Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Degré Alajos: Egy dunántúli körjegyzőség a felszabadulás idején / 167–185. o.

168 Degré Alajos II. Köztudomású, hogy a Tiszántúl felszabadítása során a magyar közigazgatás vezetői, legtöbbször az üzemek vezetői is a kivert német seregekkel együtt elmentek, a helységek — éppúgy, mint az üzemek — vezető nélkül maradtak. Minthogy pedig a felszabadulás után rengeteg volt a tennivaló, akik segíteni akartak, összejöttek és megszervezték a község, az üzem, a város, idővel a megye vezetését is.

1 Ezekből az alkalmi társulásokból gyorsan fejlődtek ki az üzemi, majd a nemzeti bizottságok. Ezeket elismerte az ideiglenes nemzeti kormány, hisz az ideiglenes nemzetgyűlés létrehozatalában is nagy szerepe volt a nemzeti bizottságoknak.

2 A nemzeti bizottságok szervezetéről, tevékenységéről már kitűnő tudományos elemzések is születtek.

3 Mire Zala megye felszabadult, a nemzeti bizottságok fogalma országosan ismert volt, rég bebizonyult, hogy igen alkalmasak ä népi erők mozgósítására, valamint a német és nyilas uralom alatt tönkretett helységek új életének megindítására. Zala megyében is, ahol fejlett volt a munkásmozgalom, ahol tettre és szervezésre kész mozgalmi emberek tudták kezükbe venni a felszabadulás után a legsürgősebb teendőket; a közélelmezést, a közegészségügy biztosítását; a felszabadulás után néhány napon belül nemzeti bizottság alakult, és minden közérdekű teendőt maga szervezett meg, maga irányított. így történt ez például Nagykanizsán, Sümegen és Keszthelyen. E helyeken természetesen az első naptól fogva demokratikus, népi erők irányították az: egész közigazgatást, a termelést, az újjáépítést, hisz elsőnek mindenütt a kommunisták mozdultak meg és fogtak munkához. A falvak túlnyomórészében azonban erre nem volt lehetőség, mert a zalai falvakban munkásmozgalom-szervezésben, -vezetésben gyakorlott szegényparasztok nemigen voltak. Ezenkívül a régi vezetőréteg sem „ürítette ki" Zalát, mert mire a megye felszabadítására sor került, már nemcsak az volt mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a németek a háborút elvesztették, de az is, hogy a teljes német összeomlás igen rövid idő kérdése, hisz a Vörös Hadsereg Berlinhez közeledett, a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán, az olaszországi front pedig összeomlóban volt. Ezért Zalából csak azok költöztek át Németországba, akik szélsőségesen exponálták magukat a Horthy vagy éppen a nyilas rendszer oldalán. A kisebb közigazgatási vezetők tehát a helyükön maradtak, ellátták a sürgős teendőket. Ennek következménye az, hogy a falusi nemzeti bizottságok egy része igen későn alakult meg, pl. a Nagykanizsa közvetlen közelében fekvő Szepetneken csak két hónappal a felszabadulás után, június 3-án,

4 Nova — akkor — járási székhelyen június 23-án, a megyeszékhellyel szomszédos Zalabesenyőn pedig csak június 29-én.

5 Meg kell tehát gondosan vizsgálni, hogyan alakult a közigazgatás és a termelő munka a Zala megyei falukban, hogyan és mikor nyertek itt teret a demokrácia erői. Ezt a vizsgálatot egy kis községcsoporton próbálom az alábbiakban elvégezni. Nem általánosíthatok még Zala megye községeire vonatkozóan sem, mert a köz1 Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása. Bp., 1960. 146. 1. 2 Uo. 156. 1. 3 Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége 1944—1948. Bp., 1966. 4 Zala megyei Levéltár (az alábbiakban: ZmL), Szepetneki Nemzeti Bizottság 1945. évi jegyzőkönyve. 5 ZmL., főispáni iratok 248/1945.; ZmL. A felszabadulásról írt dolgozatok gyűjteménye; Vaska Miklós: Nova krónikája.