Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 30–31. (1967–1968) / 393–396. o.

394 Folyóiratszemle kaját megnehezíti forrásainak gyér volta. A vállalatok vezetői gyakran cserélődnek s a visszavonult vagy elhalálozott vezető iratainak nagyrésze elvész, köztük gyakran a legfontosabbak is. Örvendetesnek tartja a szerző, hogy újabban kezdik felismerni a vállalatok iratanyaga megőrzésének jelentőségét és pl. a Boeing, a Bank of America és a Western Electric vállalati levéltárakat létesített. A szerző ismertet néhány, a „business history" témakörébe vágó kiadványt is. — HAROLD Т.РШКЕТТ a kormányszervek általános levelezésének „szelektív megőrzésé"-vel foglalkozik. E levelezés nagyrésze igen fontos történelmi forrás, szelektálása azonban elkerülhetetlen, mert naponta(!) átlagban 4 millió levél fut be a kormányszervekhez. (Ezek 17%-áról készül másolat, vagy kivonat.) A szerző különböző módszereket sorol fel, melyek segítségével a lényeges iratokat ki lehet emelni ebből az óriási papírmennyiségből. — FRANK B' EVANS a levéltáros és az irattáros viszonyáról írt tanulmányt. Fontosnak tartja a levéltárosok és irattárosok közti viszony szorosabbá tételét. Е témával már két évtizede foglalkozik az amerikai szakirodalom, melyből a szerző tételének igazolására példákat hoz fel. — MORRIS L. RADOFF az 1774. évi Maryland-i konvenció üléseit megörökítő, hiányzó kézirattal foglalkozik. — CHESTER RAYMOND YOUNG tanulmányának tárgya a Hawaii-szigetek közlevéltárának megalakulása. A levéltár 1906-ban alakult meg, mikor az Egyesült Államokban még csak 14 államnak volt levéltára. — MORRIS RIEGER az 1966. évi washingtoni rendkívüli nemzetközi levéltári kongresszusról számol be, elégtétellel állapítva meg : a kongresszuson sokkal több ország küldöttei vettek részt, mint bármelyik korábbin, s a résztvevők általában magasabb beosztású személyek voltak, mint más alkalmakkor. — EDWIN F. KLOTZ egy másik konferenciáról számol be, mely az Egyesült Államok levéltári forrásainak a nevelésben és a közigazgatásban való felhasználásával foglalkozott. — PHILIP P. MASON az amerikai és kanadai levéltárosok fizetéséről közöl érdekes cikket. 350 levéltárnak és történettudományi intézetnek küldött ki körlevelet, ezek közül csak 129 (!) válaszolt. A választ küldő intézmények alkalmazottainak száma 8890 fő. Köztük van az 1828 alkalmazottat foglalkoztató National Archives and Records Service is. A cikk írója megállapítja, hogy a levéltárosok fizetése a tanárokéhoz és a tanítókéhoz viszonyítva nem kedvező, mert ezek átlagfizetése valamivel több, mint egy levéltári osztályvezetőé (havi 725 dollár). — A cikkek után 616 tételből álló bibliográfia található. — A könyvrecenziók közül megemlítendő a RICHARD M. SCAMMON által kiadott America at the Polls; a Handbook of American Presidential Election Statistics 1920—1964. с műről szóló. Az ismertetett könyv az 1920 és 1964 közti amerikai elnökválasztások statisztikai feldolgozása. — A külföldi folyóiratszemlében egy holland, egy lengyel, egy angol és egy jugoszláv folyóirat ismertetését olvashatjuk. — No. 2. : Az e számban közölt cikkek mind a levéltárakban és kéziratgyűjteményekben felhasználható gépi berendezésekkel foglalkoznak. FRANK G. BÜRKE 3 ábrával illusztrált tanulmánya az automata technikának az iratok kezelése és ellenőrzése terén történő alkalmazásáról szól. A computerek alkalmazása elkerülhetetlen az őrzött iratok számának hatalmas arányú növekedése miatt. A Library of Congress 100 000 dobozban elhelyezett kéziratgyűjteményének teljes feltárásához 50.000 drb., computer által előállított információs kártyára lesz összesen szükség. — RITA R. CAMPBELL cikke az iratok gépi mutatózásával foglalkozik. Ez bármilyen módon rendezett, sőt rendezetlen iratanyaggal is elvégezhető, a gépi mutatózás elvégzéséhez nincs szükség az iratanyag újjárendezésére, bár előnyösebb, ha az iratanyag rendezve van. — M. CLAUDIA I. H. M. apáca az 1967-ben megjelent New Catholic Encyclopedia indexkötetének gépi elkészítéséről számol be. Az enciklopédiában 4800 szerző 17 000 cikke jelent meg, 7000 illusztráció és 300 térkép teszi szemléletessé. Az automatizáció az indexkötet elkészítését könynyebbé és gyorsabbá, magát az indexet megbízhatóbbá tette. — RÜSSEL M. SMITH az automatikus úton történő mutatózás egy másik alkalmazásáról ír. A Library of Congress eddig az Egyesült Államok elnökeinek irataiból 16 indexkötet 467 000 tételét készítette el gépek segítségével. Egyelőre 1,5 millió tétel elkészítését tervezik. Hasonló mutatózást más iratgyűjteményekben is lehetne készíteni. — JAY ATHERTON cikke a Public Archives of Canada kéziratkatalógusának gépesítéséről szól. E célból tanulmányozták a Library of Congressnek az amerikai elnökök iratairól készített indexeit, de nem másolták le azok módszerét, hanem saját céljaikhoz alkalmazták. — ELIZABETH В. WOOD kérdés-felelet formájában fejti ki az információk gépesítésének szerinte legfontosabb problémáit. Végső fokon a computereknek a levéltári munkában való alkalmazása szerinte jobb és átfogóbb történelmi művek megírásához fog vezetni. — CHESTER L. GUTHRIE tanulmányában a gépi adatszolgáltatásnak és a vezetők döntéseinek viszonyát elemzi. Szerinte a gépi adatszolgáltatás követ-. keztében a döntések folyamata megváltozik. Nemcsak a vezető húzhat hasznot a döntéseket segítő adatok szabályszerűbb elrendezéséből, hanem a levéltáros és a történész is. Ha jobb információs rendszert tudunk kialakítani, jobb történelmet is tudunk majd írni és esetleg helyesebb döntéseket tudunk hozni. — BARBARA FISHER és FRANK B. EVANS bibliográfiai áttekintést ad az automatizáció, az információelmélet s a levéltárak és kéziratgyűjtemények adminisztrációja irodalmáról. — A könyvrecenziók közt egy NDK-beli és egy francia kiadvány ismertetését is megtalálhatjuk. — LESTER К. BORN külföldi folyóiratszemléjeben ezúttal egy cseh, egy dán, egy holland, egy norvég és egy