Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - KRÓNIKA - Balázs Péter: Az Országos Levéltár és a tanácsi levéltárak 1968-ban / 397–413. o.

Krónika 401 Az év folyamán Kanyar József levéltárigazgató a Munka Érdemrend ezüst, Degré Alajos levéltárigazgató a Munka Érdemrend bronz fokozata, Horváth Ferenc levéltárigazgató a Kiváló Népművelő, Sárközi Zoltán osztályvezetőhelyettes a Szocialista Kultúráért, Lakmann Gézáné, Mohácsy József és Sasvári Matild levéltári kezelők a Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesültek. Tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából Romhányi Emil segédlevéltáros, Jánosi Ferenc csoportvezető és Kossányi Béla egykori országos levéltári igazgató. Emléküket kegyelettel megőrizzük. Gyűjtőterület ellenőrzése. Iratbegyűjtés Az Országos Levéltár és a tanácsi levéltárak iratanyagának mennyisége az év folyamán az alábbiak szerint alakult: Országos Levéltár Tanácsi levéltárak Együtt Az iratanyag mennyisége az év elején Az év folyamán begyűjtött iratanyag Az év folyamán csökkenés (átadás, selejtezés) Az iratanyag mennyisége az év végén 37 799 827 290 38 336 104 663 2 133 1009 105 787 142 462 2 960 1 299 144 123 A tényleges gyarapodás tehát országosan 1661 fm volt, amelyből 537 fm az Országos Levéltár, 1124 fm pedig a tanácsi levéltárak állományát növelte. Feltűnő viszont, hogy az év folyamán begyűjtött iratok mennyisége az előző évihez viszonyítva egynegyedével, azaz több mint 1000 folyóméterrel csökkent. Az Országos Levéltár III. osztálya a Pongrácz család, Képes Endre, a Rudnay család (zárt letét) és Fejérváry Géza irataival gyarapodott, s állandó megőrzésbe vétel révén a Dalmady család fondját és a Kereskedelmi Minisztérium térképeit, vásárlás útján pedig a magyaróvári uradalom és Veress Endre iratanyagát egészítette ki. A IV. osztály a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (1859—1946), a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Salgótarjáni Acélgyára (1927—1944), továbbá pénzintézetek irataival növelte állományát. A Népi demokratikus Osztály jelentősebb mennyiségben minisztertanácsi, nehézipari, földművelésügyi, kohó- és gépipari, művelődésügyi, közlekedés- és postaügyi és pénzügyi iratokat szállított be. A Diplomatikai Levéltár 48 darabbal gyarapodott és állománya az év végén 105.915 Mohács előtti oklevél volt. A tanácsi levéltárak közül a fővárosi a budapesti büntetőtörvényszék (1942), a Fővárosi Tanács egyes osztályai, illetve igazgatóságai (1952—54) és gyámhatósága (1945—54), valamint az MNB fiókintézetei (1959. évi mérlegbeszámolók), a Baranya megyei a megszűnt termelőszövetkezeti jogi iroda és az 1952-ben megszűnt komlói járási tanács, a Bács-Kiskun megyei a különböző szintű tanácsok, a Békés megyei a sarkadi járási tanács (1950—58), volt ármentesítő társulatok és helyi egyesületek, a Csongrád megyei 1. sz. a szegedi államügyészség (1945—47) és a mezőkovácsházi járási tanács, a Fejér megyei a megyei tanács egyes osztályai, a Győr-Sopron megyei 2. sz. a kapuvári járási tanács és községei (1952—54), a Komárom megyei a volt tanfelügyelőség, Komárom Város, a pilismaróti uradalom, a tatabányai szénbányászati tröszt és az MNB esztergomi fiókja, a Pest megyei a megyei tanács VB titkársága és pénzügyi osztálya, a megyei népi ellenőrző bizottság és Cegléd város (XX. sz.), a Szabolcs megyei a nyíregyházi városi tanács VB osztályai (1950—60) és a Szabolcs-Szatmár megyei területi egyeztetőbizottság (1950-—63), a Szolnok megyei a megyei, járási városi és községi tanácsapparátus, a Tolna megyei két járási tanács (1952—57) és a népi ellenőrző bizottságok a Vas megyei a járási és községi tanácsok (1956-ig) és a Veszprém megyei a keszthelyi járás osztályai (1950—56), a megyei építő- és szerelőipari vállalat (1954—56), a pápai Elekthermax (1951—62) és a pápai járásbíróság telekkönyvi hivatala (1881—92) iratait vette át. A levéltárak 2421 szervellenőrzést végeztek, amely országosan majdnem egyenlő arányban oszlott meg a levéltár székhelyén és a gyűjtőterület más városaiban levő szervek között. Az ellenőrzések száma az előző évihez viszonyítva (3293) szembetűnő csökkenést mutat. A jelenségre érdemes felfigyelni, mert mindenképpen meglepő jelenség, hogy az Országos Levéltár ellenőrzéseinek száma az előző évinek felét sem éri el, az egyik területi levéltár pedig az év folyamán egyetlen ellenőrzést sem végzett. A Levéltári Igazgatóság a tervek összeállításához kiadott irányelvekben a gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák keretében a selejtezések ellenőrzésén túlmenően a tanácsok iratkezelésének és irattári helyzetének összefoglaló értékelését jelölte meg. E célból elsősorban azon tanácsok felkeresését tartotta szükségesnek, ahol a levéltárak eddig még nem végeztek ellenőrzést, illetve ahol a korábbi