Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban : az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve / 325–352. o.
Bányapolgárok a forradalomban 329 tisztektől nagy az iszonyodás, és emiatt sem lenne tanácsos a rendőrséget a kincstári kezekből a szolgabírák kezébe adni. Szentkirályi, aki később Csányi László mellett Kolozsvárt működött, 1846 óta Moldovabányán hivataloskod ott, az ottani vájárokkal állandó közvetlen kapcsolatban. A pesti bányászati értekezletén ő jelent meg „mint a bánsági rézbányászatok munkásainak képviselője", s ilymódon a munkások mégis képviselethez jutottak a konferencián, bár csupán egyetlen tagú képviselethez a nagyszámú bányapolgár ellenében. A bányapolgárok közeledő értekezletére az erősödő munkásmozgalmak fenyegető árnyat vetettek. Bérkövetelések jelentkeztek a felsőmagyarországi bányakerületben is. Gróf Nyáry Lajos szomolnoki főfelügyelőt aggodalommal töltötte el már maga az áprilisi rendszerváltozás ténye is, mert attól tartott, hogy a magyar kormány nem tudja majd a kerületet a szükséges pénzösszegekkel ellátni. Április 10-én a magyar kamarához írt jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az aranyat és ezüstöt nem küldheti többé Bécsbe mint azelőtt, onnét elmaradnak majd a havi pénzküldemények is. Ha viszont — pénz híján — május 5-én nem tudják elkezdeni az ércbeváltást, mint más hónapokban, „a bányászatból és az ércek termesztéséből éldegélő sokezer munkás, rögtön eddigi keresetmódjától megfosztatván, kétségen kívül tömegesen felkelend, és serkenttetve a törvényt megvető szükségtől és reája váró éhenhalástól, irtózatos pusztításokat a kincstár és közállomány pótolhatatlan kárával viend véghez, Szomolnok színhelyévé váland az 1831-ik évihez hasonló eseményeknek. A kincstári épületek legelői is áldozatul esendnek az éhesek dühének, a kincstári kezelésnek tulajdoníttatván az ínség oka és előidézése." 11 A bányakerület nem maradt pénz nélkül, a munkások bérkövetelései azonban— mint később még látni fogjuk — a nyár közeledtével fokozódó erővel jelentkeztek. Az alsómagyarországi bányászmozgalmak léte közismert. Azok és az ott jelentkező szlovák nemzetiségi mozgalmak következtében a kormány áprilisban attól tartott, hogy Selmecbányán felkelés tör ki, ami a kincstári bányákban évtizedek alatt helyre nem hozható károkat okozhat. Ezért küldte ki a kormány április 12-én Beniczky Lajost Selmecbányára, Kossuth pedig 18-án Géczy Pétert, Hont megye főispánját bízta meg azzal, hogy a bányavárosokban a rendet fenntartsa. Géczy azt jelentette május 2-án a belügyminiszternek, hogy a munkások tüntetni és erőszakoskodni fognak,. ha béremelési követeléseiket nem teljesítik. Ezek után Trangous Lajos, a pénzügyminisztérium bányászati osztályának vezetője, május 9-én kiküldte Selmecbányára egyik beosztottját, Andreánszky Sándor tanácsost, a munkások panaszainak felülvizsgálása és nyugtalanságuk lecsillapítása végett. Andreánszky azt az instrukciót kapta, hogy szükség esetén bizonyos sérelmeket orvosoljon olymódon, „hogy a nép meggyőződjék, miképp a fölötte őrködő hatóságok a bányamunkás osztályt valóban sújtó rendszabályokat kitelhető minden módon megszüntetni óhajtják. — Ha azonban a bejelentett veszélytől tartani nem kellene, s a tanácsos úr közbenjárása e szerint felesleges volna, az említett sérelmek orvoslása csak rendes úton szorgalmaztassák. " 12 Andreánszky — s ennek megfelelően Beniczky is — igyekezett az instrukció szellemében eljárni, tehát a bányászmozgalmakat leszerelni, anélkül, hogy a munkások lényeges követeléseit teljesítették volna. Az értekezlet kedvezőtlen politikai körülmények közepette ült össze. A bécsi forradalom, a felvidéki, délvidéki, erdélyi nemzetiségi mozgalmak a honvédelem szervezésének feladatát olyannyira sürgetővé tették, hogy a kormánynak primer államvédelmi tevékenysége mellett alig maradt ideje békés alkotó munkára. Az értekezleten Kossuth személyesen nem vett részt, mert éppen ezekben a napokban ledöntötte lábáról idegkimerültsége, amelynek jelei már áprilisban mutatkoztak rajta. Az elnökséget ennek folytán Trangous vitte. Az értekezlet a „magyarhoni bányatársulati képviselők s egyes bánya- és vasgyárbirtokosok... közgyűlése" néven ülésezett, amelyen azonban a bányakerületek vezetői is részt vettek. Jegyzőül azt a Szentkirályi Zsigmondot választották, aki a bánsági rézbányászati munkások képviseletében jelent meg a bányapolgárok közgyűlésén. 13 Szentkirályi már 1846-ban készült akadémiai székfoglaló értekezését „a bányászat felszabadulása" témájának szentelte, 1 * érthető, hogy a májusi értekezleten kimagasló szerepet játszott. 11 OL H 27. 1848. évi 3. kútfő 40. tétele. 12 OL H 27. Osztályigazgatói iratok 6. sz. 13 Szentkirályi útiköltségeit az államkincstár nem volt hajlandó megtéríteni, „mivel Szentkirályi nem hivatalos meghagyás következtében, hanem a bányamunkások megbízásából, minazoknak képviselője jelent meg a pesti bányászgyűlésen". A bánsági bányaigazgatóság véleménye az volt, hogy a költség „a kerületi összes társládákból, ide értve a bogsáni, resicai, rézbányai és ruszkabányai társládákat is, annál fogva lenne pótolandó, mivel az az összes bányászai személyzet érdekében történt". (Augusztus 2-i jelentés a pénzügyminisztériumnak.) A Trangous által december 11-én kiadványozott vonatkozó rendelet a bánsági fő bányaigazgató belátására bízta annak eldöntését, „hogy a tekintetben jövő körülmények igazságos méltánylása szerint mely társládák s micsoda arányban járuljanak hozzá" a költségekhez. OL H 27. 1848. évi 2. kútfő 293. tétel. 14 Jakab Elek i. m. 63.1. — Az értekezés elkallódott, szövege ismeretlen.
