Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején 177 Politikáról az első szó április 18-án esik, amikor a főszolgabíró közli a jegyzőkkel, hogy „a járási orosz katonai parancsnokságtól, és a Magyar Földművelésügyi Minisztérium nálam járt kiküldöttjétől kapott értesülés szerint az orosz hadsereg által felszabadított Magyarország területén az alábbi politikai pártok működhetnek". Itt felsorolja a függetlenségi frontba tömörült öt pártot, közli, hogy minden támogatást meg kell adni a községekben a pártszervezetek megalakulásához, és „a pártok valamelyikének megalakulása sürgősen megkezdhető". „A parasztpárt és a kisgazdapárt közötti különbség abban kulminál, hogy a kisgazdapártba a kisgazdák, a parasztpártba inkább a földművesek és törpebirtokosok tartoznak." Ezt a politikai tájékozatlanságtól harsogó, és a pártalakítást is közigazgatási teendőnek kezelő utasítást a jegyző végrehajtja, tartalmát kidoboltatja, felhívja a bírákat, hogy bármelyik párt valamit közzé kíván tenni, azt a kisbíró dobolja ki. „A kormány elvárja, hogy a politikai pártok az engedélyezett formában alakuljanak meg." Április 24-én már jelenti, hogy Petriventén a Kisgazdapárt 5 taggal, Semjénházán a Kommunista Párt 1 fővel („a párt szervezése folyik, s már minden bizonnyal az 5 tagja meg is van"), a Kisgazdapárt 6 fővel, Tótszentmártonban a Kommunista Párt 5 fővel, a Kisgazdapárt 25 fővel megalakult. A vezetők nevét is jelenti. Némely pártszervezet tehát már április utolsó napjaiban megalakult a körjegyzőség községeiben, de a jelentés világossá teszi, hogy a szervezkedés csak ekkor indult meg. Feltűnő azonban, hogy a jegyző még hosszú ideig egyáltalában nem támaszkodik a pártokra vagy más népi szervekre intézkedéseiben, hanem csak a régi apparátust használja, a községi bírákat, az elöljárókat és a dobszót. Pedig nagyon sok olyan intézkedés volt, amiben széles néprétegek támogatására lett volna szükség. Az első idők egyik legfontosabb ilyen feladata volt a még harcoló hadsereg és az éhező Nagykanizsa város ellátása. A Vörös Hadsereg élelmezési gondjaiban ugyanis természetesen támaszkodott azokra a helységekre, melyeken a hadmüveletek súlyosabb károk okozása nélkül futottak át, és mind állatállományuk, mind termékeik meglehetősen épen maradtak. Ezt bonyolította az, hogy élelmezési szempontból a Nagykanizsa —- Becsehely — Letenye úttól délre fekvő terület elsősorban a bolgár hadsereg igényeit volt hivatva kielégíteni, de be kellett segíteniök a járásnak ettől északra fekvő helységei terheinek viselésébe is, melyektől a szovjet katonai parancsnokság kívánta élelem szállítását, pl. április 23-án 2500 mázsa gabonát, 3000 mázsa szemes takarmányt, 300 szarvasmarhát, 400 disznót, 500 birkát, 50000 tojást. Az élelmiszerért a hadsereg fizetett, pl. május 4-én átlag szarvasmarhánként 734 P-t. Itt derült ki az április elsejei felületes állat- és gabonaösszeírás hátránya; azok alaptalanságát a főszolgabíró is látta, s nem merte a beszolgáltatandó mennyiséget azok alapján kivetni, hanem az egyes körjegyzőségektől önkéntes felajánlásokat kért, azzal a megjegyzéssel, hogy ha így nem érik el a kívánt mennyiséget, akkor fogja ő kiszabni, hogy melyik körjegyzőség mennyit szolgáltasson. Persze mindez rendkívül sok huzavonával, egymás közötti veszekedéssel járt. A beszolgáltatási utasítások bizonytalan időközökben követték egymást, és gyakran változtak. Pl. április 11-én azt rendelték, hogy tejet (eleinte meg nem határozott menrryiségben) és tyúkonként havi 10 tojást Kanizsára kell szállítani, de mire ezt megszervezték, április 30-án azt az utasítást kapták, hogy a szállítás Letenyére történjék, a bolgár hadsereg tejfeldolgozó üzemébe, éspedig tehenenként napi 2 liter. Egy másik alkalommal a körjegyző jelenti: nem tudja a kivetett élelmiszert szállítani, mert „egy bolgár százados" elszállíttatott Petriventéről 70 mázsa gabonát, 13 lovat stb. Mindez súlyos, de nem elviselhetetlen terhet jelentett, amit jellemez az a június 20-án 12 Levéltári Közlemények