink arra, hogy a földreformról szóló 600/1945. ME sz. rendelet csak több mint 3 héttel később jutott el a megyeszékhelyre,

21 erről tehát most csak a Vörös Hadsereg útján értesülhettek. A Vörös Hadsereg tisztje az új magyar jogszabályról tájékoztatta is a jegyzőket, és felhívta őket a végrehajtásra. Május 8-án a jegyző már a földosztás végrehajtását jelentette. Tótszentmártonban nem volt kiosztani való föld, de Petriventén 61, Semjénházán 197 holdat igénybe vettek, és az erdőt kivéve ki is osztottak. A jegyző teljesen a régi módszer szerint járt el. A különböző tudnivalókat kidoboltatta, a legfontosabbakat (fegyver beszolgáltatás) többször egymás után is. Összeírásokra, végrehajtásokra a községi bírákat utasította, és jelentéseit az azok által szolgáltatott adatok alapján készítette el. Bár mint fentebb láttuk, jelentéseiben többszörvolt felületesség, a régi apparátus egészében véve jól működött, a lakosok végrehajtották a községi bíró intézkedéseit, a bírók pedig engedelmeskedtek a körjegyzőnek. Igaz, hogy az sűrűn hivatkozott katonai parancsokra, és fenyegetődzött haditörvényszékkel, sőt főbelövéssel is, de a kapott utasítások lényegét végre tudta hajtani. Úgy látszik, a körjegyzőség beosztott tisztviselői is a régi rend szerint működtek, mert a nagyon sürgős hirdetményt a jegyző távollétében helyette más írta alá és doboltatta ki. Április 10-től az iktatás is a régi rendben, a régi bélyegzőkkel történt. Minthogy természetesen sem a posta, sem a telefon nem működött, április 17-én heti két napon kerékpáros jelentő szolgálatot szerveztek meg. Kedden és pénteken a főszolgabíró rendeletére minden jegyzői hivatalból kerékpáros küldönc jelentkezett a főszolgabírói hivatalban újabb utasításokért, egyben elhozta a jegyző jelentéseit is. 20 ZmL., Tótszentmártoni Körjegyzőség közigazgatási iratai, 1945. évi 413—1799. sz. 21 Degré Alajos: A közigazgatás megindulása Zala megyében a felszabadulás után. Levéltári Közlemények, 1961. 1.3. 1.