Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 30–31. (1967–1968) / 393–396. o.

396 Folyóiratszemle szabványosított aktákat lehet megragadni. A különböző közigazgatási szerveknek kooperatív módon kell a fontos iratok sorsáról gondoskodniuk. Meg kell állapítani az igazgatás minden szintjén: ki a felelős a legfontosabb iratok megőrzéséért. Szerző — jellemző módon az egységes levéltári szervezés iránt már az USA-ban is kibontakozó igényre — levéltárak és állami szervek kooperációjának hangoztatásán túl egyenesen szövetségi segélyprogramot javasol a helyi szintű levéltárak létesítésére és fenntartására, a legjobb megőrzési lehetőségeknek, a dokumentáció legnagyobb hatásfokának megteremtésére. — PHILIP D. JORDAN a tudós és a levéltáros viszonyáról ír. A szám végén egy levéltáros himnuszt találunk. A himnuszt Rafael Angel Barroeta írta, zenéjét Evendő Castellanos szerezte, s az 1967. évi venezuelai levéltáros kongresszuson énekelték először. — No. 2.: H. G. JONES az amerikai egyetemeken 1938 és 1968 közt folyó levéltárosképzéssel foglalkozik hosszabb cikkében. Szerinte az egyetemeken folyó levéltárosképzés nem elégséges és sok még a tennivaló, hogy az amerikai levéltári hálózat megfelelő levéltárosutánpótlása biztosítva legyen. — T. R. SCHELLENBERG a könyvtárosképző szakiskolákban folyó levéltárosképzéssel foglalkozik. A kétféle képzésnek együtt kell történnie, mert a kettő kiegészíti egymást. — A levéltárosok és a könyvtárosok képzésével foglalkozik JOHN C. COLSON cikke is, W. KAYE LAMB pedig azt a kérdést vizsgálja: autodidakta legyen-e a modern levéltáros vagy formális képzésen menjen-e keresztül? Feltétlenül szükséges a formális képzés, de ehhez gyakorlati tapasztalatnak kell járulnia. — SHERROD EAST Maryland állam 1967. évi alkotmányozó gyűlésének irataival foglalkozik. — No. 3.: A szám kollégiumi és egyetemi levéltárak kérdéseit teszi vizsgálat tárgyává. ROBERT M. WARNER bevezető cikke áttekinti az 1156 amerikai és 46 kanadai egyetemen és kollégiumban nyert tapasztalatokat. Egészen nagy levéltárak is vannak köztük, így a 30.000 köbláb iratot tartalmazó harvardi. Legtöbb helyen azonban az egyetemi (kollégiumi) levéltár csak a könyvtár kiegészítő része. — HERBERT FINCH a kollégiumi levéltárak titkosságának kérdését vizsgálja. Sürgeti, hogy az anyagnak csak a feltétlenül szükséges részét kezeljék titkosan. — HELEN L. CHATFIELD, WILLIAM F. SCHMIDT és SARAH J. WILSON az egyetemek iratkezelésének kérdéseit vizsgálja és egy ajánlott selejtezési ügykörjegyzéket is közöl az egyetemek számára. — BRUCE С. HARDING szövetségi (központi) hivatalok és az egyetem viszonyával foglalkozik az irattermeléssel, ahogyan ő nevezi: az „iratrobbanással" kapcsolatban. — W. KENT HACKMANN a kisebb kollégiumi levéltárak kérdéseit vizsgálja. — No. 4.: JOHN E. WICKMAN, az Eisenhower-ről elnevezett könyvtár igazgatója John Foster Dulles volt külügyminiszter iratait ismerteti. — DENNIS R. BODEM a levéltárak iratbegyűjtő és feldolgozó munkájának problémáival foglalkozik. — NATHAN REINGOLD cikkében azt adja elő, mit tapasztalt és tanult az egyetem elvégzése utáni első munkahelyén, a Nemzeti Levéltárban. — WALTER E. WELCH a fonográffal felvett zenei forrásokról ír. Áttekinti a fonográftechnika fejlődését 1888 óta, ^s az első kísérleteket a hangfelvételek levéltári gyűjtésére. Ismerteti a mai kísérleteket az Egyesült Államokban és Angliában a régi hangfelvételek újrafelvételére. — A film történelmi forrásértékéről szól JOHN B. KUTPER cikke. A film a történetíró számára a leghasznosabb forrás lehet, de felhasználásának módja nem egyszerű és új forráskritikai problémákat vet fel. — A folyóirat.számait ebben az évben is sok kisebb közlemény, társulati hír, könyv- és folyóiratrecenzió egészíti ki. Borosy András