Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: La Gazette des Archives, No. 55–63. (1966–1968) / 375–379. o.

378 Folyóiratszemle fogjunk hozzá, ha a nagy munkából várható hasznot előre mérlegelve, úgy ítéljük: megéri a fáradságot. Általában a selejtezés alapegysége a dosszié legyen és csak kivételes esetekben az egyedi irat. A mintadarabok vétele, a szúrópróbázás gyakorlata eddig általában bevált. Vajon selejtezhetök-e azok az iratok, amelyek adatai valamely összefoglaló munkában feldolgozást nyertek és nyomtatásban megjelentek? — teszi fel a kérdést, s azzal folytatja fejtegetését, hogy a statisztikai, összeírási adatok tömege alapdokumentumként tovább őrzendő, mert például bizonyos statisztikai kiadványok hiányos, vagy célzatosan egyoldalú feldolgozási módja csakis így bírálható és ellenőrizhető. Az irattermelő szervek előzetes tájékoztatása, szakképzése a helyes kiindulási pont a levéltár selejtezési gyakorlatában: a levéltárba szállítás előtt kell szakszerűen felmérni és elbírálni az iratanyagot, kidolgozni a selejtezési jegyzékeket. Szerző az újkori levéltárak problematikájának országos szintű felmérését és helyes irányelvek kidolgozását sürgeti. —A Varia rovatban ezúttal egy levéltáros szólva hozzá a régi tankönyvek megmentésével kapcsolatos legutóbbi glosszához (No. 57.), hangsúlyozza, hogy könyvtári anyag őrzése semmiképpen nem a levéltár feladata, ugyanúgy, ahogy nem az a diákmozgalmi kiadványok begyűjtése a megyei levéltárba (Vő. No. 57.). — A kötet végén az 1967. évi központi kérdéscsoportot (A jelenkori levéltárak kezelése) taglaló kérdőívet találjuk, majd két történeti szakmunka alapos ismertetését. — 1968. No. 60.: A francia levéltárosegyesület elnöke, ÓDON DE SAINT-BLANQUAT beveztő szavai elsősorban a városi levéltárak kérdésére kívánják felhívni a figyelmet: a mind erőteljesebb urbanizációs törekvések következtében ezeket a levéltárakat egyre több irat fogja elárasztani. E levéltárak szervezete, személyzeti utánpótlása, képzése, iratanyaguk rendezése, őrzési módozatai stb. mielőbbi szabályozásra váró feladatként jelentkezik. — R. FAVREAU az 57. számban megjelent cikkével vitatkozva, az Archives Nationales két levéltárosa (RÉMI MATHIEU ÉS JEAN WAQUET) védelmébe veszi a hagyományos levéltári rendszerezési szkéma Favreau által (véleményünk szerint teljes joggal) legáttekinthetetlenebbnek tartott F sorozatának rendszerét, kitérve ennek kapcsán az Archives Nationales rendezési, selejtezési és leltározási rendszere vázlatos ismertetésére, hangsúlyozva a megyei levéltárakkal szemben fennálló különbözőségeket.— FAVREAU válaszában kitart eredeti álláspontjánál: a levéltárakra zúduló irattömegek problémájával szembenézve, a klasszikus, régi segédletek elavultak. Egyéni vagy kollektív feladatvállalással fel kell készülni az új feladatokra, s ezek elől az Archives Nationales sem térhet ki. — GUY DUBOSCQ a központi kormányszervek átmeneti irattáraként épülőfélben levő nagy raktárkomplexusról ad ismertetést : ez a városnegyednek beillő, Fontainebleau 9 hektárnyi területét elfoglaló, ideiglenes épületekkel máris felszerelt raktárkomplexus elkészülte után 800 km-nyi állványon várja majd az iratokat; ebből az ideiglenes épületekben 45—50 km-nyi hely máris rendelkezésre áll. — A Varia rovat röviden beszámol a republikánus naptárbeosztást a gregoriánnal konkordanciában bemutató, összehajtogatható formátumú kis kiadványról, amely a forradalmi korszak iratanyagával foglalkozók számára nélkülözhetetlen levéltári segédlet. — A Krónika rovatban a francia központi levéltárak 1967. évi tevékenységét ismertetik, közölve megjelent segédleteik bibliográfiáját, — No. 61.: Az elnöki bevezető az 1968. májusi diákmozgalmakat követő egyetemi reform következményeinek levéltári vonatkozásait fejtegeti: az École des Chartes a tudományos képzés eredményeinek elforgácsolódását félti a levéltárosi pályán. A félelem nem alaptalan, de a megoldás nem az, hogy a főiskola, amelynek elsődleges hivatása a magasszintű levéltárosképzés, szakítson eddigi célkitűzéseivel, hanem az, hogy a középkáderek képzésének biztosítására szervezzenek külön iskolát. — Francia nyelven, levéltári folyóiratban elsőként jelenik meg a meghamisított dokumentumok helyreállításával foglalkozó tanulmány, a párizsi bűnügyi nyilvántartóhivatal munkatársai (G. CHEVET, J. GAUVERT, Y. VIDAMENT ÉS F. CECCALDI) tollából. Felsorolja a cikk a lehetséges hamisítási típusokat, azok fizikai és kémiai módszerekkel történő megállapítását, illetőleg az eredeti szöveg helyreállításának módozatait, a laboratórium munkáját 12 fényképfelvétellel dokumentálva. — MICHEL QUÉTIN a mikrofilm és a levéltár szoros kapcsolatában a mikrofilm-felvevő készülékek, valamint a dokumentumok mikrofilmezéséhez szükséges szerkezetek képekkel gazdagon illusztrált, táblázatos összefoglalással, kereskedelmi ár feltüntetésével kiegészített ismertetését adja, bibliográfiai függelékkel. — A volt frontharcosok országos központja megyei irodáinak levéltári anyagát ismerteti ANTOINE PROST, az adatok statisztikai és történeti forrásértékét vizsgálva. — A reprográfia, mikrofilmezés, levéltári filmezés nemzetközi irodalmának néhány jelentős, újkeletű kiadványát ismerteti FERRÉOL DE FERRY, az országos levéltár fényképészeti osztályának vezetője. — A Varia rovatban R. FAVREAU kiegészítő hozzászólását találjuk az 59. számban P. Boisard tollából megjelent, a Szajna megyei levéltár selejtezési politikáját taglaló cikkéhez; valamint egy rövid fejtegetést a megyei levéltárak gyakorlatában az iratbegyűjtés kapcsán használatos iratátadási jegyzékekről. — A Krónika rovat megkezdi, és az évfolyam további, 62. és 63. számaiban folytatja, G. DUBOSCQ tollából, a megyei levéltárak 1965— 1966. és 1966—1967. évi működésének ismertetését, a levéltárak székhelyének betűrendjében. — A kötet végén, a szokásos külön rovatban, külföldi és franciaországi történeti-levéltári szakmunkák ismertetését találjuk. — No. 62.: A Cambrai-i érsekség, káptalan és egyházi bíróság levéltári anyagát