Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Slovenská Archivistika, R. II–III. (1967–1968) / 387–390. o.

Folyóiratszemle ____^ 387 világháborúig. — JAROSLAV PROKOP tanulmánya az 1738. évi, Cseh- és Morvaországra kiadott, a robotokat és a jobbágy-földesúri viszonyok egyes vitás kérdéseit szabályozó pátens történetét ismerteti, kitekintéssel az akkori parasztmozgalmakra is, — igen tanulságos analógiaként a magyarországi úrbérrendezés értékeléséhez. — STANISLAV POLÁK 26 cseh földesúri mezővárosnak a XVI. század első feléből fennmaradt vásári könyveit ismerteti: leírásukat, rendszerüket, levéltári feldolgozásuk egyes kérdéseit, sajátos diplomatikájukat és forrásértéküket. — Ehhez a témához kapcsolódik JIRI CAREK és BORIVOJ LÛZEK tanulmánya, mely az északnyugatcsehországi városi (alapvetően igazgatási, gazdasági és igazságszolgáltatási) könyvek különböző típusait és a bennük alkalmazott részint német, részint cseh terminológiát ismerteti. — JAROSLAV NOVOTNY a XVI.—

XVII. századi morva ár- és bértörténet forrásaiként a városi könyvek és számadások egyes kategóriáit ismerteti (pl. a kórházi vagy a templomszámadásokat, a végrendeletek könyvét, céhkönyveket, stb.), és megadja a számbajöhető kötetek típusonként csoportosított teljes jegyzékét. — JOZEF HANES Schwarzenberg Károly herceg osztrák tábornagynak (a lipcsei győzőnek, de az 1812—13. évi orosz hadjáratban egy osztrák hadtest élén még Napóleon szövetségesének) az orosz hadjárat alatt működő katonai irodájáról ír. — A. V. FLOROVSZKIJ a Nagy Péter kori orosz kapcsolatokra vonatkozó, cseh levéltárakban és gyűjteményekben található igen gazdag és sokoldalú forrásanyagot ismerteti. — A tudósítások között GERHARD SCHMIDT a drezdai Staatsarchivban található, a csehszlovák történetre vonatkozó lényeges forrásokról számol be: a cikk feltétlen figyelmet érdemel a hazai Hungarica kutatások szempontjából is. — FRANTIÍÍEK BENE§ az olasz levéltár ügyet ismerteti igen részletesen, — ZDÈNEK SAMBERGER pedig az 1961-ben megjelent L'Histoire et ses méthodes című francia történettudományi kézikönyvnek a levéltárügyet és a történeti segédtudományokat tárgyaló fejezeteit ismerteti. — Mindkét évfolyam együttes áttekintése meggyőzően érzékelteti az olvasóval a csehszlovák levéltárosok munkájának nemcsak szakmailag, hanem történettudományi megalapozottság szempontjából is magas színvonalát, és főleg az erős igényt munkájuk minden irányú rendszeressé tételére. V. K. SLOVENSKÁ ARCHIVISTIKA. Vydáva Slovenská archivna správa v Bratisiave. R. II. (1967). C. 1.: KAROL REBRO az 1465-ben Mátyás király által alapított Academia Istropolitana történetét tekinti át: ezt különösen megnehezíti az a köÜbiény, hogy az egyetemnek zárt levéltári anyaga nem maradt, csak más fondokban, személyi iratokban szétszórva találhatunk rá adatokat (így Johannes Gattus szicíliai dominikánusnak — aki 1467-ben jött Pozsonyba — iratai között). Szerző megállapítja, hogy az Academia humanista jellegű egyetem volt, de csak az artes és theologiai fakultás működött, jogi vagy orvosi fakultásának működésére nincs bizonyíték, még kevésbé arra, hogy ott római jogot is tanítottak volna: ezt a kor magyar nemessége nem is tűrte volna el. Szerző hangsúlyozza, hogy az Academia kancellárja végülis az egyházi és nem a világi hatalomnak képviselőjeként működött. A tanulmány végén három oklevelet olvashatunk a Vatikáni Levéltárból 1467-ből és 1469-ből az egyetem anyagi alapjaira és pozsonyi elhelyezésére vonatkozóan. — RICHARD MARSINA a történelmi segédtudományok Szlovákiában című cikkében hangsúlyozza e tudományszakok szoros kapcsolódását a magyarországi kutatásokhoz, mivel a Szlovákiára vonatkozó okleveles anyag a Magyarországra vonatkozó okleveles anyagban található. Áttekintve a magyar és szlovák diplomatikai kutatások történetét, ismerteti a Codex diplomaticus Slovaciae terveit és előmunkálatait : a nagyrészt a budapesti és esztergomi levéltárakból összegyűjthető anyagnak 1301-ig teljes szövegű kiadását, 1301 és 1387 közöttről pedig regesztás publikációját tervezik. Az 1387—1437 közötti periódusra a Zsigmondkori Okmánytár már rendelkezésre áll, — az 1437—1526 közötti anyag feldolgozása még csábító, megoldandó feladat. Eddig több mint 20000 szlovák vonatkozású oklevelet gyűjtöttek össze: a cikk hangsúlyozza a kutatásokba a levéltárosok fokozottabb bevonásának szükségességét. — JOSEF KABRDA a szécsényi szandzsák rajainak (adózó keresztény lakosságának) kötelezettségeit rögzítő 1554—1555. évi Kanunnamé-t, törvénykönyvet közli, az isztambuli miniszterelnökségi levéltárból, latin transzlitterációban és szlovák fordításban, magyarázó jegyzetekkel, bevezetésül pontos felsorolásban tekintve át az ismert magyarországi Kanunnamé-kat és elhelyezve közöttük a szécsényi szandzsákét. —JURA J ZUDEL a Pálffy levéltárnak a család nagy ausztriai uradalmaira vonatkozó forrásanyagát ismerteti, uradalmak szerint csoportosítva mutatva be azt, értékelve forrásértéküket és felhasználhatóságukat. A marcheggi uradalom 1704—1706. évi irataiban adatokat találunk az uradalomnak a kuruc seregek által történt elpusztítására. A Krumbach-i, Kirchschlag-i és Saubersdorf-i uradalmak 1642—1669 közöttről megmaradt anyagához képest a többi uradalomé (csak rövidebb ideig lévén a család birtokában) kisebb jelentőségű és terjedelmű. — A könyvismertetés rovatban számos, hazai kutatásainkat is érdeklő könyv említésével találkozunk, így például a Bars megyei jobbágyság A. SPIESZ és J. W ATZ KA által készített XVIII. századi történeti statisztikájáéval, szerzőknek a recenzeáló PETER RATKOS-sal folytatott vitájával együtt. Saját kutatásaink számára 13 Levéltári Közlemények