Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején 171 bízhatatlanokról nem szólt. Ugyanez évben a főszolgabíró nemzetvédelmi szolgálat megszervezésére hívta fel, és ennek keretében a közhangulat megfigyelésére utasította. A körjegyző e szolgálatra azonnal javasolt hat embert, egy híján csupa horvátokat. Pedig Choma Géza körjegyző, aki 1933-ban került ide segédjegyzőként és 1939 óta volt vezető jegyző,

15 „kellő" eréllyel és ügyességgel szolgálta a Horthy rendszert. Nem habozott feljelenteni a plébánost helyettesítő hittanárt, mert az a kormányzóhelyettes halálakor nem tűzte ki a templomra a fekete zászlót, máskor meg ittasan énekelt a kocsmában. Az ez ellen berzenkedő tanítónőt leszerelte. Úgy látszik, azt a meggyőződést tudta kelteni, hogy a nép érdekeit szívén viseli. A telepítési törvény alapján még 1940-ben megindított és azóta húzódó házhelyjuttatás ügyében 1945 januárjában elérte, hogy az eljárást felfüggesszék, mert az igénylők javarésze katonai szolgálatban távol van, amikor pedig Kéri József pénztáros és Vlasics Rémusz nyilaskeresztes községvezető az úrbéres közbirtokosságot feljelentette tölgyfarönkök elárverezése miatt, mivel ez a faanyag hadicélokra is felhasználható, a tárgyaláson egyezséget-hozott létre és a feljelentést visszavonták. 1945 elején a községben 26 nyilas párttag volt és kiépített nyilas szervezet. Nyilas volt a segédjegyző is, akit ezért az ideiglenes nemzeti kormányra fel sem eskettek. Mikor tótszerdahelyi lakos szökött munkaszolgálatos katonákat köröztek, azt jelentette, hogy tudomása szerint azok az SS-be jelentkeztek és Németországba mentek, amivel a további nyomozásnak is elejét vette. 1944 december elején, mikor a Vörös Hadsereg elérte Iharosberénytés Marcalit, elrendelték a község kiürítését, de csak kincstári vagyontárgyakat szállítottak el, és mikor a Balatonról délre a hadműveletek három hónapra megálltak, ezeket is visszavitték. Úgy látszott, az igazgatás nagyjából normális mederbe tért vissza. Az esedékes újoncokat szabályosan behívták, az otthon maradt48 éven aluli férfilakosság heti két órás katonai kiképzését rendelték el. A főjegyző bonyolult hagyatéki ügyeket is elintézett. De a hatalom valósággal már a német katonaság kezében volt. A főszolgabíró a német parancsnokság rendeletére hivatkozással rendelte el az azonnali hóeltakarítást, az utak felszórását, de ennek végrehajtását a körjegyző csak fegyveres csendőri beavatkozással tudta a fogatos gazdáktól kikényszeríteni. Előfogatot egy hónapra a megyei hatóságok háta megett közvetlenül a német katonaság rendelt ki. Más ügyekben a nyilaskeresztes pártszervezetek rendelkeztek. A főszolgabíró csak a nyilas párt vezetővel „karöltve" tudott dohányt szerezni a falunak, a gyülekezőhelyről hazaszökött leventéket a nyilas községszervezetek kísértették Nádasd-ra, még a járási nyilas pártértekezletre szóló meghívókat is hivatalos (főszolgabíró-körjegyzők) úton küldték ki. A helyi nyilas pártszervezet megakadályozta alispáni intézkedés végrehajtását is. A nyomás mértékére jellemző, hogy amikor 1945 januárjában összeírták a Németországba kitelepülni kívánókat, a szomszédos Petriventéről és Semjénházáról senki, Tótszentmártonból azonban 6 család és 3 egyedülálló jelentkezett, összesen 25 személy. Közülük 3 nagygazda (5-7 igásállattal), 1 iparos, 1 tanító, 1 jegyzőségi díjnok. Apr. 10-i jelentése arra mutat, hogy utóbb ezek is meggondolták magukat és nem mentek el. A körjegyző- és beosztottainak nagyobb része nem jelentkezett. A lakosság élelmiszerellátása, állatainak takarmányozása, a tavaszi mezőgazdasági munkák munkaerő- és fogatszükséglete biztosítottnak látszott, de a fejetlenség, az utasítások ellentmondásossága egyre fokozódott. Március 1-én megszüntették az alig két hónappal korábban bevezetett általános katonai kiképzést és gyakorlatozást, ZmL., Alispáni iratok. Községi jegyzők törzskönyvi lapjai. 1. cs.