Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Sbornik Archivnich Praci, R. XVII–XVIII. (1967–1968) / 385–387. o.

Folyóiratszemle 385 sz.-ban írott igen értékes tanulmánya. — A levéltárak érdekében munkálkodó személyiségekről emlékezve AL. ZUB, halálának másfél évszázados évfordulója alkalmából M. Kogälnicieanu-nak a levéltárak érdekében kifej'tett tevékenységét méltatja. — A Fondismertetések között M. TIMBUS. az aradi iparfelügyelőség, D. FLOREA pedig az 1939—1940 között tevékenykedő temesi tartományi rezidens fondját ismerteti. — A „Dokumentumok" rovat A román népnek a szabadságért és a nemzeti egységért vívott harcaiból cím alatt 33 db. 1784 és 1896 közötti irat szövegét foglalja magában. — A kötet végén a folyóirat 1958—1967. évfolyamainak bibliográfiáját találja az olvasó. —No. 2.: A. SACERDOTEANU AZ uralkodói pecsét és az állami pecsét c. tanulmányában azt bizonyítja, hogy a Havasalföld és Moldva állami címerében látható sasnak és bölényfejnek a havasalföldi, moldvai és erdélyi uralkodói címerekben, épületeken, síremlékeken, könyveken látható együttes előfordulása a román nép több évszázados egyesülési aspirációit fejezi ki.—>-M. STURZA — SÄUCESTI és Al. GONTA A román trikolór, mint a nemzeti egység szimbóluma Mihai Viteazul idején c. tanulmányában a román nemzeti színek eredetét vizsgálja. A kék-sárga-vörös színű nemzeti lobogó eredetét a román történetírás ez ideig az 1834. évre vezette vissza. A tanulmány három,. Mihály vajda által 1599-ben adományozott nemesi címer színeiből arra következtet, hogy e színeket az uralkodó már akkor mint Erdély, Havasalföld és Moldva színeit használta. — I. Rusu az 1861 és 1876 között fennállott naszódi román districtus történetét és levéltári anyagát ismerteti, — A. CACIORA és E. GLÜCK pedig újabb adatokat közöl az Arad környéki románok által 1849 és 1867 között vívott szabadságküzdelmekről. — I. HŐLHOS és N. NISTOR az Astra-nak a román nemzeti egység megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét méltatja. Az ASTRA (Asociatiunea pentru literatura si cultura popurului roman) a magyarországi románok irodalmi és kulturális egyesülete Nagyszebenben. 1861-ben alakult, folyóirata, a Transilvania 1869-től jelent meg. — I. BURLACU és TR. RUS a Liga Culturalá-nak az egységes román állam megteremtésében vitt szerepére vonatkozó dokumentumokat. — N. I. CHIPURICI pedig egy a Turnu-Severin-i zeneegyesület nemzeti irányú működését tanúsító századeleji lapbeszámolót ismertet. — I. BURLACU — V. GROZAV a Romániában élt erdélyi románok egyesületeit, valamint ezeknek 1908 és 1916 között a nemzeti egység megteremtéséért vívott harcait méltatja. — ST. HURMUZACHE és I. ADAM a román nemzeti bizottságoknak Erdély és Románia egyesítése érdekében vívott harcokban vitt szerepét ismerteti: 1918 november—decemberében a központi, megyei és helyi nemzeti bizottságok gyakorolták a politikai hatalmat és intézték a lakosság ügyeit Erdély területén. — V. ARIMIA az 1918—1919-ben működött nemzetőrségnek, a román nemzeti bizottságok karhatalmi szervezetének összetételét, feladatait és a nemzeti egység megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét elemzi. — I. KOVÁCS a máramarosiak Erdélynek Romániával való egyesítéséért 1918 őszén vívott harcait írja le. A máramarosiak — más területek lakóihoz hasonlóan — a régi idegen (magyar) közigazgatási szervek feloszlatásával és az új népi szervek létrehozásában való közreműködéssel, a lakosság követeléseinek megfogalmazásával harcoltak az egyesítés mellett. — A Dokumentumok rovat. A román nép harca a szabadságért és a nemzeti egységért cím alatt további 57 db 1859 és 1919 közötti jelentősebb tartalmú iratot foglal magában. Ezek — az előző számban közöltekhez hasonlóan — nem tervszerű, céltudatos gyűjtésből származnak, hanem a publikálók által „legjellegzetesebbnek" talált iratok közül kerültek ki. Csak igen általános tematikájuk (nemzeti függetlenség és szabadság) fűzi őket lazán össze. — „A levéltári munka" rovatban II. LEONTE a moldvai fejedelmi kancelláriában előfordult különös hitelesítési eljárást ismertet : két kibocsátó két különböző időpontban kiadott oklevelén ugyanaz a pecsét látható. Szerző szerint ilyenkor egyes esetekben hamisításról, de más esetekben utólagos hitelesítésről van szó. — V. VASILESCU a XVII. sz. előtti havasalföldi oklevelek díszítéseire és miniatúráira hívja fel a művészettörténészek figyelmét, — M. DOGARU az 1848-as ideiglenes kormány pecsétjét és annak különböző változatait mutatja be. — A levéltárak érdekében tevékenykedő személyiségek sorában D. IVÄNESCU N. Iorga-nak állít emléket. — „Vélemények" rovatban I. MARCUS az őrzési egység fogalmának meghatározására tesz javaslatot. Szerinte kétféle egység különböztethető meg: levéltári egység és leltári egység. A levéltári egység a mi raktári egységünknek látszik megfelelni, a leltári egység pedig — mint neve is mutatja — a leltárakban önálló jelzettel szereplő egységeknek felel meg. — A Krónika c. rovatban egyebek közt rövid beszámoló olvasható a román restaurátorok országos tanácskozásáról. Bekény István SBORNIK ARCHIVNICH PRACI. Vydává archivni správa ministerstva vniíra v nákládatelstvi Orbis N. P. Praha. — R. XVII. (1967). 1.: Az évfolyam első számának élén a csehszlovák történészek IV. kongresszusának levéltárügyi és történeti segédtudományi kérdésekkel foglalkozó szekciójában elhangzott referátumok és egyes hozzászólások szövegei olvashatók. Közülük JINDRICH SEBÁNEK a mai cseh középkori diplomatikával foglalkozik, — Z. FIALA, J. KASPAR, S. SISLER a történeti segédtudományok fontosságát emeli ki az újkori történelem tanulmányozásában. MICHAL KUSIK a levéltárügy elméleti követelményeiről, Jnu PRAZÁK pedig az 1959 és 1966 közt megjelent cseh