Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején 175 ugyan, de korábbi ellátási bázisaitól százkilométerekkel eltávolodott, és még komoly harcoknak nézhetett elébe, A jegyző bámulatos gyorsasággal, már április 10-én jelentett, hogy 56 ló, 178 tehén, 85 sertés stb. van a faluban. Vagy ez az összeírás, vagy a január 29-i hamis, vagy mindkettő. Mert azt még érthetjük, hogy a német visszavonulás a lóállományt 170-ről 56-ra apasztotta, de hogy a januári 162 tehén hogy szaporodott 178-ra, amikor közben még 40 szarvasmarhát a nyilasok rendeletére le is kellett adni, azt már nem tudjuk elképzelni. Nem valószínű ugyanis, hogy a menekülő németek ennyi máshonnan idehajtott marhát hagytak volna vissza a faluban. Erre sehol nem is történt utalás. Azt azonban bizonyossá teszi az összeírás, hogy ha igavonókban nagy hiányok mutatkoztak is, a tavaszi munkákat nehezen, de el lehetett végezni, tej és vágóállat tekintetében pedig a község nemcsak magát tudta ellátni, igénybe vehető volt akár Kanizsa, akár a hadsereg céljára is. A jegyző jelentette is április 20-án, hogy a lakosság ellátása a körülményekhez képest biztosított, népkonyhára nincs szükség. Május 8-án újabb összeírást hajtottak végre, megint más számszerű eredményt hoztak ki. Ebben a teheneket egyáltalán nem tüntették fel. A községben rendelkezésre álló gabona- és takarmánykészletek tekintetében a jegyző csupán arra hívta fel községeinek bíróit, hogy becslés útján állapítsák meg a rendelkezésre álló készleteket, és szemérmetlenül alacsony, nyilvánvalóan valótlan adatokat jelentett, így összesen 1616 mázsa gabonát, Tótszentmártonból 70 mázsa szénát, 733 mázsa szalmát, 2 mázsa zabot, 1 mázsa árpát és 150 mázsa tengerit. Úgy, hogy utóbb a főszolgabíró szemrehányást is tett, jelentse a valódi helyzetet, mert őt teszi felelőssé a szovjet parancsnok, aki ellenőriztetni fogja a jelentés valódiságát, és akinél további készletet találnak, haditörvényszék elé állítják. De nem hittek ennek a jelentésnek a katonai szervek sem. Április 26-án a bolgár katonai parancsnokság 200 mázsa búzát és 200 mázsa rozsot kívánt a körjegyzőségtől, és az valamivel kevesebb búzát, jóval több rozsot be is szolgáltatott. Nagy gondot fordított a szovjet katonai parancsnokság a lakosság megnyugtatására is. Ezért hirdette ki mindjárt, hogy — a rémhírekkel szöges ellentétben — a vallásgyakorlat szabad, az iskolákban a tanítás — mely november óta szünetelt — azonnal megkezdendő, s ha az iskola hadicélokra le volna foglalva, más helyen, de tanítani kell. Április 20-án jelenti is a körjegyző, hogy Tótszentmártonban a tanítás már folyik, Petriventén tanítóhiány miatt nem kezdődött meg. Semjénházán sincs tanító, de ott a káplán foglalkozik a tanulókkal. A megnyugtatáshoz tartozott az is, hogy községenként önkéntes rendőrséget kell szervezni. Ezt a körjegyző úgy oldotta meg, hogy a kívánt 3 helyett községenként 8 főből alakította meg a rendőrséget, hogy váltani tudják egymást. A rendőrség azonban nem sokra jutott, mert fegyvere természetesen nem volt. A megnyugtatást szolgálta az a közlés is, hogy bármit (élelmiszert, takarmányt, előfogatot) csak a járási katonai parancsnokság igényelhet a lakosoktól. Más igénylőnek nem is szabad adni. Katonai személyek elleni panasszal a járási katonai parancsnoksághoz kell fordulni. Illegális rekvirálás miatt kezdettől fogva sok a panasz. A jegyző szerint emiatt nem haladt a mezőgazdasági munka sem, mert elrejtették az állatokat. Katonai őröket kért. Április 20-án kaptak is a községbe két bolgárt. Ezzel nagyjából helyreállt a rend. De később —júliusban, augusztusban — is sok panaszt tettek főleg disznók elvitele miatt. Az április 7-i értekezleten nagyon sok olyan intézkedésről is szó volt, amely nyilvánvalóan a szovjet katonai parancsnokságtól eredt, de egyáltalában nem volt öszszefüggésben a Vörös Hadsereg érdekeivel, hanem kizárólag a népről való őszinte