Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Slovenská Archivistika, R. II–III. (1967–1968) / 387–390. o.

388 Folyóiratszemle is tanulságos összefoglalást olvashatunk a szlovákiai török hódoltság gazdaságtörténetének forrásairól (W. KAPCÁN). — C. 2.: LADISLAV HUBENÁK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szlovákiai történeti források tükrében című tanulmányában az 1917—1921-es évekre szorítkozva levéltári dokumentumokkal bizonyítja az oroszországi események szlovákiai hatását. Legbecsesebb forrásanyaggal a prágai Központi Állami Levéltár és a Hadtörténelmi Levéltár szolgál. Természetesen 1918-ig igen jelentős dokumentumokat őriznek a budapesti és bécsi levéltárak is. Az osztrák— magyar hadseregből a Vörös Hadseregbe átállt és a bolsevikok oldalán küzdő szlovák katonák szerepét dokumentáló adatokat a moszkvai, leningrádi, kievi levéltárakban talál a kutató. Szerző kifejti, hogy a szlovákiai megyei levéltárakban találhatók a forradalmi mozgalmakra, a Csehszlovák Köztársaság megalakulására, az Októberi forradalom visszhangjára, a sztrájkokra, a burzsoázia és a burzsoá állam megtorló intézkedéseire vonatkozó legfontosabb adatok, de a bírósági, az államhatalmi szervek irataiban is pótolhatatlan forrásértékű dokumentumok találhatók. — VINCENT SEDLÁK Szlovák regesztákc. tanulmánya a Marsina által már említett, 1301 utáni regesztás forráskiadvány terveit ismerteti. Az 1301—1387. évek a magyar történetírásban éppúgy, mint a szomszédos országokéban, eléggé elhanyagolódtak Szlovákiára vonatkozóan e korból csak kb. 6000 kiadott oklevelet ismerünk, ám ezeken kívül már több mint 23 ezret gyűjtöttek össze. A duplikátumokat ebből végülis leszámítva a mintegy 17 ezer számbajöhető oklevélből 6100 van a szlovákiai levéltárakban, míg a többi a magyarországiakban található. A tervezett kiadvány az anyagot egyes darabjaiban in extenso, vagy rövidített szövegközlés formájában, nagyrészüket azonban regesztákban és rövidített regesztákban fogja kiadni. — STEFAN RUDOHRADSKY a legfőbb szlovák nemzeti államhatalmi és közigazgatási szerveknek 1944 és 1960 között keletkezett jelentéseit veti alá irattani és forrásértékelő elemzésnek, hangsúlyozva az újkori diplomatikai kutatások nagy jelentőségét. A külső és belső jegyek elemzése alapján tanulságos, bár helyenként teoretizálóan fogalmazott következtetéseket von le a jelentések keletkezését, szerkezetét, külső jegyeit illetőleg, hangsúlyozva, hogy a betűk mögött a jelentés eszmei tartalmát kell az értékeléshez megvizsgálni : ennek során összevetve azt a politikai, gazdasági, kulturális általános háttérrel. — JULIUS SOPKO Középkori kéziratok Szlovákiában c. tanulmánya elmondja, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Kollégiumának kebelében nemrégiben létrehozott külön bizottság végre megkezdte a középkori kódexek felkutatására és feltárására irányuló munkálatokat. Rövid jelentések és leltárak készültek, elsősorban a vonatkozó irodalom, a Szlovákiában fellelhető és a Szlovákiából elkerült kódexek ismertetésével. Ma a kéziratgyűjteményeket Szlovákiában a levéltári könyvtárak és múzeumok őrzik, s mindazok a tudományos intézmények, amelyek az egykori kolostorok könyvtárait átvették. Első helyen áll köztük a pozsonyi káptalan könyvtára (a Szlovák Központi Állami Levéltár őrizetében), amely 68 kódexet őriz. Pozsony város levéltára ugyancsak a káptalani könyvtárból származó 28 anabaptista (habán) kézirat ritka gyűjteményének őrzője. Figyelemreméltó a keleti (arab, török, perzsa) kéziratok 286 kötetnyi, az egyetemi könyvtárban található gyűjteménye. Szerző a továbbiakban igen részletes tájékoztatást nyújt a Szlovákiában fellelhető teljes — vagy töredékes — középkori kéziratokról. Külön, részletesen és pontosan sorolja fel a múlt században külföldre került kódexeket, sürgetvén a magyar, lengyel, osztrák és német könyvtárakban folytatandó kutatásokat az elkerült középkori kéziratok felkutatása, azonosítása és jegyzékbe foglalása érdekében. — JOSEF KLACKA Pozsony megye közgyűlési iratainak 1579—1849 közötti részét (175 kötet könyvet és 955 iratcsomót) ismerteti. A jegyzőkönyvek végig hiánytalanul megmaradtak, de 1714-ig csak 5 és innen 1730-ig is csak további 2 kötetet tesznek ki. A bejegyzések nyelve latin és később egyre inkább magyar. A közgyűlési iratok csak 1664-től vannak meg: a régebbiek 1800- és 1803-ban elégtek, és még a XVII. századi iratanyag is igen hiányos. Az anyag nemcsak a megye történetének, hanem Pozsony centrális helyzete következtében Magyarország történetének is fontos forrása. — JOSEF KOCIS Thurzó György és Imre a Thurzó levéltár részeként a besztercebányai levéltárban őrzött naplóit ismerteti az 1597— 1604, 1607, 1612 és 1617, évből. A naplók bejegyzései részint családi és személyes jellegű, részint földbirtokkezeléssel kapcsolatos, részint megyei és országos politikai természetű feljegyzések, de találunk említést más jelentős eseményekről is. — A szám magyar vonatkozásban a Helytartótanács levéltári leltárát és Horthy Miklós titkos iratait ismerteti, a beszámolók között szempontunkból is tanulságos összeállítást találunk a Hofkammerarchiv Szlovákia gazdaságtörténetére vonatkozó forrásairól, egy másik cikk pedig az Országos Levéltárban őrzött, a XVIII. századi Szlovákiára vonatkozó családi levéltárakat sorolja fel. — R. III. (1968). С L: MICHAL KUSIK hosszabb tanulmánya (A levéltártan helye a tudományok rendszerében) a kérdés körül a Brno-i történészkongreszszuson lezajlott, és a Sbornik Archivnich Práci-ban közölt vitába kapcsolódva arra az eredményre jut, hogy a levéltártan tudomány, és a társadalomtudományok közé, ezen belül a történeti, még tovább: a történeti segédtudományok közé sorolandó. Ehhez kapcsolódva tanulságos fejtegetésekben felvázolja a levéltártan kutatási területét, határait. A történeti segédtudományok kapcsán hangsúlyozza azonban, hogy ezek történetileg jórészt nem a történetírás, hanem a jogi élet igényeiből