Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Sbornik Archivnich Praci, R. XVII–XVIII. (1967–1968) / 385–387. o.

386 Folyóiratszemle paleográfiai és kódex tanulmányokról, DARINA LEHOTSKA Szlovákia újkori diplomatikájának kérdéseiről ír. — JAROSLAV MACEK a legújabbkori iratok osztályozásának problémájával, OLDRICH SEDA a levéltárelmélet és gyakorlat kérdéseivel, JINDRICH OBOSLIK pedig a levéltárak kihasználásával s a selejtezéssel foglalkozik. — Tanulságos a hozzászólók közül ZDENEKSAMBERGER és JOSEF HANZAL vitája: előbbi az archivisztikát, mint önálló tudományt határozza meg és helyet kíván neki adni a történeti segédtudományok rendszerében, — utóbbi elutasítja e fogalom bevezetését arra hivatkozva, hogy szakmai részei túlságosan szűkek ahhoz, hogy tudománynak lennének nevezhetők, kutatási módszerei pedig más tudományágak módszertanába tartoznak. A szám második részét mintegy 230 oldalon az 1963—65. évek 2108 tételből álló nemzetközi levéltári bibliográfiája tölti ki, (folytatva az 1964. évi 2. számban közzétett, az 1955—62. évet feldolgozó bibliográfiát). Az önállóan megjelent munkákon kívül 54 periodikus kiadványt is 12 tárgycsoportban szisztematizálva, és tételenként jórészt annotálva feldolgozó bibliográfia rendkívül tanulságos, külön elemzésreis méltó körképet ad a világ levéltárügyét a vizsgált időszakban foglalkoztató problémákról. •— 2.: ZDENEKSAMBERGER a szovjet levéltárügy 50 évét, annak eredményeit, a levéltári munka egyes területei szerint rendszerezetten összefoglalva méltató cikke után LADISLAV HUBENÁK közel 100 oldalas, 75 dokumentumot közlő publikációját olvashatjuk a fasiszta, szlovák állam létrejötte után a Vágtól nyugatra fekvő, német katonaság által megszállt területen létesített ún. Schutzzone-val kapcsolatban. E terület kézbentartásását a Lengyelország elleni felvonulás céljából a németek már ekkor biztosítani akarták: ezért a területről nemcsak a csehszlovák hadsereg által otthagyott roppant tömegű hadianyagot szállították el, de megkísérelték helyzetüket állandósítani, egyfajta katonai közigazgatás létrehozásával, végül a terület légvédelmére való hivatkozással.—

JOSEF GÖRNER és ADOLF TUREK tanulmánya az állami erdőgazdálkodás 1949—1960 közötti szervezetét mutatja be, a szervezet egyes elemei szerint ismertetve a vonatkozó rendeletanyagot és főbb szervezési adatokat. —JOSEF KOLLMANN tanulmánya az átmeneti levéltáráknak a tömeges irattermelés folytán egyre égetőbb kérdésével foglalkozik, a szakirodalom alapján részletesen bemutatva és elemezve az USA-ban, Kanadában, Angliában, Franciaországban, a két német államban és a Szovjetunióban erre vonatkozóan kialakítóit véleményeket, illetőleg elért eredményeket. — JAN SVOBODA rendkívül részletes cikkben áttekintést ad a levéltári fényképezés egész technikai problematikájáról, ideértve a legkorszerűbb reprográfiai módszereket is. — FRANTISEK ROUBIK a cseh helytartóság 1577—1749. évi hivataltörténetét mutatja be, terjedelmes analógiaként a hazai hivataltörténeti kutatás számára is jól felhasználható cikkében: a helytartóság szervezetét, illetékességét, ügykezelését és (kitérve a kebelbéli rangvitákra is) a személyzet viszonyait. A tanulmány főleg az instrukciókra épít. A helytartóság régi szervezetét 1749-ben igazságszolgáltatási és igazgatási funkcióinak szétválasztásával az udvar megszüntette, helyére olyan bürokratikus szervet állítva, melyre a cseh rendeknek már semmi közvetlen befolyásuk nem volt. A tanulmány függelékben közli a periódus különféle helytartósági protokollumainak és másolati könyveinek jegyzékét, valamint a cseh helytartóvá kinevezett vezető állami funkcionáriusok névsorát, hivatalnokoskodásuk időpontjaival, majd 1749-ig a cseh helytartóság kancelláriája személyzetének névjegyzékeit. — A washingtoni rendkívüli nemzetközi levéltári kongresszusról szóló beszámoló közli a fő referátumok igen részletes kivonatait, köztük SZEDŐ ANTALnak a mikrofilmezésről szóló beszámolójáét is. — R. XVIII. (1968). 1.: ZDENEKSAMBERGER terjedelmes tanulmánya a két világháború közötti csehszlovák levéltárügy történetét ismerteti. — VACLAV SOLLE a Csehországban is 1850 után alakulni kezdő polgári jogszolgáltatási szervezetnek a magyarországihoz természetszerűen mindenben hasonló kezdeteit mutatja be 1855-ig, a definitivum kezdetéig,a vonatkozó jogszabályanyag alapján. — MILOSLAV WOLF a Litomerice-i kerület társadalmi és szociális viszonyait rajzolja meg, az 1654. évi igen részletes adójegyzék, a Berni Rula alapján. A tanulmány először a terület birtokviszonyainak alakulását rajzolja meg, 1544 és 1654 közt, majd bemutatja a 30 éves háború alatti roppant pusztulást, ismerteti a mezőgazdasági viszonyokat és a kiegészítő foglalkozásokat, a háziipart, a faipart, az üveghutákat, a bányászatot és a kohászatot, a textilipart és a külkereskedelmet. A statisztikai táblázatokkal gazdagon ellátott tanulmány a hazai hasonló kutatások számára is jól felhasználható alapot nyújt mind a magyarországi és csehországi viszonyok fejlettségének, mind a társadalmi-gazdasági folyamatok menetének összehasonlítására. — A forrásközlések között STANISLAV BIMAN a náci megszállás után felállítani tervezett Deutsches Staatsministerium für Böhmen und Mähren, végül 1943-ban teljes titokban megvalósult, a protektorátus jogállására is befolyást gyakorló terveiről közöl 35 iratot. A közölt tervezetek között jellemző az az összeállítás, amit a németek, történeti előzményeket keresve, a cseh kancellária történetéről állítottak össze 1086-ig viszszamenőleg, kitérve benne még Mátyás és Ulászló korának viszonyaira is, mint olyan analógiákra, amikor az uralkodó Csehországon kívül tartotta székhelyét. — 2.: ZDËNEK SAMBERGER az előző számban közölt tanulmányához kapcsolódva a csehszlovák levéltárügy 1945 utáni történetét tárgyalja, az 1950-es évek elején történt nagy átszervezésig. — KAREL TRTSKA a Czernin grófok uradalmai központi igazgatási szervezetének kialakulását tekinti át a XVII. század közepétől a második