Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 30–31. (1967–1968) / 393–396. o.

Folvóiratszemle 395 lengyel folyóirat ismertetését közli. — No. 3.: A számban közölt cikkek mind a művészet és a levéltárak viszonyával és a művészeti levéltárakkal foglalkoznak. Bevezetőjében WALTER MÜIR WHITEHILL összefoglalja a kérdést s felvázolja a többi cikkek problematikáját, — ELIZABETH В. WOOD a házi felszerelési eszközök történetére vonatkozó kéziratos és nyomtatott forrásokkal foglalkozik. — GARNETT MC. COY cikkének tárgya: az amerikai művészet „levéltárai", melyek valójában a legkülönbözőbb helyeken és gyűjteményekben találhatók. Központjuk a Detroit Institute of Arts-ban van, s 1954-ben nyert szilárdabb szervezetet. Célja az amerikai művészettörténeti kutatás ösztönzése és segítése. — DANIEL J. REED a készülő USA arcképkatalógusról ir, mely egyelőre valamivel kevesebb, mint 10 000 tételből áll. Könyvalakban is meg fog jelenni. — KENNETH H. MAC FARLAND cikke arról szól, hogyan használják a kutatók és tanulók az amerikai levéltárak művészeti anyagát. — DORM AN H. WINFREY a New—York-i és a Riverdale-i Toscanini levéltárról ír, — MARY ELLIS PELTZ pedig a Metropolitan opera levéltáráról, BERNICE M. NICE cikke a Kirsten Flagstad gyűjteményről szól. Ez 1964-ben alakult a kaliforniai történelmi társulat könyvtárában s a világ összes híres énekeseire vonatkozó adatokat gyűjt. — BARBARA J. KAISER a Wisconsin-i színháztudományi központ forrásanyagát ismerteti. A központ elsősorban az amerikai színházak XX. századi történetére vonatkozó forrásokat gyűjt. -— RAYMOND FIELDING a filmtörténeti levéltárakról ír. A filmtörténet forrásai igen nagy mértékben pusztulnak el, s bár 200 amerikai egyetemen és kollégiumban foglalkoznak filmtudománnyal, igen nehéz filmtörténeti forrásokhoz hozzájutni. Felsorolja a filmlevéltárak által gyűjtött forrásfajtákat, melyek írott források is lehetnek, de legfontosabb forrás maga a film. Végül felsorolja az Egyesült Államok területén található filmtudományi levéltárakat, számszerint 11-et. — LILLIAN BROWN cikke a megszervezés alatt álló National Library of Television-ról szól. — A könyvrecenziók közt található a Bibliográfia delI'Archivio Vaticano ismertetése. A külföldi folyóiratszemlében egy ausztrál, egy francia, egy venezuelai és egy jugoszláv folyóirat ismertetését olvashatjuk. •— No. 4. : WALTER RUNDELL bevezető cikkében a levéltárak és kézirattárak anyagának fokozott tudományos kiaknázását sürgeti. Célszerűnek tartja a fontosabb gyűjtemények teljes anyagának filmrevételét, s a történészek, könyvtárosok és levéltárosok közti együttműködés fokozását. Biztatónak tartja, hogy a levéltárak „liberálisoknak" mutatkoznak; egy 1966-os körkérdésre válaszolva 96 gyűjtemény közül 79 közölte, hogy teljes iratsorozatokról óhajt fotómásolatokat készíttetni. — DAVID J. DELGADO a levéltáros és a tudósok viszonyáról ír. A kutatás megkönnyítése céljából legfontosabb a megfelelő segédletek készítése. •— MAYNARD J. BRICHFORD cikke hangsúlyozza, hogy fontos az államok kormányait tájékoztatni a levéltárak munkájáról. A levéltárosnak aktív módon kell működnie abban a világban, melynek dokumentumait gyűjti. — SYLVAN M. DUBOW Nagy-Washington zsidó történelmi társulatának levéltári programját ismerteti. A társulat 1960-ban alakult meg, levéltári bizottsága 1961-ben. — WILLIAM R. PETROWSKI cikke a Federal Records Center-eket ismerteti. 13 ilyen központ működik az Egyesült Államokban, a szerző a bennük folyó kutatás lehetőségeit taglalja. — HELEN L. DAVIDSON a vállalati levéltárak nélkülözhetetlensége mellett foglal állást, miközben az Eli Lilly Co cég levéltárát ismerteti, melynek levéltárosa. A vállalat 1966-ban 90 éves volt. — A szám végén könyvrecenziók találhatók — köztük egy dán és egy francia mű ismertetése. — A külföldi folyóiratszemléhen egy cseh, egy NSZK-beli, egy román és egy délafrikai folyóirat tartalmával ismerkedhetünk meg. — A folyóirat minden számában számos kisebb közlemény és társulati hír is található. — Vol. 31 (1968). No. 1.: HERBERT E. ANGEL a kétarcú Janus istennel hasonlítja össze az ún. record center-eket, ahol a hivatalok már nem használt, de a rögtöni megsemmisítéstől megóvandó iratait őrzik. Ilyen irattárakat az amerikai államok, városok, nagyobb társaságok, ipari és kereskedelmi vállalatok több, mint fele létrehozott. Azért hasonlítja őket Janus istenhez, mert kétarcúak : anyaguk egyrésze a zúzdába, másik része a levéltárakba kerül. Ezek az irattárak új, ablak nélküli épületekben nyertek elhelyezést, melyek megfelelő szellőztetéssel, hőmérséklettel, világítással vannak ellátva. E record centerek levéltári szolgáltatásokat is teljesítenek. Az iratokat rendezik és segédleteket is készítenek hozzájuk az irattár alkalmazottai. — DALLAS IRVINE az osztályozás problémáival foglalkozik s megkísérli osztályozni az osztályozások típusait. — CARL LOKKE a nagy francia forradalom és a levéltárak viszonyáról írt cikket. Igen sok irat pusztult el a forradalom tüzében, de még több pusztult volna el, ha a forradalom meg nem szervezi a francia nemzeti levéltárat. — C. E. DEVING a kéziratok katalogizálásának módszerével foglalkozik a Yale-i egyetem kéziratai Beinecke féle katalógusának ismertetése során. — Dél Karolina állam 125 éves katonai kollégiumának levéltárát ismerteti THOMAS A. GROGG cikke. Ez a levéltár egészen új: 1966-ban nyílt meg, miután Mark W. Clark tábornok iratait a kollégiumnak adományozta. 60.000 kéziratot, 40.000 fényképet tartalmaz. Anyaga elsősorban a második világháború európai és földközi tengeri frontjával, valamint a koreai háborúval foglalkozik. — DAVID С. DUNIWAY a kormány és a közvetlen felügyelete alá tartozó szervek iratanyagának sorsával foglalkozik. Cél: az értékes iratok megőrzésének biztosítása és annak elkerülése, hogy egy iratból sok példányt őrizzenek meg. Az adatok computerekbe táplálása nem megoldás, mert ezáltal csak a